Szele Tamás: Kásler miniszter barátai

Én tegnap azt hittem, hogy megoldottam a Kásler-titkot, erre fel délután kötöttek rá még egy jó nagy csomót, most oldozhatom azt is. Hogy az EMMI minek dönget nyitott kapukat, azt nem tudom, de ők akarták, hogy mélyebben belemenjek a kérdésbe: akkor most meg is kapják.

Tehát, tegnap végigfutott a magyar sajtón a hír, hogy a Készenléti Rendőrség őrzi Kásler Miklós emberminiszter házát. Erről én is írtam volt, kicsit többet, mint kollégáim, ugyanis én feltettem azt a kérdést egy megfelelő embernek, amit ők elmulasztottak vagy nem kaptak rá választ: konkrétan azt kérdeztem meg, hogy miért őrzik.

Azért, mert valami, közelebbről meg nem nevezett járványtagadó, vírustagadó köröktől sorozatosan életveszélyes fenyegetéseket kapott. Ezt ebben az értelemben meg is írtam tegnap. A helyzet tisztázódott, gondoltam, és elmentem ügyes-bajos dolgaimat intézni meg ebédet venni vacsorára (nálam gyakran elcsúsznak az étkezések). Estefelé látom ám a mai munka előkészítése közben, hogy az EMMI reagált a megjelent írásokra. Közleményben reagált, méghozzá igen sértődötten.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Ezt a közleményt nem az MTI OS-en tették közzé, nem is magán az MTI felületén, laptársaink is egymásra hivatkozva írnak róla, márpedig ha valakinek akarok valamit üzenni, az a minimum, hogy eljuttassam hozzá az üzenetet. Hozzám semmi ilyesmi nem érkezett, ma délelőtt másfél órán keresztül kutattam a közlemény teljes szövegét, de az kizárólag egy helyen elérhető: a Mediaworks által kiadott vidéki napilapokban. Tehát még a központi kormánysajtóban sem jelent meg, a bevett csatornákon pedig főleg nem. Azt tudom még elképzelni, hogy néhány pártoktól független szerkesztőségnek elküldték e-mailben, de esküt erre sem tennék: mindenesetre én a Kisalföld alapján közlöm. Tessenek kapaszkodni.

„Szégyen, hogy megint hergel az ellenzéki média és etikátlan cikket közöl, ehhez az ORFK közleményét direkt torzítva magyarázza. Most azt írja, hogy Prof. Dr. Kásler Miklóst „luxus-titkos lakóbuszból őrzik”.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma határozottan elutasítja az ellenzéki média rosszindulatú félremagyarázását!

Egy nemzetközileg is elismert orvos professzor miniszterről van szó, aki egyébként több olyan ágazatért felel, amelyek az emberek mindennapjainak és érdeklődésének középpontjában állnak. Ezen túlmenően heroikus küzdelmet vezet a koronavírus világjárvánnyal szemben.

Az ellenzéki média inkább azokkal foglalkozzon, akik miatt a miniszter és családja kénytelen elszenvedni azokat a méltatlan támadásokat, amelyek nem riadnak meg attól sem, hogy egy köztiszteletben álló kormánytagot életveszélyesen megfenyegetnek.

Ezen túlmenően felhívjuk az ellenzéki sajtó képviselőinek figyelmét arra, hogy ha titkos lenne a miniszteri védelem, akkor az nem lenne látható.

Ezúton is kérjük az ellenzéki sajtó képviselőit, hogy a megtévesztő információk közlése helyett az oltakozás egyéni, családi és társadalmi szintű fontosságára hívják fel a figyelmet, hogy minél több honfitársunk életét tudjuk megvédeni és megmenteni!”

Na, jó. Akkor amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten is.

Én magam nem tértem ki az őrzés részleteire, ha más kitért, az sem volt hiba, engem jobban izgatott a jelenség oka, melyre fényt is derítettem. Az oltások fontosságára épp elégszer felhívtam a figyelmet, de itt kérem az EMMI-t, hogy mutasson már tőlem egyetlen oltásellenes írást. Ami pedig azt a kérésüket illeti, hogy foglalkozzunk azokkal, „akik miatt a miniszter és családja kénytelen elszenvedni azokat a méltatlan támadásokat, amelyek nem riadnak meg attól sem, hogy egy köztiszteletben álló kormánytagot életveszélyesen megfenyegetnek”, az is teljesült már számtalanszor, legutóbb épp tegnapelőtt. 

