Szele Tamás: Kína és a demográfia

Vannak megdönthetetlen, a köztudatba belegyökerezett tévedések az egyik az, miszerint „az Oroszországi Föderáció a periódusos rendszer minden elemében bővelkedik”, ami annyiban igaz csak, mint bármely más állam esetében, sőt még vegyületek is találhatóak náluk, mint például a kőolaj, de azért nagyon nem mindegy, miből mennyi van – mikor ennek a háborúnak a kitörésekor meg mertem jegyezni, hogy ott üzemanyag-hiány léphet fel, szó szerint bolondnak neveztek, mert mindenki úgy tudta, hogy az egész ország egy nagy benzinkút. Aztán mostanság meg szembesülnek az üzemanyag-hiánnyal.

Kínáról meg mindenki tudni véli, hogy „rengetegen vannak”. Igaz, de ez a rengeteg ember évről évre egyre kevesebb, annyira, hogy már válság kezd kialakulni a gazdaságban is a népesség-csökkenés miatt és az állam vezetése erre egyáltalán nincs felkészülve – hiszen nekik is úgy tanították, hogy sokan vannak és mindig is sokan lesznek. Eszerint határozták meg a tervgazdálkodás céljai tis. De hogy pontosan hogy is alakul a népesedési ráta, azt a The New York Times írása mutatja meg nekünk, amit az alábbiakban mutatok be. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

A szülést már hazafias cselekedetté nyilvánították. Az ifjú házasokat folyamatosan zaklatják a családtervezéssel kapcsolatban. Az óvszereket megadóztatták. A Kínai Kommunista Párt minden eszközt megragadott, hogy rávegye polgárait a gyermekvállalásra – mindhiába.

Az erőfeszítések nagyrészt kudarcot vallottak. Kína 2025-ben már a negyedik egymást követő évben több halálozást regisztrált, mint születést, mivel a születési ráta rekordalacsony szintre zuhant, így a népesség jóval kevesebb lett és kezd elöregedni.*

*Az Oroszországi Föderáció is hasonló gondokkal küzd, csak náluk a helyzetet még a háború és a hadigazdálkodás is súlyosbítja: talán két-három évvel ezelőtt történt, hogy Putyin három hetet adott Misusztyin miniszterelnöknek, hogy fordítsa pozitívba a népesedési rátát, ami természetesen nem sikerült, de azért elképzeltem Misusztyint, ahogy ballag a Tverszkaján, mögötte három teherautó, egyik tele virággal, másik bonbonnal, a harmadik Viagrával, és zaklatja az összes szembejövő hölgyeket... Magyarországon is csökken a népesség, de a mi mutatóink az oroszokhoz vagy a kínaiakhoz képest még egész elviselhetőek.

A kínai kormány hétfőn közölte, hogy tavaly 7,92 millió csecsemő született, szemben a 2024-es 9,54 millióval. A 2025-ben meghaltak száma, 11,31 millió, pedig tovább emelkedett. A legfrissebb népesedési adatokat a gazdasági mutatók mellett közölték, amelyek szerint Kína gazdasága 5 százalékkal nőtt 2025-ben.

Az 1000 főre jutó születések száma 5,63-ra csökkent, ami a Kínai Népköztársaság megalapítása óta feljegyzett legalacsonyabb szint a hivatalos kormányzati adatok szerint.*

*Ez pedig nagy szó, ugyanis a KNK kikiáltását majdnem ötven év polgárháború előzte meg, és ez 1949-ben még komolyan tombolt: egészen egyszerűen tragikusak voltak az ország mutatói, mérőszámai, és a mostaniak ezekhez hasonlíthatóak. Azt már néhány hete megírtam ezeken a hasábokon, mi okozta a kínai népesség példátlan gyarapodását – tulajdonképpen elfelejtettek visszavonni a Kulturális Forradalom miatt egy elnöki utasítást, ami ösztönözte a népszaporulatot az 1959–62 közötti „három nehéz év” során bekövetkezett, 30 millió áldozatot követelő éhínség után – melyet szintén Mao elnök egyik utasítása okozott. Teng Hsziao-ping volt az, aki a zavaros évek után végre sikeresen le tudott folytatni egy legalább valamennyire reális népszámlálást, és ennek az eredménye miatt vezette be az „egy család – egy gyermek” rendszert, mivel kiderült, hogy a Középső Birodalom nagyon súlyosan túl volt népesedve. Most voltaképpen a Teng-féle egyke-rendszer hatásait látjuk, viszont a trend megfordulására semmi esély, már átlépték azt a határt, aminél még meg lehetett volna állítani a népesség rohamos csökkenését.

