Szele Tamás: Kínai köd és homály

Hölgyeim, uraim, a háború egyelőre ízlés szerint vagy elmaradt, vagy késlekedik, válassza ki magának mindenki, ahogy gondolja, szóval most nem Ukrajna, Oroszország és az euoratlanti övezet zavaros viszonyával foglalkozom, hiszen egyelőre érdemben semmi újat sem mondhatnék, hanem Kínával, mert sajnos megint muszáj.

Illetve Kína és Magyarország viszonyával. Nem azért, mert nincs elég bajom – van bőven – és nem is azért, mert valami ellenszenvet éreznék a kínai nép iránt. Hiszen épp azért foglalkozom velük ennyit, mert a rokonszenv hajt, és a mostani eset ráadásul magyar vonatkozású is. Esetleg – de csak esetleg – Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármesternek is segíthet ez a pár gondolat, ha el kíván igazodni abban a politikai közegben, amiben ő most időnként mozog.

Mondjuk ez után már biztos, hogy jó ideig nem kapok kínai vízumot, de egyelőre nem is vagyok abban a helyzetben, hogy kérjek: és ha továbbra is így alakul a világpolitikai helyzet, nem lehetetlen, hogy soha nem is fogok Pekingbe kívánkozni ebben az életemben, pedig igen szép város. Ennek az írásnak az az apropója pedig az, hogy a derék Baranyi Krisztina polgármester már a második levelet kapja kínai ügyekben, és meg kell mondanom, eddig jelesre vizsgázott diplomáciából. Csak azért jó lenne tisztán látni ebben az ügyben, mielőtt általánosítanánk jobbra vagy balra (bár ebben a homályzónában időnként azt sem tudni, melyik kezünk melyik). Akkor lássuk, mi történt eddig.

Tavaly nyáron, a Fudan Egyetem kampuszának tervezett építése ellen – ne feledjük, ez a beruházás voltaképpen a kormány és a főváros közötti konfliktus egyik csatatere, a Fudan a Diákváros helyére épülne, amúgy is különös és ideológiailag a Kínai Kommunista Párt mellett elkötelezett intézmény, tehát nem biztos, hogy a legjobb helyen volna Budapesten – finom célzásként Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere és Karácsony Gergely főpolgármester kezdeményezésére új nevet kaptak a tervezett campushoz vezető utcák. Éspedig a Hídépítő utcából Dalai láma utca, a Helyi kikötő útból pedig Ujgur mártírok útja lett. „Szabad Hongkong út” és „Hszie Si-kuang püspök út” tábla is emlékeztet a kínai jogsértésekre. Ez ellen tiltakozott a pekingi kormányzat, éspedig a Global Times-ban, amiről annyit érdemes tudni, hogy az orgánum a Zsenmin Zsipao (Rénmín Rìbào), vagyis a központi pártlap tulajdonában áll. Az írást maga a főszerkesztő, Hu Xijin szignálta, szóval nem akármekkora fontossága volt, emlegetett benne mindenféle Kína-ellenességet, sőt, azt írta:

„Ezeknek az erőknek a célja vagy az, hogy hibát találjanak Kínában, vagy az, hogy Kína-ellenes keresztes hadjárat indításával politikai belharcokat szítsanak, vagy mindkettőt tegyék.”

Nem így van, de no, Karácsony sem megy egy ideig Kínába, Baranyi Krisztina sem, elleszünk mi hármasban itt Magyarországon is.

