Szele Tamás: Kozák mise a csecsen dzsihádért

A mai második rész nagyjában-egészében Ramzan Kadirov dzsihádjáról fog szólni, ami egyedülálló a világtörténelemben, ugyanis minden, csak nem dzsihád. Ellenben annál inkább orosz birodalmi propaganda, és ezt senki sem tudja jobban a mélyen vallásos csecseneknél, akiket viszont elküld a háborúba. Rossz véget fog érni.

A The Insider hosszú írásban elemzi a kérdést én is abból merítek, de bevezetésképpen megjegyezném: a háború az elmúlt héten meglehetősen metafizikai jelleget öltött, még Putyin is Ukrajna „sátánmentesítéséről” beszélt, amivel megnyitotta a zsilipet az összes ördögűző és egyéb kósza, szélhámos varázsló előtt, most az orosz állami média valósággal zeng attól, hogy Ukrajna népe egytől egyig sátánhívő, és szent a háború, amit ellenük vívnak.

Putyin azért emelte be a háborús kommunikációjába ezt az elemet, amiért Sztálin is bombázógépekkel sétáltatta Moszkva felett a második világháború idejében a kazanyi Szűz Mária ikonját, vagyis, hogy elnyerje a vallásos rétegek támogatását. Hinni se Sztálin nem hitt semmiben, se Putyin nem hisz, nem is akar, nem is fog: csak propaganda-célokból látogatja állandóan a templomokat, fürdött megszentelt, jeges vízben (így, hetvenévesen már inkább kihagyja), mert lám, ilyenkor, mikor verik a hős orosz hadsereget Ukrajnában, mindig jól jöhet egy kis vallási fanatizmus.

Milyen érdekes, hogy Kadirov is pár órával azután hirdette meg a dzsihádját, hogy Putyin rábukkant a Sátánra Ukrajnában: ej, de egy húron pendülnek. Illetve, Kadirov pendül a Putyin húrján. De lássuk csak, hogyan is volt ez a dolog?

Október 25-én jelentek meg az első hírek a csecsen katonai parancsnokság elleni ukrán támadásról Herszonban. Körülbelül 30 ember halt meg, míg maga Kadirov azt állította, hogy 23-an meghaltak és 58-an megsebesültek. Közvetlenül ezután, az éjszaka közepén a csecsen vezető egy 13 perces hangüzenetet tett közzé Telegram-csatornáján, amelyben azt mondta, hogy az ukrán városokat „el kell törölni a föld színéről”, követelte, hogy a csecsenek önként jelentkezzenek a frontra, kortól függetlenül, és dzsihádot hirdetett az ukránok – vagy ahogy ő fogalmazott, „sátánisták” – ellen.

A dzsihád meghirdetésével Kadirov azt állította, hogy Ukrajna nem egy „különleges katonai művelet” helyszíne, hanem „az ortodox keresztények, a muszlimok és a sátánisták közötti harctér”. Kadirov az utóbbi időben többször is Oroszország ellenségének nyilvánította az ukrán „sátánistákat”. Viszont már most is van egy kis baj. Kadirov nem a muszlimokat szólítja fel az Allah útján való összefogásra, hanem a „honfitársait”. Ez egyenesen ellentmond a dzsihád meghatározásának.

Ami különben elég bonyolult fogalom, most nem boncolgatnám, nem is jelent okvetlenül harcot, használjuk a szót úgy, ahogy leegyszerűsítve értelmezik a politikában: tekintsük az igazhitű muszlimok háborújának a hitetlenek ellen. Mármint igazhitű szempontból, mert a botnak arról a végéről nézve, ahol mi állunk, mások az aspektusok.

Na, akkor ez pont, hogy nem dzsihád. Ugyanis itt arról van szó, hogy egy muzulmán vezető egy keresztény vezető szolgálatában hirdet „szent” háborút egy másik nem muzulmán vezető ellen. Most vagy Putyinnak kéne muzulmán hitre térnie, vagy Kadirovnak megkeresztelkednie, hogy azonos platformra kerüljenek, de a második esetben Kadirov nem hirdethetne dzsihádot, ellenkezőleg, harcolnia kéne ellene, maximum keresztes hadjáratra adhatná a fejét.