A kormányok világszerte küzdenek a csökkenő születésszámmal. A probléma azonban Kínában a legégetőbb: A kevesebb csecsemő kevesebb jövőbeli munkaerőt jelent, akik el tudnák látni a gyorsan szaporodó nyugdíjas korosztályt. A romló gazdaság még nehezebbé teszi a probléma kezelését.

„Kína komoly kihívással néz szembe a rendkívül alacsony termékenységi ráta miatt” – mondta Wu Fan, a kelet-kínai Nankai Egyetem családpolitikai professzora.

Kína legfelsőbb vezetői megkétszerezték erőfeszítéseiket, amellyel megpróbálják a születési arányszámot annyira megemelni, hogy a csökkenés megforduljon, ami a demográfusok szerint valószínűleg lehetetlen, mivel Kína átlépte azt a demográfiai küszöböt, ahol a termékenységi ráta – amely azt méri, hogy egy nő egy életen át hány gyermeket vállal – olyan alacsony, hogy a népesség megállíthatatlanul zsugorodik.

Hszi Csin-ping, Kína legfőbb vezetője „új típusú házassági és gyermekvállalási kultúrára” szólított fel, arra kérve a tisztviselőket, hogy befolyásolják a fiatalok „szerelemről és házasságról, termékenységről és családról” alkotott nézeteit. A helyi tisztviselők válaszul egyre keményebb intézkedésekkel próbálják rávenni a polgárokat a gyermekvállalásra, többek között a nők menstruációs ciklusának nyomon követésével és az orvosilag szükségtelen abortuszok csökkentését célzó irányelvek kiadásával.*

*Sőt. Öt évvel ezelőtt, mikor kezdett komolyra fordulni a helyzet, és már akkor is öt éve folyamatosan csökkent a népesség, csak még nem ilyen ütemben, a legkétségbeesettebb próbálkozás azé a kínai tartományé volt, amelyik egy hivatalos adatbázisban párkeresési céllal összekapcsolta az egyedülálló állampolgárokat. Tetszik vagy nem tetszik: a Párt kéri, házasodj! Márpedig a Párt szava sokat jelent Kínában. Az összeerőltetett párok persze az első adandó alkalommal elváltak, azonban... az intézkedés látszólag javított a házasságkötési statisztikákon. Mármost Kína többek között a világ legfejlettebb bürokráciája, a kínai hivatalnok papírt eszik, tust iszik és statisztikát választ ki, tehát úgy nézett ki, mintha kitört volna hazafias okokból a családalapítási láz.

A fiatalok, akik nem akarnak családot alapítani, sok intézkedést kollektív vállrándítással fogadtak. Január 1-jén a tisztviselők 13 százalékos hozzáadott érték-adót vetettek ki a fogamzásgátló gyógyszerekre és óvszerekre, amit közönyt, gúnyt és élcelődést váltott ki.

Bár ez a lépés nem kifejezetten a születésszám növelésére irányult, a szkeptikus közvélemény azonnal úgy értelmezte, mint egy újabb hiábavaló kísérletet a gyermekvállalás ösztönzésére.

A 28 éves Jonathan Zhu azt mondta, hogy az áremelésnek alig lesz hatása a szokásaira. „Továbbra is használni fogom” – mondta, és az anyagi nyomásra hivatkozva indokolta, hogy a házasságkötésig halogatja az apaságot. Barátnője, a 26 éves Hu Tingyan egyetértett, megjegyezve, hogy az óvszerek ára nem befolyásolja a gyermekvállalási hajlandóságát. „Még nem érzem úgy, hogy itt lenne az ideje” – mondta.*

*Itt az ördögi kör, az öngerjesztő folyamat lényege: ha a potenciális szülő még a saját jövőjét sem érzi biztosnak, ne vállalhat gyermeket, de ha nem születnek gyermekek, nem lesz biztos a jövő.

A kínai közösségi médiában az emberek azt írták, hogy az áremelkedés bosszantó, de még mindig olcsóbb, mint a gyermeknevelés. Mások rámutattak, hogy az óvszereknek több célja is van.

„Melyik »zseni« találta ki ezt a csodás lépést?” – kérdezte Ke Chaozhen, egy Guangdongban élő jogász. „Az állam ilyen finom módon sürgeti a házasságkötést és a születéseket – attól félnek, hogy mi, házassági és családjogi ügyvédek tönkremegyünk?” – töprengett a közösségi médiában.

Más hozzászólásokat az állam által irányított cenzorok annyira uszítónak ítéltek, hogy letörölték őket a kínai közösségi média-platformokról.

A kormány néhány más, a gyermekvállalást ösztönző intézkedése, például a pároknak nyújtott készpénz és támogatott lakhatás, szintén nem hozott eredményt.