Azonban három nappal ezelőtt Baranyi Krisztina újabb, óvatosan aggodalmaskodó levelet kapott, amit a Magyarországon élő kínaiak egyes képviselői írtak alá, és lényegében véve azt kérték benne, hogy ugyan változtassák meg az adott utcaneveket, mert félnek, megromlik miattuk a két ország viszonya. Gazdasági, politikai téren egyaránt. Ezt a levelet könnyen lehetett volna valamiféle maffia-fenyegetésnek értelmezni, Baranyi Krisztina nem így tett, annak dacára, hogy többen igen, és válaszában leszögezte: nem Kína belügyeibe avatkozunk ezekkel a kósza utcanevekkel, hanem csak a saját érdekeinket védjük, és első sorban a korrupt magyar üzleti és politikai körökkel van bajunk. Még boldog Holdújévet is kívánt, szóval a válasz korrekt volt és udvarias (ahogy a levél is). Írtam is erről pár napja egy másik lapban és már akkor felhívtam a figyelmet:

„Amikor azt írják, hogy félnek, meg fognak romlani a gazdasági kapcsolatok, mert ők már „ az anyaország reakcióit az ilyen belügyekbe való beavatkozásnak tekinthető politikai reakciókra”, akkor sem fenyegetnek, akkor ők tényleg félnek. Van is mitől.

Ezeknek az embereknek a családtagjai nagyrészt most is Kínában élnek, ők nem (csak) attól tartanak, hogy a gazdasági kapcsolatokkal történik valami, bár nekik az sem lenne jó, hanem attól hogy a nagymamájukkal történik valami… Vagy a szüleikkel, testvéreikkel. Ők nem írják, hogy az utcanevekkel beavatkozott volna Ferencváros Kína belügyeibe – ők azt írják, hogy ismerik már Kínát, úgy fogják venni Pekingben, hogy beavatkozott – és Peking mostanság igen sértődékeny korszakát éli. Ezeknek az embereknek meg kellett írni ezt a levelet, a családtagjaik érdekében.”

Ezt erősíti meg az a második levél, amit tegnap este kapott Baranyi Krisztina, és amit teljes terjedelmében kell idézzek Facebook-oldaláról:

„ŐK NEM KÉPVISELNEK MINKET!

Nyílt levél Baranyi Krisztina polgármesternek

Kedves Baranyi Krisztina!

Budapesten élő kínai bevándorló vagyok.

Családommal együtt azért hagytuk el Kínát, mert elfogadhatatlannak tartottuk a környezetszennyezést, a társadalom fokozódó fasizálódását, az agymosást az átpolitizált oktatásban és az országot, ahol a társadalom tagjai nem bíznak meg egymásban.

A mai napon döbbenten tapasztaltam, hogy kínaiak politikai szervezetei úgymond 40.000 kínai lakos nevében írtak Önnek.

ŐK NEM KÉPVISELNEK MINKET!

Mindenekelőtt szeretném ha tudná, hogy valamennyi úgynevezett kínai társadalmi szervezet valójában a Kínai Kommunista Párt ügynökének tekinthető.

Lényegében nyereségérdekelt szervezetek, amelyek a Kínai Kommunista Párt iránti elkötelezettségük alapján jutnak pénzügyi támogatáshoz.

Ezek közé tartoznak mások mellett a „kereskedelmi kamarák”, a „helyi egyesületek”, a „diákszövetségek”, amelyek egymással is versengenek a Kínai Kommunista Párt kegyeiért és a pénz megszerzéséért.

Ezek a kínai csoportok a Kommunista Párt, kínai kormányügynökségek (Tengerentúli Kínai Kapcsolatok Irodája, Egyesült Munka Front Osztály) és a Kínai Nagykövetség irányításával folytatnak propaganda tevékenységet Magyarországon.

Még saját nem hivatalos pártszervezeteik és a Kommunista Párt ideológiájáról szóló magánúton szervezett oktatási programjaik is vannak.

Természetesen csaknem minden országban létezik ez a félhivatalos kínai szervezeti struktúra, a magyarországi szervezetek a teljes hálózatnak csak egy részét képezik.

Érdekelheti, hogy miért maradnak csendben a Magyarországon élő kínaiak, miközben a szavukat kizárólag a kínai kormány hivatalos diplomatái és ezek a csoportok emelik fel, amelyeknek lehetőségük van kinyomtatni és piros pecsétjeiket rányomni az állásfoglalásaikra.

Ennek az oka az, hogy a kínai kormány különböző eszközökkel képes szabályozni az összes tengerentúlon élő kínai véleménynyilvánítását.

