Szele Tamás: Lenin és a Querdenkerek

Ma a hírösszefoglaló második részébe inkább különös, mint világrengető információk jutottak, de nem is baj, kell néha egy kis nyugalom is. Bár olyan nagyon megnyugtatónak egyiket sem nevezném, de ma nincs horror, nincs mészárlás, nincs kínzás, és már ez is valami az elmúlt napokhoz képest.

Azzal együtt, hogy egy gyászjelentéssel kell kezdenem. A mai nap folyamán, Ukrajnában életét vesztette gránáttalálat következtében Mihail Vasziljev főpap, aki épp szentségeket szolgáltatott ki az orosz csapatoknak, lévén egyébként a Stratégiai Rakétahadseregek Főparancsnokságának protektorátusa alatt álló Nagy Mártír Barbara templomának rektora. Az orosz média a közösségi oldalakra hivatkozva azt írta, hogy a főpapot „egy tőle néhány méterre felrobbant gránát sebesítette meg”. Nos, paphoz méltó halál érte, szolgálat közben, bár... a neve onnan lehet ismerős, hogy pár hete, egészen pontosan október 26-án a Szpasz TV-nek adott interjújában azt a tanácsot adta az orosz anyáknak, akik féltik a fiaikat a háborútól, hogy szüljenek minél többet.

„Isten minden nőnek megengedi, hogy sok gyermeke legyen. És ha a hölgy, teljesítve a „legyetek termékenyek és sokasodjatok” parancsolatot, a legszélesebb körben elutasította a terhesség megszakításának mesterséges eszközeit, akkor nyilvánvalóan egynél több gyermeke lesz. Ez azt jelenti, hogy nem lesz olyan fájdalmas és ijesztő számára, hogy megváljon tőle, még ha csak egy időre is. Az ördög nem olyan ijesztő, mint amilyennek te beállítod. Isten nem adja oda, a disznó nem eszi meg.”

Nos, remélem vannak testvérei, méghozzá számosan, így az édesanyja nem fogja annyira siratni, mintha egyke lett volna, de abban egészen bizonyos vagyok, hogy akármilyen magas egyházi méltóságot is viselt, most személyesen győződhet meg arról, mennyire is ijesztő az ördög.

Más jellegű de szintén abszurd hír, hogy az oroszok által megszállt Melitopolban, melyhez azért eléggé közelednek már az ukrán csapatok, ha annyira nem is, mint Herszonhoz, hadak idején igen fontos esemény történt: visszaállították a városban a 2015 után elbontott Lenin-szobrot. A Zaporizzsjai Terület Moszkva által beiktatott vezetője, Vlagyimir Rogov egy fényképet tett közzé, amelyen a városban dolgozó munkások állítják vissza a bolsevik vezér tiszteletére állított emlékművet.

„

Hét év után visszatért a helyére Vlagyimir Lenin szobra Melitopolban” – írta, hozzátéve, hogy a városi hatóságok 2015-ben szereltették le.

Ostrom előtt tényleg nincs ennél fontosabb: az ember meggyőződik róla, helyén van-e Lenin, ott áll-e a főtéren, aztán megacélozza a szívét, iszik hat veder vodkát és jöjjön, aminek jönnie kell. Lenint sajnálom, mert rövid lesz ez a mostani vendégszereplése, illetve a helyzet ennél bonyolultabb. Ugyanis mikor az ukránok eltávolították a köztéri Lenin-szobrokat, Moszkva még elítélte a lépést, mint „oroszellenes, barátságtalan gesztust”, azonban Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin egyik tavalyi tanulmányából megtudhattuk, hogy Ukrajna nem létezett, míg Lenin ki nem találta, tehát akkor Moszkva jelenlegi álláspontja szerint Lenin voltaképpen az ukrán államiság atyja, de ha így van, az esetben nem érdemel szobrot, sőt, a mauzóleumából is ki kell tenni, mert neki köszönhető a jelenlegi mizéria: ha nem alapítja meg Ukrajnát, most háború sincs.

Az senkit sem zavar, hogy Ukrajna ezer évvel Lenin előtt már létezett bizonyos formában, és jóval megelőzte a Moszkvai Nagyfejedelemséget: ezek csak tények, melyeknek orosz földön semmi fontossága. Szóval, ahogy nem tudom megmondani, hová kerül a nagyon szentséges Vasziljev atya, mennybe-é avagy pokolba (utóbbira tippelnék), úgy másfelől annak sem vagyok a megmondhatója, mi legyen Leninnel ezek után. Majd lebontják az ukránok megint.

A harmadik hír viszont elég rossz. A Meduza tette közzé egy német közvélemény-kutató intézet eredményeit, amelyek... nos, inkább idézem a cikket.

