Szele Tamás: Maduro megkísértése

A mai második rész egy igen érdekes, még csak formálódó tervvel foglalkozik, amiről egyelőre nem sokat tudunk, amit mégis, azt pedig nem a legmegbízhatóbb forrásokból, tehát kérek mindenkit, hogy kezelje a továbbiakat maximum lehetőségként, ne vegyük egyelőre készpénznek a venezuelai elnök hőbörgését – ha létezik is a javaslat, biztos, hogy nem az ő fejéből pattant ki.

Ő maximum Putyin „hasznos idiótája” lehet az új NATO-ellenes „világszövetség” létrehozása során. De menjünk sorban: álmatagon nézegettem az orosz nyelvű hírforrásokat, nem igazán akadt téma bennük, mikor az ultranacionalista-bigottan vallásos-monarchista Cárgárd TV oldalán megláttam a címet:

„ÚJ BLOKK A NATO ELLEN: OROSZORSZÁG HÁTBATÁMADJA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKAT”

Nocsak, tán nem az északi sarkvidéken keresztül próbálnak rohamozni? Nem, az ötlet még különösebb. Azt mondja az írás:

„Nicolas Maduro venezuelai elnök felvetette a Nagy Haza – egy új blokk létrehozásának ötletét a NATO-val szemben. Több latin-amerikai ország vezetőjével is beszélt a témáról, és elnyerte a támogatásukat. Állítása szerint közöttük van Lula da Silva brazil elnök, Gustavo Petro kolumbiai elnök, valamint argentin kollégájuk, Alberto Fernandez. A venezuelai vezető szerint „egy különleges óra következik”. Vlagyimir Putyin orosz elnöknek és Hszi Csin-ping kínai elnöknek kell a Nagy Haza élére állnia. Maduro az összes latin-amerikai és karibi országot a blokk tagjának tekinti. Felszólította őket, hogy egyesüljenek a régió jólétéért. Egy ilyen politikai szövetség létrejötte a többpólusú világ megnyilvánulása lenne.”

Többpólusú világ? Helyben vagyunk, Dugin kedvenc kifejezése, de Putyin is egyre többet használja. A gyakorlatban „Amerika és Európa nélküli” világot jelent. Más kérdés, hogy ez kivitelezhetetlen, de lássuk tovább az írást, mert érdekes kis rémálom ez. Bizonyos Alekszej Pilko politológus ugyanis külön cikkben elemzi az ötletet.

„Természetesen ez egy nagyszerű ötlet. Különösen a jelenleg zajló második hidegháború során, amelyben Oroszország is részt vesz. A kérdés az, hogy ez az elképzelés mennyire áll közel a valósághoz Maduro vágyálma. Az, hogy Venezuela beleférne egy ilyen blokkba, nem kétséges. Azt hiszem, hogy néhány latin-amerikai ország is beleférne, ehhez kétség sem férhet. A probléma valójában Kína.

Ebben a hidegháborúban Kína hangsúlyozottan semleges álláspontot foglalt el. Igen, Oroszországgal szembeni semlegessége jóindulatú. Peking azonban még nem áll készen arra, hogy ilyen mereven belemenjen az Egyesült Államokkal való konfrontációba. Meg kell értenünk a kínai elit mozgatórugóit. De egyelőre a tény marad. Kína még az olyan kemény provokációkra sem reagál, mint Nancy Pelosi tavaly augusztusi tajvani látogatása.

Peking makacsul kerüli a konfrontációt. Retorikai szinten támogatja Oroszországot, természetesen a diplomácia szintjén is. Okkal feltételezhető, hogy Oroszország némi technikai segítséget kap a mikroelektronika területén. Kína azonban nem akar egyedül beszállni a küzdelembe.

Peking hajlandó lesz-e csatlakozni a latin-amerikai szövetséghez? Nem tudom, valószínűleg valamikor a jövőben. Jelenleg kétségeim vannak afelől, hogy Kína készen áll-e erre. Maduro talán készen áll, de Hszi Csin-ping nem.

Oroszország egyébként szívesen játszik egy ilyen történetet. Még mindig nem értem, hogy az orosz politikai vezetés miért nem ment előre az állandó bázisok megnyitásával Venezuelában. Egyszerűen szükség van egy olyan megállapodásra, amely valamilyen formában állandó orosz katonai jelenlétet biztosít Venezuelában. Ezt tegnapelőtt kellett volna megtenni, még az ukrajnai katonai konfliktus kezdete előtt.”

Na, az érdekes lett volna. És valószínűleg nem is túl sikeres. Akkor lássuk, mit is akar(na) Maduro? Egy NATO-ellenes szövetséget, aminek dél-amerikai szárnyát ő vezetné, de azért a két nagyfőnök Hszi Csin-ping és Putyin volnának, ők adnák a pénzt, paripát, fegyvert, Dél-Amerika meg mondjuk az őserdőt, amiben a támaszpontok lennének. A NATO mindeközben ül, bambán néz és az ujjaival malmozik, ugyebár, arról híres. Aztán nagyon meglepődik, mikor hátba támadják Venezuelán keresztül, és azt mondja: „Ejha”.