A külföldön kibeszélő kínaiaknak, akik a kínai kormánnyal szemben foglalnak állást vagy bizonyos politikai témákat érintenek, nem kell olyan súlyos börtönbüntetéssel szembenézniük mintha ugyanezt Kínában tennék, de a kormány még az ő családtagjaikon, barátaikon, sőt akár munkatársaikon is képes bosszút állni, hogy megelőzze a további hasonló kibeszéléseket.

Barátaimmal együtt különösen elszomorít minket az, hogy miközben a magyaroknak éppen csak begyógyultak a kommunizmus okozta sebei, úgy tűnik, hogy most csendben ugyanoda térnek vissza egy másik úton.

Az erősödő gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok elfeledtetik az emberekkel a túloldal változatlanul autoriter ideológiáját.

A Kínai Kommunista Párt hatékonyan képes azonosítani és beszivárgásra felhasználni korrupt külföldi vezetőket, majd az autoriter kormányok támogatásán és fejlesztésén keresztül növelni az önkényuralmak számát és hatalmát.

A Kínai Kommunista Párt nemzetközi támogatást keres a vezető szerepéről szóló hosszútávú céljaihoz.

Rendkívül szomorú, hogy az Európai Uniós szavazatai és állásfoglalásai alapján a magyar kormány jelenleg éppen ezt a gyalázatos szerepet játsza el.

Levelem célja, hogy magyar barátaim figyelmét felhívjam az önkényeskedő kormányokra és ezek kapcsolataira más külföldi autoriter erőkkel.

Kérem, ne hagyják, hogy üres papírrá silányuljanak a kommunizmus és fasizmus ellen született jogszabályok és törvények, amelyek a történelemből levont tanulságok alapján születhettek meg.

A Magyarországon élő kínai közösségek tagjaitól azt kérem, tartsák becsben ezt a gyönyörű országot, ha ezt választották új hazájuknak.

Barátaimmal együtt én is szívesen osztom meg a magyarokkal Kína évezredes történelmét, amely nagy hatással volt más kultúrákra is, de egyáltalán nem szükséges, hogy a kínai kormánypropaganda kottája szerint játsszunk és megkérdőjelezzük a helyi közösség értékeit csak azért, hogy hűséget mutassunk a kínai kormány felé.

Ezek méltatlan, veszélyes és ostoba lépések.

Ahogy ezt már korábban említettem, ezt a levelet biztonsági okokból nem írhatom alá.

A magyar médiában dolgozó megbízható barátomnak adom át, aki lefordítja, és nyilvánosságra hozza.

Ő igazolni tudja, hogy valóban Budapesten élő kínai vagyok.

Remélem, hogy eljön az a nap, amikor szabadon beszélhetek magyar barátaimmal az igazi nevemet használva, meleg szavakkal, és félelemből senkit nem kényszerítenek hallgatásra, továbbá senkit nem képviselnek ilyen szánalmas módon azok, akik a hatalmat, az erőszakot és hazugságokat használva lopják el tőlünk a szólásszabadságot.

Egy Budapesten élő kínai bevándorló, annak családja és barátai.”

Először is jelezném, hogy nem én vagyok az említett médiában dolgozó barát, bár vállaltam volna én is a postás megtisztelő szerepét ez ügyben. De vajon igazi ez a levél?

Tapasztalataim és ismereteim szerint bizony, kilencvenöt százalékos esélyt adok arra, hogy igazi. Ezt vagy kínai ember írta, vagy olyan ember, aki nagyon ért Kínához.

