Szele Tamás: Massoud Afganisztánja

Tegnapi írásom végén jeleztem, hogy mivel abban nem volt alkalmam Massoud helyzetével foglalkozni, ma fogom megtenni. Hát igen: tegnapi írásom forrása, az Afghanistan International ugyanis nem tekinti szövetségesének Ahmad Massoudot, bármilyen fontos és érdekes figura is, és ezért nem is hívták meg a kerekasztal-beszélgetésükre, melyet az amerikai kivonulás ötödik évfordulója alkalmából rendeztek.

Az is igaz viszont, hogy a tegnapi beszélgetők már rég kivonultak volt Afganisztánból, mikor Massoud még mindig a Panjshir (ejtsd: Pandzsír) völgyében vitézkedett a tálibok ellen és a tádzsikok élén. Mindenesetre ő az egyetlen olyan afganisztáni (most már) emigráns politikai vezető, aki nem csak szagolt már életében puskaport, de győzött is le tálibokat, ha épp úgy adódott. Érdemes neki is szentelni egy írást, a Jamestown Alapítvány elemzése és az IranWire egyik híre alapján.

Massoud a Nemzeti Ellenállási Front vezetője. A Nemzeti Ellenállási Front (NRF) eredete az Északi Szövetségre vezethető vissza, amelyet a jól ismert tádzsik parancsnok, Ahmad Shah Massoud vezetett. Az idősebb Massoud egyike volt az 1990-es években a tálibok elleni hadjárat kulcsfiguráinak. A mozgalom eredetileg etnikailag többnyire homogén volt, mivel tagsága nagyrészt tádzsik származású emberekből állt. A 2001. október utáni, tálibok elleni offenzíva során azonban a mozgalom megnyitotta kapuit a nem tádzsik tagok előtt is. Az Északi Szövetség reagált az etnikai-regionális politikai dinamikára, de működését nagyrészt a tadzsikok érdekei határozták meg. Fő regionális támogatója szintén Tadzsikisztán volt, bár Dusanbe álláspontja a törékeny belbiztonsági helyzet miatt mindig óvatosabb volt, mint más közép-ázsiai országoké.

Ahmad Massoud vezetése alatt a Nemzeti Ellenállási Front (NRF) túllépett tádzsik eredetén, és jelenleg a bécsi folyamathoz hasonló nemzetközi kezdeményezések révén törekszik a tálib-ellenes afgánok egyesítésére.

Az NRF igyekszik kihasználni a tálibok belső ideológiai megosztottságát, a Pakisztánnal folytatott költséges konfliktusokat, valamint a nőkkel szembeni elnyomó politikájuk miatti nemzetközi ellenállást.

Az NRF-et kihívások elé állítja a tálibok diplomáciai kapcsolatainak normalizációja a szomszédos államokkal, míg a Massoud politikai örökségét övező viták gátolják a stabilizáló politikai megoldást. Massoud fia, Ahmad Massoud, 2016-ban a Massoud Alapítvány ügyvezetőjeként kezdte politikai és harci pályafutását. 2019-ben azonban hivatalosan is elindította saját politikai mozgalmát a tálibok ellen. Apjával ellentétben a fiatalabb Massoudnak sikerült szervezetét a tádzsik-központú paradigmán túlra terjesztenie azzal, hogy az országon belüli és kívüli tálib-ellenes afgánok számára országegyesítő figuraként lépett fel.

Ebben a szerepben központi szerepet játszhatna az afgán diaszpóra különböző frakcióinak egyesítésére irányuló törekvésekben egy szélesebb politikai keretbe foglalva a különböző csoportokat a tálibok utáni Afganisztán érdekében.

