Szele Tamás: Huxit-propaganda a sulyokvető bajnokságon

Könyörögve kérem, szóljon már valaki pártunknak és kormányunknak, hogy a sulyokvetés nem sportág. Van súlylökés, van gerelyvetés de a sulyok elvetése mint sport nem létezik. Pedig ma mintha olimpiai kvalifikációs versenyt tartanának belőle.

Ráadásul kezd egy nagyon rossz érzésem lenni: ezek az összes ilyen szamárságot halálosan komolyan gondolják. Az sem volt kellemes, míg azt hittem, hogy csak egyszerű demagógiával, tömegmanipulációval van dolgunk, de most kezd úgy kinézni, hogy komoly az összes őrültség. Nem viccelnek.

Azt még nem tudni, lesz-e atlétikai világbajnokság Budapesten, hiszen Karácsony Gergely főpolgármester öt órával ezelőtt bejelentette Facebook-oldalán, miszerint:

„2019-ben a Fővárosi Önkormányzat és az Orbán-kormány kötött egy megállapodást, amelynek része volt a Diákváros megépítése és a budapesti atlétikai vb is. Ezt Orbánék megszegték azzal, hogy a magyar fiataloknak olcsó lakhatást biztosító Diákváros helyére egy kínai fizetős elitegyemet akarnak építeni. Ezért azt javaslom a Fővárosi Közgyűlésnek, hogy vonjuk vissza az atlétikai vb megrendezéséhez szükséges támogatást. Ha nincs Diákváros, nem lesz atlétikai vb sem.”

de akár lesz, akár nem, sulyokvetés a mai rekordok dacára sem szerepelhet majd a versenyszámok között. Hanem lássuk, miről beszélek, éspedig lássuk a mai verseny dobogósait.

Bronzérmesnek nevezhetnénk – mivel csak a harmadik legnagyobb ostobaságot mondta – Kásler Miklós emberminisztert, aki a Magyar Orvos-Egészségügyi Világtalálkozón elhangzott köszöntőjében bejelentette:

„Az emberek nemcsak politikai okok miatt, hanem a világ megismeréséért, a lehetőségek megragadásáért hagyják el az országot. Ők megtapasztalják a világot, de emellett megtapasztalják saját gyökereiket is. Az emigráció különböző hullámai során generációk távoztak külföldre a magyar orvostársadalomból is, de az elvágyódó emberek, akik a kultúra csúcsa felé törekednek, mindig visszajutnak oda, ahonnan indultak.”

Kocsmai tempó volna azt kívánni neki, hogy jusson oda, ahonnan elindult, és emlegetni ennek kapcsán felmenőit – végső soron mindannyian ugyanonnan indulunk, vagyis az anyaméhből – de ezt a magvas gondolatot még fordítva is csak úgy lehet értelmezni, hogy mindenki oda jut, ahova elérkezik, ami vitathatatlan. Nem is érdemes tovább boncolni a kérdést, jogos a bronzérem.

Bronz, ugyanis az ezüst vitathatatlanul a Schmidt Mária által vezetett XXI. Század Intézeté, melynek kilenc munkatársa együttes erővel írta meg, azt a kötetet (szerkesztője: Békés Márton), aminek már a címe is magáért beszél:

„A Nagy Terv – A Soros-birodalom Közép- és Kelet-Európában”

Már most,megjelenésekor le van árazva, 4490 forintról 3590-re, ami nem tudom, minek köszönhető, talán abban bíznak, hogy ennyiért szétkapkodja a művelt nép? A művelt nem fogja, a műveletlen pláne nem, elképzelni sem tudom, közületeken és könyvtárakon kívül kikre gondolhattak célközönség gyanánt, szóval ne akarjanak könyvkiadásból megélni, nem való nekik az az üzlet. Lássuk, miről szól, lássuk a fülszövegét!

„Az Operation Soros, vagyis a Soros-hadművelet olyan nyílt és fedett akciók sokaságából áll, amelyek alapvetően meg akarják változtatni a közép- és kelet-európai térséget. A Soros-birodalom története a '80-as évek derekán indult és ma is tart. Mindent fel akar számolni, alá akar ásni, amiért a 20. században milliók ontották a vérüket: a demokráciát, a szabadságot, az önrendelkezést és a nemzeti szuverenitást. Az egész világot behálózó szervezetei mostanra identitásunk alapjait is meg akarják rendíteni. Át akarják nevelni a gyermekeinket, szét akarják rombolni a családjainkat, el akarják venni a hazánkat.”

