Szele Tamás: Ilja Jasin ítélete

Kesernyés lesz ez a második rész, mert Ilja Jasin ítéletéről szól. Igen, tudtuk, hogy el fogják ítélni. Mindenki tudta, aki tudja, hogy kicsoda Ilja Jasin, az orosz ellenzéki, pacifista politikus. De mégis, az ember az utolsó pillanatig reménykedik: ki tudja, Putyin szívrohamot kap (mije kap rohamot?), egy földrengés megnyitja a zárkát, kitör a világbéke – persze, ezek elmaradtak.

Három napja ilyentájt közöltem Jasin utolsó szó jogán elmondott védőbeszédét, ami annyira egyenes és megrendítő volt, hogy bármelyik független bíróság felmentette volna – csak hát ez az orosz bíróság, a Mescsanszkij kerületben minden volt, csak nem független. Sőt. A három nappal ezelőtti védőbeszéd idején az ügyész még „csak” hét évet kért Ilja Jasin fejére, azért, mert egy online videostreamben elmondta a véleményét a bucsai civilek lemészárlásáról.

Elmondtam akkoriban én is, napokig mondtam, tessék engem is mellé csukni. Ja, hogy ez nem Oroszország? Kis optimisták. Még nem az, de a legjobb úton haladunk Moszkva szőrös kebele felé, amire ha ráborulunk és átölel, azt mi már nem éljük túl még egyszer.

De térjünk vissza a tárgyalóterembe: három nappal ezelőtt még hét évről volt szó, most sikerült Jasint nyolc és félre ítélni. Hogy ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy menet közben az ügyész meggondolta magát, és kilenc évet kért mégis. Jasin legyen hálás, hogy fél évet elengedtek belőle?

Ma egy neves orosz újságíró – Andrej Kolesznyikov – még Putyint is kérdőre próbálta vonni a sajtótájékoztatóján, hogy nem sok-e ez a nyolc és fél év pusztán szavakért? Putyin úgy tett, mintha nem tudná kicsoda Jasin, aztán azt mondta, hogy nem szabad a bíróság dolgaiba beleszólni. Hímezett is, hámozott is, rakta a köntörfalat szépen.

Mindannyian tudjuk még Magyarországon is, hogy Jasin ártatlan. Hogy a törvény, aminek alapján elítélték, a legbetegebbek egyike, amit ember valaha hozott, ugyanis a szövege szerint az álhírek terjesztését és a hadsereg jó hírének csorbítását bünteti. Tehát nem a valós hírekét. De írhat az orosz sajtómunkás olyan repülő csészealjról a Vörös tér kellős közepén, amilyenről akar, írhatja, hogy minden éjjel Rettegett Iván szellemével társalkodik, írhatja, hogy az orosz tudomány legújabb felfedezése szerint a Föld lapos, a Hold szegletes, nem fogják megbüntetni. Még a bolondok házába sem viszik be, mert alapjában véve hasznos állampolgár – hanem ha azt írja, hogy a háború mocskos, aljas dolog amit azonnal abba kéne hagyni, éspedig az orosz, agresszor félnek, ha azt írja, hogy Bucsában kiszolgáltatott civileket mészároltak le, hogy Irpinyben, Mariupolban, Kramatorszkban, Kremencsukban és megszámlálhatatlanul sok más helyen a lakosságot gyilkolják a hős orosz katonák, menten úgy becsukják, hogy rározsdásodik a falakat.

Miért?

Mert a repülő csészealj, Rettegett Iván szelleme vagy a lapos Föld jelentéktelen hazugságok, de Bucsa fontos hazugság, azt hatalmi szóval tagadják! Másként mondva: a háborúval kapcsolatos igazságok jogi szempontból hazugságnak minősülnek orosz földön. Jól mondta a mai ítéletről Andrei Zakharov, a BBC orosz szolgálatának újságírója:

„Ma Novoszibirszkben egy bíróság 6 év börtönbüntetésre ítélt egy apát, mert baltával megölte a fiát, Rosztovban 8 évet kapott egy férfi, mert késsel megölte ivócimboráját.

Jasin pedig 8,5 évet kapott a bucsai gyilkosságokkal kapcsolatos igazságért.”