A tálib-ellenes küzdelem nemzetközi szintre emelése

A tálib-ellenes küzdelem nemzetközi szintre emelésének folyamata új szakaszba lépett a „Demokratikus Afganisztánért” nevű bécsi folyamat 2022. áprilisi elindításával. Ez az esemény az afgán diaszpóra több tagját és ellenzéki vezetőket hozott össze, hogy – a kezdeményezés honlapja szerint – „együtt megvitassák az emberi jogokat, a nők oktatását és a demokratikus perspektívákat”. Ez az esemény jelentősen hozzájárult Massoud politikai karrierjéhez, mivel így ő lett az afgán ellenállás de facto vezetője.

Massoud politikai szerepe valószínűleg tovább fog erősödni a tálibok Afganisztánon belüli gyengülése miatt. Néhány törésvonal jelenleg kihasználható lehetőségeket kínál. Először is: a tálibok nem monolitikus mozgalom, hanem törzsi és ideológiai szakadásokkal jellemezhető szervezet. Ezek közül a legismertebb az Akhundzada–Haqqani ellentét, amelynek jelentős következményei vannak a tálib vezetésre nézve is. Másodszor, a de facto tálib kormány jelenleg aszimmetrikus konfrontációban áll Pakisztánnal; ez a konfliktus eddig lényegesen nagyobb áldozatokat követelt az afgán oldalon. Harmadszor, a tálibok nőkkel szembeni korlátozó politikájára nehezedő nemzetközi nyomás fokozódik, miután Herátban két tüntetőt lelőttek, és szintén Herátban 30 nőt letartóztattak, mert állítólag megsértették a tálibok nők számára előírt öltözködési szabályait. Az NRF ezeket a válságokat lehetőségnek tekintheti politikai hatalmának megszilárdítására és arra, hogy életképes ellenzéki erőként pozicionálja magát.

A tálibok hatalmának értékelése

Mindeközben a tálibok afganisztáni hatalma stabilabbnak tűnik, mint korábban. Ellentétben a húsz évvel ezelőtti helyzettel, a csoport stabil diplomáciai kapcsolatokat ápol minden szomszédjával. A közép-ázsiai országok fokozatosan normalizálták kapcsolataikat az Iszlám Emirátussal, elsősorban közös gazdasági kezdeményezések és infrastrukturális projektek révén. Ennek a folyamatos normalizációnak a csúcspontja az Afganisztán–Közép-Ázsia Konzultációs Kezdeményezés, amelynek célja a regionális cserék és a mobilitás fokozása. Bár a közép-ázsiai államok még mindig nem tartják Afganisztánt teljesen stabil vagy megbízható országnak, pragmatikus hozzáállásuk jelentős eltérést jelent a múlthoz képest. Oroszország azonban eddig az egyetlen ország, amely hivatalosan elismerte a tálibokat, és úgy tűnik, Moszkva az Iszlám Emirátussal kötött katonai partnerségének erősítésére törekszik.

A Massoud-család öröksége és legitimitása

Ahmad Shah Massoud ellentmondásos öröksége konkrét fenyegetést jelent a fiatalabb Massoud afganisztáni legitimitására nézve. Bár a Massoud név közvetlen alapot nyújt a tálibellenes mozgósításhoz, egyúttal felidézi azokat a visszaéléseket és háborús bűncselekményeket is, amelyeket bizonyos afgán közösségek – például a hazárák – ellen követtek el a szovjet csapatok 1989-es kivonulását követő polgárháború során.

Massoud fia eddig még nem kért hivatalosan bocsánatot a cselekmények miatt, ami kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy képes-e összeegyeztetni az afgán diaszpóra politikai igényeit az afgán lakosság igényeivel. Ezenkívül még az is kérdéses, hogy Massoud képes-e kordában tartani a többi dzsihádista csoport által jelentett fenyegetést. Nehéz például megállapítani, hogy az NRF rendelkezik-e a szükséges kapacitással és erőforrásokkal ahhoz, hogy megfékezze az Iszlám Állam Khorasszán tartományi ágának (ISIS-K) támadásait.