Innentől veszélyes vizeken járunk, éspedig nem nekem veszélyesek, hanem Kásler Miklós miniszternek. Ugyanis az az oltásellenes ideológus, akiről tegnapelőtt írtam és akivel már rengeteget foglalkoztam volt, nem más, mint Szakács Árpád, aki Kásler miniszternek régi ismerőse és harcostársa.

Fogalmam sincs, kik fenyegették meg a minisztert, elég sok ilyen csoport létezik a magyar közéletben, azonban Szakács beszéde, amit a Mi Hazánk kötelező oltás elleni tüntetésén elmondott, valóságos oltásellenes alapvetés, ebben a műfajban talán még klasszikusnak is mondható. Ez azért kínos, mert Szakács állt egészen hosszú időn keresztül a Kásler Miklós és köre által támogatott „kulturális forradalom” mögött, sőt: ő maga indította el annak idején a „Kinek a kulturális diktatúrája?” című írással, 2017. november 16-án, vagyis majdnem pontosan négy éve. 

Ebből sorozat lett, kultúrharc, amiben konfrontálódott az értelmiség egy kicsiny, szélsőségesen jobboldali és kormánypárti része azokkal, akik náluk akármiről is enyhébb nézeteket vallottak. Ez sodorta el Prőhle Gergelyt a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről és sodorta a helyére Demeter Szilárdot (bár a rossz nyelvek szerint Szakács Árpád szeretett volna beülni az igazgatói székbe, esetleg Raffay Ernő).

Ezért bocsátották el Hammerstein Juditot a Balassi Intézet vezetői posztjából. Emiatt került sor annak emlegetésére, hogy Ady Endrét távolítsák el legalább a tantervből, ha már a magyar irodalomtörténetből nem lehetséges. Emiatt lehetett meghatározó köze Takaró Mihálynak a 2020-as Nemzeti Alaptantervhez, Szakács volt cégtársa és barátja, Horváth-Lugossy Gábor kapta meg a kultúrharc jegyében alapított Magyarságkutató Intézet főigazgatói posztját, de Szakács indította el a kormánysajtóban a tavalyi nyarat majdnem kitöltő és teljesen értelmetlen „szabadkőműves-háborút” is, ami aztán elhalt, mert maga Szakács is kezdett egyre távolabb kerülni a tűztől.

Eleinte magas posztra emelték, a Mediaworks nyomtatott megyei napilapjai központi szerkesztőségének főszerkesztője volt, Lovas István-sajtódíjat kapott, csak aztán kiderült, hogy őszintén hisz Raffay Ernő őrült elméleteiben, sőt, még a sajátjaiban is, és előbb „alkotói szabadságra” küldték, aztán a mostani tüntetésen már úgy vezették fel, hogy „2020-ban minden pozíciójáról lemondott és visszavonult a közélettől.”

Ez nem volt akadálya annak, hogy 2020 májusában a Nemzeti Kulturális Alap mintegy „bánatpénzként”, „búcsúajándékként” ötven millió forint támogatásban részesítse az akkor már két éve nem működő portálját. Ebből az összegből vásárolhatta meg mostani, kicsiny ám annál radikálisabb orgánumát (azért nem az egészből, persze), az erdely.ma-t, amit egy tisztességes online napilapból raffayista homokozóvá züllesztett, és ahol a kultúrforradalom azóta még a központi kormánymédiából is lassan kikopó ultraradikális narancsgárdistái publikálnak – ők, akik pár éve még a kormány oszlopai voltak, rettegett potentátok, ha valakire rávetették a szemüket, már féltenie kellett legalábbis az állását. Most már elbocsátani látszanak ezt a légiót, ami emiatt jobbról támadja a kormányt, legalább olyan engesztelhetetlen haraggal, ahogy korábban másokat támadott.

