Szele Tamás: Kegyeleti csalók

Ez a mai második rész lehet, hogy kicsit hosszú lesz, de legalább érdekes és – kriminális. Nem tudom másnak mondani azt, hogy az ukrajnai háború, melynek annyi mindent „köszönhetünk”, leginkább halált, pusztítást és szenvedést még egy újfajta bűncselekménnyel is gazdagította az ilyesmiben amúgy sem szűkölködő Szent Oroszországot. Még azt sem tudom, minek nevezzem magyarul.

Bár oroszul sincs még neve. Egy olyan fondorlatos csalásról van szó, aminek során a bűnözők elhitetik az eltűnt katonák hozzátartozóival, hogy biztosat tudnak a rokonukról, segíthetnek is rajta, csak ez, sajnos pénzbe kerül. Aztán elteszik a pénzt és eltűnnek. Még egy éve sem zajlik a háború, de ez a fajta kegyeletsértő, érzéketlen és gonosz csalás önálló üzletággá fejlődött, többfajta módszert és technikát alkalmaz, azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom: rengetegen élnek belőle, méghozzá elég jól.

A témát a Versztka című új orosz ellenzéki lap járta körül tényfeltáró riportjában, olyan lenyűgöző szakmai alapossággal, ami előtt csak kalapot emelhetek: gratulálok, ezt így kell. Komoly szakmai díjat érdemelne az írás.

Akkor lássuk, mire jutottak.

A váltságdíjas csalás

A Versztka első interjúalanyai, Vladiszlava és Anna az önjelölt DNK-ból hónapok óta keresik a rokonaikat. Vladiszlava a nagybátyját, Anna pedig a bátyját. A keresés kezdete óta többször írtak nekik idegenek, akik azt állították, hogy információval rendelkeznek az eltűnt személyekről. Vladiszlava és Anna nem ismerik egymást. Nemrégiben azonban azonos szövegű üzeneteket kaptak egy bizonyos Julija Ivanovától, aki a NewsOne ukrán televíziós csatorna egyik újságírójaként mutatkozott be. Elmondta Vladiszlavának, hogy a nagybátyját az ukrán hadsereg tartja fogva, és Anna ugyanezt mondta a bátyjáról is.

Ivanova felkérte a nőket, hogy írjanak nyilatkozatokat a DNK katonai parancsnokságának, és elküldte egy petíciós űrlap linkjét. Amikor rákattintottak, mindkét nő felfedezte, hogy ötezer rubelt kell fizetniük, hogy elküldhessék a kérelmüket. (Összehasonlítási alapul: egy rubel most hat forint) Vladiszlava és Anna is úgy döntött, hogy egy csalóval kommunikálnak, és leállították a párbeszédet. Julija Ivanova fiókja még mindig létezik a VKontaktén, de szeptember óta nem aktív. A NewsOne weboldalán nincs tőle saját készítésű anyag.

Az eltűnt katonákat kereső hozzátartozók azt mondják, hogy gyakran érkeznek ilyen ajánlatok – hogy visszavásároljanak valakit az ukrán hadseregtől. Anna például azt mondja, hogy szeptemberben, még az „újságíró” Julija Ivanova előtt egy Szlavjan Gorlov becenevű férfi írt neki. A Wagner PMC tagjaként mutatkozott be, és azonnal közölte, hogy ő „egyszerű harcos”, akinek „nincs szüksége semmire”.

„

Nemrégiben elkísértünk egy fogolycsere-vezetőt. Onnan tudjuk, hogy az ukránok hadifoglya” – írta Gorlov Anna bátyjáról. Hozzátette, hogy nincs értelme fogolycserében reménykedni, és azt tanácsolta, hogy „váltságdíjat” kellene fizetnie a testvéréért az „ukrán fegyveres erőknek”. Gorlov felajánlotta, hogy közvetítő szerepet vállal ebben az üzletben. De nem volt ideje bejelenteni az összeget – Anna blokkolta őt, mert azt hitte, hogy egy csaló kommunikál vele. Jól hitte: a Szlavjan Gorlov fedőnevű férfi valószínűleg a 23 éves Jegor Morozov, aki Primorszkij Krajban lakik. A fiókjában lévő fotókat más felhasználóktól kölcsönözte. Az egyik fotót azonban legalább 2016 óta használják tíz különböző oldalon, különböző nevekkel.