Mindeze ellenére is úgy tűnik, az NRF az egyetlen olyan afgán politikai mozgalom, amely aktívan szembeszáll a tálibokkal. Ugyanakkor még nem bizonyította, hogy képes lenne tartós és stabil politikai megoldást nyújtani az ország számára. Egyetlen afgán ellenzéki szervezet sem alakított ki eddig kellőképpen egységes álláspontot, ami tovább gyengíti az anti-tálib politikai stratégiákat.

Massoud, Herat és Badakhshan

Emberünkről a legfrissebb hír idén július 12-én érkezett. Akkor ugyanis mint az afgán Nemzeti Ellenállási Front vezetője reagált a heráti tüntetések leverésére, melyek a tálibok által a nőkkel szemben bevezetett szigorú korlátozások miatt robbantak ki, és az elnyomó lépéseket „a félelmen, a megaláztatáson és az erőszakon alapuló kormányzás” jeleként értékelte. Felhívta a nemzetközi közösséget, valamint a politikai és civil szervezeteket, hogy egyértelműen álljanak ki ez ellen.

A herati nőkre vonatkozó szigorú öltözködési szabályok elleni újabb tüntetési hullámot követően a tálib erők az elmúlt napokban széles körű letartóztatásokat hajtottak végre fiatal nők és lányok ellen „nem megfelelő hidzsáb” vádjával – ezeket a lépéseket helyi források szerint erőszakos fellépések kísérték.

A jelentések szerint az elmúlt napok tüntetései során legalább két ember, köztük egy gyermek, életét vesztette. Ugyanakkor sok családnak még mindig nincs információja a letartóztatottak állapotáról és tartózkodási helyéről sem.

Eközben a tálibok cáfolták a nők letartóztatására és a tüntetők elleni sortüzekre vonatkozó jelentéseket, a heráti rendőrség pedig közleményében azzal fenyegetőzött, hogy minden „közbiztonságot zavaró” cselekményre „komoly, a saría alapjain nyugvó és következetes” fellépéssel fognak reagálni.

Ilyen körülmények között Ahmad Massoud nyilatkozatában a heráti férfiak és nők tüntetéseire hivatkozva kijelentette, hogy ez az ellenállás bizonyítja: „a zsarnokság soha nem képes elhallgattatni a nép akaratát, hogy szembeszálljon az elnyomással”. Emellett azzal vádolta a tálibokat, hogy az elnyomásra, az erőszakra és a félelemre alapozzák legitimitásukat.

Továbbá rámutatott a médiára vonatkozó korlátozásokra és az igazságszolgáltatáshoz vezető utak elzárására, hozzátéve, hogy ami Heratból és Kabulból kiszivárog, az csupán töredéke az „afgán nép, különösen a nők elleni széles körű elnyomásnak”.

Zárásként Massoud felszólította az összes politikai és kulturális erőt, valamint a nemzetközi intézményeket, hogy törjék meg hallgatásukat, és foglaljanak „felelősségteljes és egyértelmű álláspontot” az afgán helyzetet illetően, hangsúlyozva, hogy a válságot illetően a semlegesség ideje már lejárt.

Sajnos azonban Massoud erői jelenleg Badakhshanban hadakoznak, Heráttól messze, érdekes módon az őt tegnap meg sem említő Yasin Zia csapataival szövetségben, illetve azt tudjuk pontosan, hogy július 23-án elfoglaltak egy tálib előőrsöt Kuran wa Munjan körzetben, míg Zia csapatai Zebak körül harcoltak – ez viszont szóba került a tegnapi beszélgetésben. A megyeszékhely ideiglenes elfoglalása, majd az ezt követő folyamatos AFF-műveletek és az NRF-támadás a tartomány más részein, kiemeli Badakhshan növekvő jelentőségét a tálibok és a fegyveres ellenállás közötti csatatérként.

Egyszóval: Massoud úgy elvi, mint gyakorlati síkon aktív és nem lehet megfeledkezni róla, ha Afganisztán jövőjéről van szó – az viszont még bizonytalan, milyen szerepet fog ő maga játszani ebben a jövőben.

Szele Tamás