Rendben van, de hogyan ér össze ez a kultúrradikális rohamcsapat Kásler Miklóssal? Idézném a Válasz Online 2019. január 28-i írását, amiben Stumpf András a kultúrharc kulisszái mögé nézett:

„Ahhoz persze, hogy ez a kör erősnek érezze magát, szükség volt az emberi erőforrások új miniszterére, Kásler Miklósra is.

Az onkológus természetes közege a Trianoni Szemle köre. Azé a lapé, amelyben Takaró Mihály is publikált, ahogy Raffay és Vastag Andrea is. Olyannyira, hogy amikor 2017. június 4-én a Magyar Művészeti Akadémián (MMA) a lapot kiadó Trianon Kutatóintézet tízéves fennállását ünnepelték, a kutatóintézet és a folyóirat munkájáról az akkor még messze nem miniszter, hanem a „hobbitörténész” onkológiai vezető Kásler Miklós és Raffay Ernő beszélt. Miniszterként Kásler aztán az első adandó alkalommal kitüntette Takaró Mihályt. (…) Szakács tényezővé válásának biztosan nem ártott, hogy természetes közegének befolyása megnőtt, azt viszont több forrásunk is megerősítette: a közös képviselői múltat és Demszky-érában betöltött városházi munkát maga mögött tudó hobbitörténész leginkább magának köszönheti, hogy kulcsszereplővé lépett elő.

„Minthogy jó végrehajtó, a megyei lapok összeszervezésénél számítottunk Szakácsra a Mediaworks központi főszerkesztőségében. Ideológiai megmondóemberként senkiben fel nem vetődött a neve. Csermely és Liszkay hagyták, hadd írjon a Magyar Időkbe, ha akar, ő meg egyszerűen élt a lehetőséggel" – emlékszik egy fontos fideszes forrásunk.”

Akkor tehát mit is látunk? Azt, hogy a „magyar kultúrforradalom” tulajdonképpen egy jól körülhatárolható, sértődött és radikális klikknek köszönhető, akik régi barátjuktól és harcostársuktól, Kásler Miklóstól kapták a támogatást a törekvéseikhez.

Azonban túltolták a biciklit, kikerültek az egyáltalán támogatható, valamennyire is szalonképes körből, és most még sértődöttebbek, mint korábban. Most már a kezüket elengedő kormánykörökre haragszanak jobban és azok ellen küzdenek minden eszközzel: ez sodorta hát az oltásellenes táborba Szakács Árpádot is, aki épp olyan példaszerű ideológusa lett ennek a kétes mozgalomnak (igaz, csak a Mi Hazánkhoz köthető szárnynak), mint amilyen feltétlen híve volt Magyarország kormányának korábban.

Az EMMI azt kérte, mit kérte: követelte, hogy a sajtó foglalkozzon azokkal a körökkel, akiknek a miniszter zaklatása és az életveszélyes fenyegetések köszönhetőek.

Kérem: foglalkozunk, íme, itt látható.

Csak kínos, nagyon kínos, hogy az egyik szellemi vezetőjüket bizony házon, de legalábbis a valamikori szekértáboron belül kell keresni.

Bár inkább házon belül: Raffay Ernő az idei adatok szerint a Trianon Emlékév értékelése, a Trianonra vonatkozó szakmai írások, online megjelenések elemzése címén kap január elsejétől december végéig havi 600 ezer, vagyis összesen 12 hónap alatt 7,2 millió forintot az EMMI-től. Takaró Mihály havi 1 millió 123 ezer 596 forintért ad szintén januártól decemberig tanácsokat az emberi erőforrások miniszterének.

A fentebbiek persze sokat elmondanak arról, mennyire őszinte Szakács Árpád véleménye bármiről, valamint Kásler Miklós véleménye mondjuk Szakács Árpádról vagy Raffayról, Takaróról.

De egyet nem mondhatunk el az emberminiszterről.

Azt, hogy ne lenne nagyvonalú.

Még azokat a halálos ellenségeit is gavallérosan megfizeti, akiknek nagy valószínűséggel az életveszélyes fenyegetéseket köszönheti.

Arra is van egyébként esély, hogy az oltásellenesek egy másik szárnya zaklatja, akikhez ezeknek nincs közük, de én Kásler Miklós helyében mégis óvatosabb lennék a barátaimmal.

Mert akinek ilyenek a barátai, semmi szüksége ellenségekre.