Sok fiatal számára a gyermeknevelés magas költségei különösen elrettentőek a lassuló gazdaság és az ingatlanválság közepette. Emellett a fiatalok munkanélkülisége továbbra is magas, sok friss diplomás főiskolás küzd azért, hogy állandó fizetést kapjon, és a szüleikre hagyatkoznak, akiknek kevés támogatást nyújt a meggyengült szociális-jóléti rendszer.*

*Sőt, pont emiatt nem is nagyon kedvelik Kínában a nyugati diplomás vendégmunkásokat, hiszen nincsenek ugyan túl sokan, de mégis kínai munkahelyeket töltenek be, az már más kérdés, hogy egy specialista esetleg olyan munkakört lát el, amire a helyi erők nem is volnának képesek.

„Kína gazdasági problémái miatt a fiatalok talán kivárnak, és ez nem jó hír a termékenység növelése szempontjából” – mondta Wang úr.

Kína sokkal hamarabb jutott el ebbe a helyzetbe, mint azt még egy évtizeddel ezelőtt gondolta volna, amikor a tisztviselők enyhítettek az egygyermekes politikán, és lehetővé tették a párok számára, hogy két gyermeket vállaljanak. (A születéspolitikát 2021-ben ismét kiigazították, és már három gyermeket engedélyeztek.) Így a kormánynak kevesebb ideje maradt arra, hogy rendbe hozza súlyosan alulfinanszírozott nyugdíj- és egészségügyi rendszerét.*

*Nos, igen: Kínában csak 1949 óta ismert egyáltalán a nyugdíj fogalma. Addig az időseket a gyermekeik tartották el, épp ezért is törekedett mindenki sok gyermekre. Ugye, most ment és megy nyugdíjba a Mao-féle népességrobbanás generációja, akiket viszont a Teng-féle népességcsökkenés nemzedéke kellene eltartson. Amikor Bismarck az 1890-es években bevezette a modern, szociális nyugdíjrendszert, viszonylag állandó és közepes vagy kis népességű német tartományokkal számolt, amiknek előre lehetett látni a demográfiai helyzetét, nem váratlanul megjelenő és/vagy eltűnő százmilliós tömegekkel.

Ugyanakkor Kínában hirtelen és gyorsan csökkent a munkaképes korú lakosság száma, mivel a 60 éves és idősebb polgárok száma az előrejelzések szerint 2035-re eléri a 400 milliót. A fiatalok gyakran vonakodnak az állami nyugdíjalapba való befizetéstől az anyagi terhek miatt.

Az alacsony nyugdíjkorhatár bonyolítja a helyzetet. A kormány az 1950-es évek óta először tavaly emelte meg, és azt tervezi, hogy 2040-ig fokozatosan emeli a hivatalos korhatárt, a férfiak esetében 63 évre, az irodai munkakörben dolgozó nők esetében 58 évre, a gyárakban dolgozó nők esetében pedig 55 évre. Ez azonban továbbra is a legalacsonyabbak közé tartozik a világon.

A közelmúltban egyes párttisztviselők még pénzjutalmat is felajánlottak a sikeres házasságközvetítőknek, remélve, hogy több ember házasságkötését elérve ösztönözni tudják a baby boomot.

A 46 éves Jia Dan megérti a kihívás nagyságát. Amikor még egyedülálló volt, 2012-ben mellékállásban kezdett el párkereső rendezvényeket szervezni Pekingben. Hamarosan talált egy barátnőt. (Később összeházasodtak.) Rendezvényei olyan népszerűek lettek, hogy 2018-ban úgy döntött, főállású vállalkozássá alakítja őket.

Azóta két dolog vált világossá számára. Mindig a férfiak térnek vissza. A nők ritkán vesznek részt egynél többször a rendezvényeken.

Ami még szembetűnőbb, hogy úgy tűnik, a legtöbben nem akarnak megházasodni.

„Tényleg érezhető, hogy Pekingben egyre kevesebb azoknak a száma, akik valóban meg akarnak házasodni” – mondta. „Egyre több az olyan, fiatal aki ezt egyszerűen már nem akarja megtenni”.

Nos, mint már előbb is említettem, a róka fogta csuka, csuka fogta róka esetét látjuk, Kínában csökken a népesség, mert nem alapítanak családot az emberek, de azért nem alapítanak családot, mert csökken a népesség és nem érzik a jövőjüket biztonságban. Csoda lesz, ha ebből a spirálból Kína valahogy kievickél. Viszont a dolognak van egy jó oldala is: mire a Kínai Népköztársaság eljut odáig, hogy esetleg megtámadja Tajvant, elképzelhető, hogy a két állam népessége közel azonos létszámú lesz.

Szele Tamás