„November 2-án a CeMAS független berlini intézet tanulmányt tett közzé az „oroszbarát összeesküvés-elméletekről” és a dezinformáció terjedéséről a német társadalomban. A tanulmány egy október elején Németországban végzett szociológiai felmérés eredményeit tartalmazta – és ezek elég szenzációsak voltak. Eddig nem volt okunk kételkedni abban, hogy a német társadalom egyértelműen Ukrajna mellé áll a háborúban: júliusban a németek 70%-a úgy vélte, hogy Ukrajnát támogatni kell az Oroszországgal való konfrontációban, még a költségek – az emelkedő energiaárak – ellenére is. A CeMAS felmérése megkérdőjelezi ezt a képet.

Amikor megkérdezték: „Egyetért azzal, hogy a NATO olyan sokáig provokálta Oroszországot, hogy háborút kellett indítani?” – A válaszadók 19%-a adott pozitív választ. 21% pedig úgy nyilatkozott, hogy részben egyetért ezzel a véleménnyel. Vagyis a németek 40%-a (Németország keleti részén, azaz az egykori NDK-ban 59% – területileg a mainstream) úgy véli, hogy a háború okai legalábbis nem voltak ilyen egyszerűek, és hogy a NATO osztozott a felelősségben – vagy egyáltalán rákényszerítette Oroszországot a háborúba való belépésre.

Ugyanezen felmérés szerint a németek 44 százaléka egyetért vagy részben egyetért azzal a véleménnyel, hogy Putyin a színfalak mögött harcol a Háttérhatalom ellen, amely a világot irányítja. A németek 35%-a hajlandó egyetérteni azzal, hogy Ukrajnának nem lehetnek saját területi követelései, mivel történelmileg Oroszország része. Végül, 33% biztos abban, hogy az amerikai laboratóriumokról szóló információk, amelyekben biológiai fegyvereket állítanak elő, legalább részben igazak.

Egy korábbi felmérés ugyanezekkel a kérdésekkel áprilisban készült – és akkor a számok szembetűnően eltérőek voltak. Az az elmélet, hogy az inváziót a NATO provokációja okozhatta, akkor még csak 29 százalékos volt – a jelenlegi 40 százalék helyett. És csak 32% látta Putyint a titkos világkormány elleni harcosnak.

A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy Németországban széles körben elterjedt az oroszbarát propaganda, amely a „hibrid hadviselés” része. Ráadásul a német társadalomban az oroszbarát érzelmek már február 24-e előtt elkezdtek terjedni az úgynevezett Covid-tagadók (Querdenkerek) körében, akik 2020 óta aktív és ellenzéki csoporttá mobilizálódtak, amely szembeszáll a hatóságok politikájával. A Covid-tagadók a mozgatórugói annak a sok ezer oroszbarát gyűlésnek, amelyek idén ősszel Kelet-Németországban zajlanak – a biztonsági szolgálatok attól tartanak, hogy az energiaárak további emelkedése és a német városok hőellátásának esetleges zavarai miatt az ilyen gyűlések télen egész Németországban elterjednek.

Az orosz propaganda sikerét közvetve jelzi továbbá a széles körben elterjedt „részben igen, részben nem” opció, hiszen a tanulmány szerint az orosz dezinformációs kampány célja a „bizonytalanság terjesztése a társadalomban” – a Kreml minden eszközzel igyekszik elérni, hogy a németek kételkedjenek a demokráciában.”

Nos, annak idején hiába mondtam, mondtuk, hogy az oltásellenesség is csak egy a Kreml destabilizációt célzó konteó-mozgalmai közül (melyeket most már kezd becsatornázni a qanonizmusba, egy helyen mégis könnyebb kezelni a sok baromságot), és lám, igazam lett.

A járvány idején zajlott le a közösségépítő szakasz, mondhatni az volt nekik az „illegalitás” korszaka, most pedig, mikor Európa sorsa a tét, aktiválták az alvó Querdenker-sejteket, azok szervezik az oroszbarát akciókat, megmozdulásokat, azok terjesztik a propagandát. Fanatikusan, mint megannyi elkötelezett agitátor, akik most nem a világméretű Tőke ellen harcolnak, hanem a Háttérhatalom ellen, illetve a Háttérhatalom a Tőke az ő fejükben, vagy hogy is van ez... szóval, sikerült kiépíteni a földalatti mozgalmat Európában az elvtársaknak.

Igen, nálunk is. Mindenhol, legfeljebb nem mindenütt olyan erős, mint Németországban. Lesz még bajunk ezekkel, nem is kevés.

Ennyi fért a mai második részbe, holnap folytatódik a krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!