Nála pontosabban már csak Dmitrij Gluhovszkij, az ismert sci-fi író fogalmazott:

„Ha a törvény ártatlan emberek megölését írja elő, senkinek sem szabad engedelmeskednie. Ha a törvény megköveteli az igazság eltitkolását ezekről a gyilkosságokról, akkor senki sem érvényesítheti azt. Vannak olyan törvények, amelyeket nem lehet betartani. Jasin az egész világon hősnek számít és lelkiismereti fogolynak, bírái pedig bűnözők.”

De mit szólt az egészhez maga Jasin?

Tudjuk, ugyanis az ítélethirdetés után egy időzített nyilatkozat jelent meg Telegram-csatornáján (ezek szerint azt is tudta, hog nyolc és fél évet fog kapni). Idézem ezt is, szó szerint:

„Nincs okunk szomorkodni, mert megnyertük ezt a pert, barátaim.

A bíróság 8 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélt. Nos, az ítélet kihirdetői optimisták Putyin kilátásait illetően. Véleményem szerint túl optimisták.

De nekünk sincs okunk szomorkodni, mert ti és én megnyertük ezt a pert. A tárgyalás a „nép ellenségének” személyemben történő elítélésére indult, de háborúellenes platformmá vált. Elmondtuk az igazságot a háborús bűnökről, és felszólítottunk a vérontás megállítására. Válaszul azonban hidegháborús jelszavak összevisszaságát hallottuk, amelyet az ügyész összefüggéstelenül hordott össze.

Az államügyész reszkető keze ennek a folyamatnak a markáns szimbóluma volt. Igyekezett fenyegetően hangzani és Sztálin ügyészeit utánozni, de újra és újra nevetést váltott ki a közönségből, és úgy nézett ki, mint egy karikatúra.

Ezzel a hisztérikus ítélettel a hatóságok mindannyiunkat meg akarnak ijeszteni, de valójában csak gyengeségüket mutatják. Az erős vezetők nyugodtak és magabiztosak, és csak a gyengék igyekeznek mindenkit elhallgattatni, kiégetni minden ellenvéleményt. Ezért ma csak annyit kell tennem, hogy megismétlem, amit letartóztatásom napján mondtam: nem félek, és önöknek sem kell félniük.

A változás már a küszöbön áll, és hamarosan mindannyian keményen fogunk dolgozni azon, hogy igazságosságot és humanizmust hozzunk országunkba.”

Igen, nyolc és fél év múlva Putyin már 78 fölött lesz bőven. És ki tudja, ki fogja vezetni az Oroszországi Föderációt – ha még lesz egyáltalán. Jó esély van arra, hogy nem ő, amilyen viperafészek a Kreml és vidéke, minden napnak, minden órának örülhet, amit még a székében tölt. De hogy ki kéne vezesse az országot helyette?

Ha eljön az ideje, és szükség lesz egy valódi vezetőre, ahogy elnézem, akkor azt a börtönből kell majd kihozni, hívják akár Navalnijnak, akár Jasinnak, mert addigra már tisztességes ember Oroszhonban szabad lábon nem marad.

Azért kicsit jobban örülnék a mai és a három nappal ezelőtti megnyilvánulásai után, ha Jasinnak hívnák.

Reméljük, nem kell letöltenie a teljes büntetését. Akkor is reméljük, ha tudjuk, hogy nem szabadulhat, míg Putyin él.

Ilyenformán tessék érteni azt az „optimizmust Putyin kilátásait illetően”. Nincs annak már nyolc éve.

Ennyi fért a mai második részbe, csak még ide kívánkozik egy zárójel.

Minden, a háború ügyeivel foglalkozó írásomat ugyanazokkal a szavakkal fejezem be, amikkel első indulatomban február huszonnegyedikén tettem. Azért, mert így is gondolom. Ma egy olvasó kegyetlenül nekem esett: hogy merek én békét kívánni Oroszországnak, mikor ő pusztulást kíván? Hát, egyfelől kívánjon mindenki, amit akar, nem vagyunk döntéshozó helyzetben országok sorsát illetően. Másfelől meg: ott van Ilja Jasin, ott az egész ellenzéki és emigráns orosz sajtó, irodalom, művészet, tudomány, azok is vesszenek mind? Dehogy vesszenek egy elborult agyú zsarnok miatt. Akkor már inkább az vesszen, de fog is, mert nem életbiztosítás a szakmája. Főleg, ha úgy űzi, mint mostanság szokta. Szóval akkor is maradok a véleményemnél, sőt, hozzáteszem: „akár Putyin élete árán is”.

Mert lassan az lesz a béke ára. Szóval:

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!

A többit tudják.