Igaz, épp ma egy hete még az iráni elnök, Ebrahim Raisi figyelmeztette morcosan Madurót, hogy ne merje normalizálni a kapcsolatait az Egyesült Államokkal, és ezt azért tette, mert a ravasz venezuelai autokrata bizony erre utaló magatartást tanúsított már jó ideje: novemberben például az amerikai pénzügyminisztérium bejelentette, hogy engedélyezi az amerikai székhelyű Chevron vállalatnak, hogy korlátozott mértékben újraindítsa tevékenységét Venezuelában. A vállalat a szankciók ellenére fenntartotta jelenlétét Venezuelában, hogy megakadályozza az országban lévő létesítményeinek leépülését. Azóta szabadon engedtek két évekkel ezelőtt túszul ejtett amerikai állampolgárt is, elindult az első hajórakomány Chevron-kőolaj az Egyesült Államokba – mi ez a vad ötlet?

Nos, Maduro valószínűleg két vasat tart a tűzben, el akarja adni az országát Washingtonnak is, Moszkvának is. Egyfelől üzletelni próbál az Egyesült Államokkal, másfelől szövetséget szervez ellene, ami kissé komikus lenne, ha nem tudnánk, hogy az ötlet nem származhat tőle, hiszen voltaképpen ellenérdekelt: neki az lenne jó, ha sikerülne kibékülnie Washingtonnal és sokat kereskednének. Azonban ne feledjük, hogy Moszkva évek óta támogatja Madurót, az utóbbi időben leginkább katonai és hírszerzési segítséget nyújtott neki, többek között szakembereket küldött a katonai felszerelések karbantartására, repülőgépeket és rakétaelhárító rendszereket adott el, és közös hadgyakorlatokat tartott a venezuelai fegyveres erőkkel. Azért ne tessenek monstre erődemonstrációkra gondolni, kis létszámú orosz alakulatok jelentek meg, kevés fegyverrel, inkább csak jelképesen. Viszont el tudok képzelni egy telefonbeszélgetést Nicolas Maduro és Putyin között:

- Nicolas, te vagy az?

- Én, Vlagyimir.

- Ugye jól tudom, hogy te utálod az Egyesült Államokat?

- Nagyon utálom, főnök.

- Akkor minek üzletelsz velük?

- Mert a pénzüket meg szeretem.

- Azt én is, csak én elrabolni akarom... mit szólnál te ahhoz, ha egy dél-amerikai NATO-ellenes blokk vezetője lennél?

- Nem is tudom, főnök, attól még eladhatnék nekik olajat?

- Nem, azt már nem.

- Akkor inkább vezesse a Lula, ő úgyis Moszkva-barát volt régebben.

- Nem érted te, amit én mondok neked, galambocskám. Mondom másképp. Látod azt a kis piros fényfoltot a nyakkendődön?

- Látom, carramba... akkor épp egy mesterlövész célkeresztjében vagyok?

- Ezt szeretem benned, Nicolas, a gyors felfogásodat, fürge eszedet. Akkor most mi a véleményed erről a blokkról?

- A lehető legjobb, főnök, már kezdem is szervezni.

- És ki lesz a blokk abszolút vezetője?

- Te, főnök!

- Meg a Hszi Csin-ping.

- Ahogy mondod, főnök. Nem lehetne ezt a kis pöttyöt lekapcsolni?

- Már hogyne lehetne. Csak semmi kedvem hozzá. Neked sem árt, ha tudod, milyen helyzetben vagy...

Aztán vagy így volt, vagy nem, vagy sóhivatal lesz ez a szövetség, vagy nem, de én azt hiszem, hogy nem lehet majd komolyan venni. Azért lesz működésképtelen, amiért Kína lett a haszonélvezője az ukrajnai háborúnak: a világpolitikát nem az elvek, hanem az anyagi érdekek irányítják. Lehet Oroszország, Kína, Irán és Venezuela egyaránt autokrácia, láthatják a vezetőik „egyformán” a világot, csak éppen ez nem számít, amíg az olajár a fontos. Márpedig Oroszország nem fog venni venezuelai olajat, mert van neki is elég, ő a sajátját sem tudja eladni, ellenben Kína nagyon is fog venni: csak éppen nem többért, mint amennyit az orosz olajért ad, és az a világpiaci árnál sokkal kevesebb. Oroszország így is el kell adja neki az olaját, más vevője nincs, ha létrejön ez a szörny-szövetség, Venezuela is árulhatja a magáét Kínának – és csak Kínának! – bagóért. Irán már ki is esett a pakliból részint az áresés, részint a drónbotrány miatt, Kína kiállt mögüle, most hosszú történelme legnagyobb gazdasági válságával néz szembe, legyen akármilyen gazdag is olajban, földgázban: Venezuelára is ugyanez a sors vár. Oroszország kényszer-kereskedelme lenyomja az olajárat, Kína meg felvásárolja fillérekért a naftát.

Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy egy gőzös dugini ideológia nevében jönne létre ez az előnytelen politikai-katonai-gazdasági szervezet, már csak azt kell eldöntenünk, kit fizetnek Pekingből: Dugint? Putyint? Madurót? Raisi elnököt? Mindegyiket?

Valószínűleg mindegyiket.

De ebből az irreális szervezetből úgy sem lehet semmi.

Kis szellemi tornának jó volt végiggondolni, de teljesen életképtelen a terv.

Kicsorbul a gazdasági realitásokon.

Mára ennyi jutott a második részbe, holnap folytatódik a krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!