Ramzan Ahmatovics most a szufizmus egy olyan iskolájának a híve, amely lehetővé teszi, hogy az ember a vallásosságot a szabadidős élettel kombinálja. Ráadásul a Kadirov-rezsim a szalafizmus támogatóit veszélyes szektásoknak nevezi, és vérvádat hirdet ellenük. Kadirov a csecsen ellenzéki személyiségeket is szalafistákként tartja számon, ami lehetővé teszi számára, hogy nyilvánosan felszólítsa a vallási fanatikusokat, hogy öljék meg a kormányának nem tetsző „szektásokat”. Persze Kadirovnak az is „szalafita”, aki nem is muzulmán – amennyiben az ellenfelévé válik. Az ukránok esetében is hasonlóan kényelmes „sátáni” meghatározást választott.

Lesznek ennek a kadirovita dzsihádnak hívei? A „Vayfond” nevű csecsen emberi jogi egyesület egyik képviselője szerint, aki a The Insidernek nyilatkozott, nem igazán:

„A csecsen emberek többsége megérti, hogy Kadirov a vallási dogmákat úgy használja fel, ahogyan ő jónak látja, hiszen jól ismerik az iszlám törvényeit. Kadirov álvallásos beszédei egyetlen egyszerű csecsenre sem hatnak, mivel ennek a háborúnak egyszerűen semmi köze a valláshoz.

Kadirov a háború kezdete óta próbálja a dzsihád gondolatát erőltetni, de ez nem nyert semmilyen teret. Nem számít, hány ezer embert gyűjt össze, nem számít, hogy a csecsenföldi mufti mennyit imádkozik arabul az „Ukrajna” szót használva – ezt az elképzelést nem lehet keresztülvinni. A dzsihádot az első és a második csecsen háború idején lehetett volna keresztülvinni, amikor a muszlimok harcoltak a hitetlenek ellen, akik veszélyeztették az iszlám vallást, de most túlságosan elnyújtja. Kadirov alacsony csecsenföldi támogatottságának egyik oka, hogy a csecsenek nagyon vallásosak – naponta ötször imádkoznak, és sok időt szentelnek a túlvilági életről való gondolkodásnak. A dzsihád gondolatát ez esetben nem tudják elfogadni, mivel ez a háború egyenes út a pokolba – nem lehet egy nem-muzulmán uralkodóért, Putyinért harcolni egy másik nem-muzulmán uralkodó ellen (Volodimir Zelenszkij – mármint csecsen gondolkodás szerint). Kadirov katonái azért mennek háborúba, mert Kadirov mindentől megfoszthatja őket, amijük van. Ha Kadirov elveszíti a hatalmat, ugyanezek a csecsenek fogják őt karóba húzni.”

Az Insider forrásai egyébként biztosak abban, hogy Kadirov tisztában van saját manipulációival, és nem áltatja magát, amikor másokat megtéveszt – néhány évvel ezelőtt például még aktívan háborúellenes retorikát használt, mivel a fegyveres konfliktus akkoriban nem szolgálta céljait. Akkor azt mondta, hogy azt tanulta a bölcs mullahoktól:

„A háború rossz, nem szabad harcolni, ülj otthon, és gondoskodj a családodról, szaporítsd a csecsen lakosságot, a GDP-t, légy hasznos a hazádnak. Ne menjetek el valahová meghalni, mondták – akik oda küldenek benneteket, azok nyugodtan ülnek otthon és jól megvannak, miért halnál meg értük?”

Azóta kissé megváltozott, mármint szóban igen nagy vitéz lett, csak a gyakorlatban nem nagyon igyekszik a harctérre, valahogy nem kívánja azt a hetvenkét szüzet, vagy mi lehet a baja... mindenesetre hirdethet ő akármilyen dzsihádot, ez a háború legalább annyira nem lesz az, amennyire nem lenne keresztes hadjárat az a vállalkozás, melyet egy volt KGB-tiszt és mint ilyen, hivatásos ateista hirdetne meg.

Nem kellett volna a vallási kártyához nyúljanak, mert kezd egyre abszurdabb lenni a helyzet. Elképzelek egy harctéri párbeszédet ebben az elszentülő, őrült háborúban:

- Kik vagytok?

- A tizenkettes, Szent Györgyről elnevezett motorizált doni kozák lövészhadosztály előőrse vagyunk, visszük a tábori pópát misézni a dzsihád győzelméért, insallah!

- Mehettek. Allahu akbar!

Nem félnek ezek a putyinok, kadirovok attól, hogy megveri őket az Isten?

Nem: ahhoz legalább valamelyikben hinniük kéne, de az náluk szóba se jöhet.

Ennyi fért a mai második részbe, hagyjunk munkát holnapra is.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!