Ehhez sokat hozzátenni nem lehet, esetleg még annyit, hogy mi több, nyúlja nélkül eszik a pacalt és a lábuk is büdös. Az már eldöntött tény, hogy én ezért a kötetért nem fogok sem ennyit, sem amannyit kifizetni, már csak az a kérdés, hogy ki fog? Maximum akinek kötelezővé teszik. Csak házi olvasmány ne legyen belőle a középiskolai tanulók számára, mert megállnak tőle a növésben. Nem tartozom sem Soros György feltétlen rajongói, sem esküdt ellenségei közé, a rendszerváltás idején valahogy úgy alakult, hogy én nem kaptam tőle egy vasat sem, talán azért, mert nem is kértem (eszembe sem jutott), de inkább tartom egy jótékonykodó idealistának, aki időnként szép, nagyokat téved, mint sátáni világhódítónak. De mindegy, a kötet elkészült, hogy miért is?

Nem a „miért” a helyes kérdőszó, hanem a „mennyiért”, jó sok pénzért, mellesleg azt is bizonyítja, hogy a XXI. Század Intézet munkatársai nem egész nap hegyezik a zabot, hanem időnként írnak valami szépet és okosat, csak ez nem az. De most egy ideig nyugtuk lesz, nem kell dolgozniuk, pihenhetnek, mármint kivéve akkor, ha nem hiszik el azt, amit leírtak, mert ha elhiszik, ki kell szaladjanak a világból félelmükben, ugyanis jönnek Soros démonai, sárkányháton.

De ne pazaroljuk tovább a szót az ezüstérmesre, mikor előttünk az aranyérmes, a sulyokvető bajnok! Kérem a harsonákat, fanfárokat – bemutatom Trombitás Kristófot, a hős mauri partizánt (ezt a nevet használja a Facebookon) aki korábban azt ígérgette, hogy „nagyon fognak fájni” a „szemben állóknak”, de sosem hittem volna, hogy ezen a módon váltja be a fenyegetését. „Komoly akcionalizmust” emlegetett, légyen az bármi is, de azt nem hittem, hogy az írása fog nagyon fájni. Meg persze a szándékai, Trombitás partizánparancsnok ugyanis ki akarja léptetni Magyarországot az Európai Unióból.

Ezt korábban Fricz Tamás is pedzegette a Magyar Nemzetben, az ő írását meg én pedzegettem nem is olyan régen itt, a Zónán, amiből az utóbbi hónap legnagyobb olvasottsága született, ha anyagi sikernek nem is mondanám, szakmainak mindenképpen el kell fogadnunk. Én ugyanis az ellentétes álláspontot képviselem, és igen helytelennek találnám Magyarország kilépését az Unióból, van egy olyan érzésem, hogy mintha velem értenének többen egyet. De lássuk Trombitás dolgozatát, mely a Vasárnap.hu-n jelent meg, tegnap:

„Eljön az ideje az uniós kilépésnek”

A Prédikátor óta tudjuk, hogy mindennek rendelt ideje van, kivéve ennek, mert erre sosem lehet idő. De mégis: miért, hogyan, mikor gondolja a szerző ezt a kilépést? Egyáltalán, hogyan jutott az eszébe?

„(Fricz Tamás) cikke ráadásul a jobboldali sajtóban is átütötte az ingerküszöböt, a Mandineren Kohán Mátyás egyértelműen kiállt Magyarország EU-s tagsága mellett. Nekem jó érzés, ha ehhez hasonló, gondolatokat megtermékenyítő cikkek születnek.”

Az jó, ha valaki szereti, amikor termékenyítik a gondolatait, bár ezt lehetne kissé trágárabbul is fogalmazni. Mármint, hogy ki termékenyítse meg kinek a gondolatát és milyen úton. De lássuk, hogyan vezeti le a kilépés eszméjét!

„Ameddig lehetett, a Fidesz maradt a néppárti frakcióban. Pontosan addig, ameddig ettől több hasznot lehetett remélni. Ameddig mutatkozott arra lehetőség, hogy elvi, morális kérdésekben felülkerekedhet az egyre halkabb, haloványabb, gyengébb, valóban konzervatív kisebbsége a tömörülésnek.