De valószínűbb, hogy tényleg emigráns kínai a szerző, aki nem keveset kockáztatott a levél megírásával. Lehetne mondani, hogy „névtelen levelet az ír, aki akar” és egy időben úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki pártsajtó lelkesen alkalmazta hazánkban a „névtelen munkáslevelező” műfaját, „egy orvos levele”, „egy nyugdíjas levele”, „egy tanár levele” stílusban, már vártam, mikor kerül elő „egy zaporozsjei kozák atamán levele a Déli-sark jégpáncélja alól, midőn vodkázunk és pókerezünk a tengeralattjáró tornyában”, de elmaradt. Csakhogy ez a névtelen szerző olyan intézményrendszert emleget, amely egyáltalán nem nyilvános, de valóban létezik. Erről azok szoktak tudni, aki így vagy úgy érintettek Kínával kapcsolatban, kedvelik az országot vagy egyenesen a polgárai, esetleg azok voltak: igen, az összes, Kína által támogatott szervezet központi irányítás alatt áll.

Ezzel Pekingnek nem valamiféle globális imperialista céljai vannak, nem világuralomra törnek, mint a konteókban, hanem egyrészt a hatalmas létszámú emigrációt tartják teljes kontroll alatt – a KKP (Kínai Kommunista Párt) még nem felejtette el, hogy az évtizedekig tartó polgárháborúban a legbőkezűbb támogatója az emigráció volt, és tart attól, hogy ugyanez a szabadabb világban élő társulat mostanság nem őket támogatná, ha nem tartanák vasmarokkal kézben minden csoportjukat így vagy úgy – másrészt gazdasági-politikai okokból nagyon hasznos, ha külországokban befolyást szereznek, és ezt a legkönnyebb korrupció útján elérni. Ne feledjük, a korrupciót is ők találták fel, épp úgy, mint a puskaportól az iránytűig annyi mást. Mesterei is.

Szeretném mindenkinek emlékezetébe idézni a koronavírus és utána a Pegasus árnyékában méltatlanul feledésbe merült 2020. október eleji kínai megfigyelési-adatgyűjtési botrányt, ami arról szólt, hogy három éven keresztül, 2017-től világszerte legalább (a kikerült fájlok részben sérültek, ezért kell így fogalmaznunk) 250 ezer személyt figyelt meg a Shenzhen Zhenhua Data Information Technology nevű cég, közülük 52 ezer amerikai, 35 ezer ausztrál, 17 ezer spanyol, 10-10 ezer indiai és brit, valamint 5000 kanadai volt.

Valamint 710 magyar, tehát ennek a műveletnek több, mit kétszer annyi áldozata volt nálunk, mint a Pegasusnak!

Kik voltak ezek? Élvonalbeli és helyi politikusok, illetve családtagjaik, cégvezetők, katonatisztek, de akad a listán újságíró is. Minálunk meglehetősen kevéssé lelkesen nyomozgattak az ügyben, aztán feledésbe is merült, de gondoljunk bele: ha egyes külföldieket ennyire megfigyelnek, mennyire figyelhetik a saját aktuális vagy volt állampolgáraikat?

Tehát a levél, sajnos, hitelesnek mondható. Valós, reális dolgokat említ, a helyükön kezeli őket. Azonban még mindig azt mondom, hogy jól tette Baranyi Krisztina, mikor megosztotta a közösségi oldalon, megköszönte a levélíró bátorságát, de egyebet nem szólt hozzá.

Ugyanis ha többet mond, Peking azonnal lecsap rá, „Kína-ellenesnek”, netán „rasszistának” bélyegzi és eget-földet megmozgat ellene, ahogy Prága város jelenlegi polgármestere, a kalózpárti Zdeněk Hřib ellen is: ennek nem volna ugyan sok értelme, azonban Peking minden korábbinál sértődékenyebb, főleg a frissen kötött orosz szövetség után érzi úgy, hogy most már az egész világ előre kell köszönjön neki, és aki meg nem süvegeli, azt deresre húzatja a jamenben. Ha csak verbálisan is, mert fizikailag nem tehetik meg.

Szóval, összefoglalásképpen: igen, zsarolják a kínaiakat.

Ne rájuk haragudjunk.

Ők is áldozatok.

Ne akarjuk őket konfrontálni Pekinggel: nem szállhatnak nyíltan szembe az ottani kormányzattal, a családtagjaik, barátaik életéről van szó.

Ne provokáljuk őket.