A Komi Köztársaságból származó Diana szintén a közösségi médiában keresi eltűnt testvérét, akivel októberben szakadt meg a kapcsolat. Azt mondja, hogy miután közzétett egy posztot a keresésről, amelyben megadta a telefonszámát, egy ismeretlen férfi felhívta őt a Viberen. Azt mondta, hogy Diana bátyja fogságban van, és hogy pénzt kell utalnia egy bizonyos Alekszej Viktorovics Kidjarov számlájára, hogy szabadon engedje. Szavainak megerősítéseként az idegen elküldte a videó képernyőképét, amelyen két orosz egyenruhás fiatalember látható az ukrán zászló háttere előtt.

Diana észrevette, hogy a képen a bátyja feje „durván hozzá van photoshopolva” az egyik katona törzséhez, és megtagadta a pénz átutalását.

A Versztka megállapította, hogy Alekszej Kidjarov valószínűleg egy 19 éves novoszibirszki lakos, aki tizenéves kora óta szerepel a rendőrségi nyilvántartásban.

A misztika világa

A csalás másik módszerét külön csoport űzi, az úgynevezett „ezoterikusok”. Azért az idézőjel, mert még az ezotériát is csak imitálják. A magukat médiumoknak nevező emberek felajánlják, hogy kiderítik, él-e a katona, vagy hogy szertartást végeznek, hogy az eltűnt személy kapcsolatba lépjen velük.

Egyes hozzátartozók maguk fordulnak jósnőkhöz azzal a kéréssel, hogy állapítsák meg az eltűnt katonák sorsát. Az „Ezoterika. Eltűnt és elveszett emberek keresése” elnevezésű csoportban az oroszok tavasz óta posztokat tesznek közzé a katonákról, és arra kérik a médiumokat, hogy mondják el, mi történt velük. Az ilyen bejegyzések alatti hozzászólásokban magukat fehér mágusnak, látnoknak és jósnak álcázó emberek írják meg a történtekről a saját verziójukat. Leggyakrabban eltérő véleményük van. Ugyanarról a katonáról írják egyesek, hogy „életben van és hamarosan megnyilvánul”, mások – hogy „a Sors terve szerint 40-42 éves korában fennáll a tüdősérülés veszélye (a háborúban)”, megint mások – hogy a Tarot-vetés „cellakártyát” mutat, tehát hadifogoly.

A Versztka négy jövendőmondónak is írt, és kérte őket, hogy segítsenek megtalálni egy eltűnt katonát. Mind a négyen kaptak egy fényképet és egy valódi katona nevét, akit a Wagner PMC toborzott, aki meghalt a háborúban, és akit december elején temettek el hazájában. Mind a négyen azt válaszolták, hogy a férfi életben van. Az egyik esetben a jövendőmondó azt ígérte, hogy hamarosan kapcsolatba lép vele, míg a másik három „látta” a történtek különböző verzióit. Az egyik az állította, hogy az elhunyt „a becsület és a kötelesség harcosa” volt, és vagy fogságban vagy kórházban volt. Egy másik azt mondta, hogy életben van, bujkál, és reméli, hogy hazatérhet. Egy harmadik meg azt, hogy életben van, de elvesztette az emlékezetét. A négy nő közül ketten kértek fizetést a munkájukért – bármilyen összeget a bankszámlájukra.

Hely a fogolycsere-listán

Egy másik ajánlat, amelyet az eltűntek hozzátartozói gyakran kapnak, az, hogy a védelmi minisztérium listáján helyet vásárolnak a fogolycserére. Erről írt decemberben Olekszandr Kiszel felhasználó Anna Zsukovának Horlivkából. Először is megkérdezte Annát, hogy ki az az Artyem Leonov, akit szeptember óta keresett. Miután megtudta, hogy Anna fia, Kiszel elmondta, hogy Artyem él és fogságban van, és Annának két lehetősége van arra, hogy hazahozza őt.