Csak addig szabad maradni, ameddig pénzügyileg hasznos

Végül ebből semmi sem maradt, így hát ideje volt kilépni. No, az EU-tagság témakörében valamelyest hasonló a kérdés. Ameddig pénzügyileg megéri nekünk az EU-ban maradni, addig maradni kell. Azt hiszem, ez nem kérdés. Sokszor leírtam már, hogy komolyabb elméleti kérdéseket rég nem érdemes ebben a közösségben feszegetni. Más nyelvet beszélünk, más levegőt szívunk, teljesen máshogy élünk. Amit lehet, be kell rántani, hogy a magyar embereknek minél jobb legyen, aztán amikor ezek az évek elmúlnak – mert elmúlnak –, akkor nagy levegőt venni és megtenni a szükséges lépéseket.”

Hát, izé, olyasmit beszél az úr, mintha a prostitúció előnyeit ecsetelné a házasélettel szemben. Feltétlenül jelenthet bizonyos anyagi előnyöket, ha az ember pénzt kap azért, amit egyébként ingyen tenne párjával, de vannak hátrányai is, nem is kevés, hogy rögtön a legelsőt mondjam, nem lehet válogatni a partnerek között, vagy csak nagyon kevéssé. Az Európai Unió egy biztonságos házasságot jelent Magyarországnak, kiszámítható jövőt, nyugalmas körülményeket, a kilépés egy utcai, promiszkuitásra alapuló életet, ami megengedem, roppant változatos, de ugyanennyire veszélyes is. Ha ez nem volna elég, a szerző képes fokozni:

„Tény és való, hogy az Európai Unió támogatottsága idehaza nagyon magas. Azt azonban mindenkinek látnia kell, hogy az ideát támogatják, nem a valóságot. Azt az elképzelést, amiben még a 2000-es évek közepén is sokan hittek. A fejlett, gazdag, szabad Európa ideáját, ami még mindig tartja magát a fejekben. Hát persze, hogy tartja magát. Évtizedes elnyomás és rabsors után az ideák nehezen vesznek a semmibe, még akkor is igaz ez, ha maga az idea is már maga a semmi.

De ennek a szükséges időben való kommunikációja a mi dolgunk is. Mindazoké, akik a nemzeti sajtó munkatársai vagyunk. Ha szükségessé válik és ha eljön mindennek az ideje, elmondani, hogy amiben a többség jóhiszeműen hisz, már rég nem létezik.

Kétségkívül nehéz munka lesz, de hazánk jövője mindennél előbbre való.”

Uram, mi nem ideákat szeretünk, nem eszméket, hanem azt az Európai Uniót, amiben tisztességesen meg lehet élni, szabadon lehet utazni, munkát vállalni és vámmentesen lehet kereskedni. Emellett nagyon fontos a Szent Márk tértől a Louvre-ig és a Pergamon Múzeumig minden, de a lényeg ez. Tehát javasolnám a nemzeti sajtó mélyen tisztelt munkatársainak, hogy ahelyett, miszerint a kilépés gondolatát kommunikálnák a „szükséges időben”, fogják ezt az ideát, tekerjék össze jó szorosan és termékenyítsék meg vele az alfelüket. Vazelin nélkül.

Eközben mondogassák szavalókórusban azt a halhatatlan Nagy László-sort, amit bizonyára mind ismernek:

„Tyuhahé, rókaprém, más is kurva, nemcsak én!”

Játszhatnak az idegeinkkel, türelmesek vagyunk, hagyjuk.

Ellophatják a pénzünket, belepofázhatnak a nemi életünkbe: hagyjuk.

Fogalmam sincs, miért, de hagyjuk.

De ne akarják elvenni a jövőnket és a gyermekeinkét főleg ne. El a kezekkel az uniós tagságunktól!

Uramisten.

Ezek komolyan gondolják.

Ez nem a bolondok sulyokvető bajnoksága, nem az Alapos Kalapos teadélutánja, ez a reális magyar élet.

Ha ezt is meg tudják tenni velünk és hagyjuk: akkor meg is érdemeljük.

Eddig és ne tovább!