Kiszel felajánlotta neki, hogy menjen Moszkvába, találkozzon egy bizonyos Tatjana Szokolovával, aki „több mint 100 embert mentett ki a fogságból”, töltse ki a fiának hazatéréséhez szükséges dokumentumokat, és fizessen neki egy összeget. Amennyiben Anna nem tudna Moszkvába utazni, a tárgyalópartner felajánlotta, hogy azonnal utalja át a pénzt Szokolova kártyájára a Sberbanknál. Felajánlották, hogy fizetni fog a fogolycsere-listán való helyért. Az első tíz kicserélendő fogoly között a hely árát 300 ezer rubelre becsülték, a huszadik helyig – 200 ezer, a harmincadikig – 120 ezer rubel, az 51-60. helyekig – 60 ezer rubel volt a tarifa.

Anna kérte, hogy lásson egy képet a fiáról, vagy nevezzen meg egy konkrét helyet, ahol a fia volt, de a beszélgetőpartnere ezt elutasította. A nő nem merte átutalni a pénzt. Másnap felhívta a Népi Milícia forródrótját az önjelölt DNK-ban az eltűnt katonák hozzátartozói számára. Ott közölték vele, hogy a fia szerepel a veszteséglistán, és elhívták a holttest azonosítására. „80 százalék, hogy a fiam, de nem vagyok benne teljesen biztos. DNS-vizsgálatot fogunk végezni” – mondta Anna a hullaházban tett látogatás napján.

Drága telefonhívások

A megtévesztés másik népszerű módszere a pénz kizsarolása a rokonoktól, cserébe azért, hogy „beszélhessenek” egy sebesült vagy fogságban lévő katonával. Ilyen javaslatot tett Szvetlanának – a Wagner PMC eltűnt katonája édesanyjának – egy férfi, aki a VKontaktén „a PMC koordinátoraként” mutatkozott be. Azt mondta, hogy Szvetlana fia az önjelölt LNK-ban kórházban van, és hogy fizetni kell neki, hogy beszélhessen vele. „Van egy seb a combján. Szólj, ha fizetsz, megmondom nekik, hogy adjanak neked egy telefonszámot. Ne aggódjon, most épp infúzión van, fájdalomcsillapítókkal. Segíthetek a kommunikációban, ha szükséged van rá. Itt van ez a kártyaszám, 400 rubel, és ez kizárólag csak a tiéd, úgyhogy nem kell aggódnod. Beszélj vele, és talán megnyugszol” – mondta a csaló több hangüzenetben.

Amikor a nő megkérdezte, hogy mire kell a pénz, a férfi azt válaszolta, hogy állítólag mobiltelefonszámlákra: „Szvetlana, a lényeg az, hogy ez a pénz nem megy sehova. A pénzt mind mobilkommunikációra költöttük, mert orosz sim-kártyáink vannak, és külföldi internetet kaptunk. És vannak roaming-költségeink.”

Éppen akkor, amikor Szvetlana a „PMC koordinátorával” tárgyalt, kapcsolatba lépett vele a Versztka. A nő nem utalta át a pénzt az idegennek.

A férfi, aki pénzt akart kicsikarni Szvetlanától, írt a Versztka által megkeresett katonák több más rokonának is. VKontakte-oldaláról Vaszilij Van-Lov becenévvel levelezett. Az avatárja egy Vaszilij Doronyin nevű inaktív felhasználói oldalról származó fotó volt. Sikerült kideríteni a csaló adatait az egyik kártyáról, amelyet Szvetlanának adott. A telefonszámán keresztül megtalálták a régi közösségi oldalait a valódi fotóival. Kiderült, hogy a „PMC koordinátort” valójában Vlagyimirnak hívják. A Versztka tudósítója videokapcsolaton keresztül hívta fel a VKontakten. A hívást az a személy fogadta, aki a közösségi oldalak képein látható. A tudósító elmondta neki, hogy tudott a zsarolásról. Vlagyimir ezután elmesélte a történetét. Kiderült, hogy egy cellatársa adta neki a csalás ötletét, a börtönben.

A 400 rubelek fel szoktak menni 800 rubelre, tovább nem nagyon: aztán, ha kérik a hívást, fél óra múlva visszahívják a megrendelőt azzal, hogy a rokona tragikus állapotban van, fájdalomcsillapítóra van szüksége, kérnek még másfél dollárnak megfelelő rubelt (az most hatszáz körül jár), és – letiltják a megbízót, többet nem állnak vele szóba. Miért ilyen alacsonyak a díjak? Azért, mert profi bűnözőkről van szó, akik tudják, hogy az orosz törvények szerint a kis összegű lopásért, csalásért az első alkalommal csak figyelmeztetés jár, visszaesés esetén jön a büntetőjogi felelősségre vonás. És egy kliens – egy csalás, nincs visszaesés. Mennyit lehet ezzel keresni? Vlagyimir az elmúlt hónapban 57 ezer rubelt vághatott zsebre, bár ez a nála megforduló teljes összegnek csak töredéke, a többi a bűntársaknak és a korrupt rendőrtiszteknek megy, akik figyelmeztetik, ha valaki netán rájönne, kicsoda ő valójában és feljelentést tenne ellene.

További csalások

Valentina Melnikova, a „Katonaanyák Bizottságainak Szövetsége” ügyvezető titkára szerint a katonák hozzátartozói gyakran mesélnek arról, hogy ismeretlenek pénzt kérnek tőlük. Egyeseket megzsarolnak, azt mondják nekik, hogy ha nem utalják át a pénzt, a sérült rokonuk meghal.

„

Gyakran előfordul, hogy miután a rokonok közzéteszik egy katona fényképét a csoportokban, ukrán számokról kapnak hívásokat” – mondta Melnikova. – Állítólag az SBU-tól telefonálnak, és azt mondják, hogy az eltűnt személy egy lvivi előzetes letartóztatási központban van, és pénzt kérnek.

Ruszlan Vakhapov, az „Oroszország rácsok mögött” alapítvány koordinátora feltételezi, hogy az ilyen hívásokat a katonák társai bonyolítják le lopott ukrán telefonok segítségével. Ugyanakkor Vakhapov megjegyzi, hogy általában az ilyen típusú csalások sokkal kényelmesebbek és könnyebbek a büntetés-végrehajtási intézetek rabjai számára. Mint elmondta:

„Azok a rabok, akik együttműködnek a kolónia vezetésével, az úgynevezett aktivisták, általában rendelkeznek távozási listákkal. A telep jelenti, hogy ki távozott, ezek elemi statisztikai adatok. Nem olyan nehéz megtalálni a rokonok telefonszámát vagy egyéb adatait. Könnyű a vezetéknevüket használni a közösségi hálózatokon. Az aktivisták általában hozzáférnek a személyes aktákhoz. Tapasztalatból tudom, hogy az aktivisták hozzáférnek azokhoz a számítógépekhez, amelyekkel a személyzet dolgozik. Tehát ez nem probléma egy ilyen csoport számára. És természetesen nem zárom ki az alkalmazottakkal való összejátszást sem. Ők tudnak tájékoztatást nyújtani. És ennyi kell csak a svindlihez: legyen mobiltelefonja, legyen meg a fogoly anyjának neve, már zsarolhat is.”

Tehát a csaláshoz ki sem kell jönni a börtönből, büntetőtelepről, sőt, sokkal kényelmesebb onnan intézni!

Nem tudom, mi legyen ennek a bűnelkövetési módszernek a magyar neve. Talán „kegyeleti csalás” lehetne. De jellemző, hogy még egy éve sem zajlik a háború, a kisstílű orosz blatnojok már pénzt csinálnak belőle.

A nagystílűek meg az elejétől fogva teszik, csak más módszerekkel.

Ennyi fért a mai második részbe, holnap folytatódik a krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!