Szele Tamás: Maszkok, vacsorák, álarcok

Akkor ma tessék örülni, ha belezöldülünk is, csupa jó hírrel szolgálhatok. Illetve szolgálhatok rosszakkal is, csak épp ugyanazok: majd mindenki eldönti, milyennek találja a híreimet.

Lehet nekik örülni, lehet felettük bánkódni, én a magam részéről ironikusan vigyorgok, arról meg szintén tessék eldönteni, hogy öröm-e vagy bánat, mert én meg nem mondom.

Hogy kezdjük a legelsővel, ami mindannyiunk életére befolyással bír, mint azt Gulyás Gergely ma a Kormányinfón bejelentette:

„Megszűnik a kötelező maszkhasználat 5,5 millió koronavírus ellen beoltott ember elérése esetén. Fő szabályként belső terekben sem lesz szükséges maszkot viselni és 5,5 millió beoltott esetén védettségi igazolvány sem kell a szállodákban, éttermekben, fürdőkben és a strandokra. Az egészségügy területén megmarad a maszkhasználat.” (MTI)

Hát, vége akkor az össznépi maszkabálnak, de azt mondanám, ne tessék még kihajítani azt a sok beszerzett maskarát, jól jöhet még. Ahogy azt is javasolnám, hogy ne rendezzünk még népünnepélyt emiatt, ökörsütéssel, örömtüzekkel és szűzleányok körtáncával, mert jöhet még negyedik hullám. A rossz nyelvek szerint majd akkor számíthatunk rá, mikor vége a balatoni üdülési szezonnak, lezajlott az eucharisztikus kongresszus és már bezárt a vadászati világkiállítás is. Akkor ugyanis már nem lesz semmi akadálya egy negyedik hullámnak, és az elején jó, ha van ilyen ruhadarabunk a sifonérban. Sőt, addig is van ezer haszna, melyek közül jelenleg csak egy jut eszembe: ha valaki ezekben a mostani, átmeneti időkben bankrablásra adná a fejét, annak például jól jöhet a maszk, nem kell nájlonharisnyát vagy sísapkát húzzon a fejére ebben a dögmelegben.

Az más kérdés, hogy most a vírus- és járványszkeptikus körök épp válságtanácsozást tarthatnak, mert kihúzták a szőnyeget alóluk és a fenekükre estek: hát mi ellen tiltakozzanak ők most már? Mi ellen hívják harcba a széles néptömegeket? Ha már a maszk sem kötelező, mi tartja majd össze a pártjukat, csoportjukat? Két ötletem volna a számukra. Az egyik a fideszes módszer: állítsák azt, hogy győztek és miattuk nem kell már maszkot viselni. Ez ideig-óráig működni fog, csak aztán mégis széledni kezd majd a had közös ellenség híján, szóval sürgősen vegyenek elő valami ellenségképet, ami ellen harcolni lehet. Javaslom a qanonizmust, abban van minden. Uraim, magukban még akad matéria, ne adják fel, én sajnálnám a legjobban, ha egy ennyire ostoba, demagóg és nevetséges téma, mint a járványtagadó mozgalom hirtelen, érdeklődés hiányában füstbe menne. Legyenek, kérem, tekintettel a sajtóra is, nekünk is élni kell valamiből, például magukból.

De ne komolytalankodjuk el a dolgot: azt a maszkot senki sem szerette, az sem, aki hordta, az sem, aki fel se vette. Csak muszáj volt: vegyük majd le, de ahogy eddig, úgy ezentúl se egy ilyen apró marhaság határozza meg a világnézetünket.

Forduljunk fontosabb témák felé, ott van rögtön Orbán Viktor mai, Brüsszelben összehevenyészett sajtótájékoztatója. Amit kocsijából kiszállva adott. Érdekes dolgokat tudhattunk meg belőle, akit érdekel, itt megnézheti.

Például azt mondja:

„Nincs semmiféle törvényünk a homoszexualitásról, arról van törvényünk, hogyan védjük meg a gyermekek és a szüleik jogait.”

Ez akkor lenne igaz, ha a törvény nem is említené a homoszexualitást, de főként nem szabályozná annak említési lehetőségeit: Orbán állítása körülbelül olyan, mintha azt mondaná:

„Nincs semmiféle törvényünk a mumusról, de tiltjuk az emlegetését.”

Az se csúnya, ahogy az MTI kezelte egy másik válaszát, a felvételen 02:26-tól hallható, ennek a hivatalos fordítása az lenne, miszerint:

„Én a jogok harcos védelmezője vagyok. Szabadságharcos voltam a kommunizmus alatt, amikor a homoszexualitás büntetendő volt. A szabadságért és a jogokért küzdöttem, ami azt jelenti, hogy küzdöttem a homoszexuálisok jogaiért is.”

Hm. A HVG fordításában kicsit másként hangzik a gondolat:

„Kijelentette azt is, hogy ő a jogok harcosa, aki egy szabadságharcos volt a kommunizmus alatt, amikor a homoszexualitást még büntették. Küzdöttem a szabadságukért és a jogaikért, tehát védem a homoszexuális fickók jogait.”

Én meg azt mondom, az utóbbi fordítás jó ugyan, csak a lényeget nem magyarázza el – a szöveget figyelve világosan hallható angolul:

„So I am defending the rights of the homosexual guys.”

Ami szó szerint valóban azt jelenti, hogy

„Tehát én védem a homoszexuális fickók jogait.”

csakhogy itt beleszól a logikába a magyar kormányfő angol nyelvtudása és akcentusa. A „guy” ugyanis tényleg „fickót” jelent, éspedig kizárólag hímnemben (ha nőnemben akarnám mondani, kis szleng-beütéssel „gals”-t mondanék, tehát a „csajok és srácok” úgy hangzana, hogy „gals and guys”), csakhogy a „gay” viszont már azt jelenti, hogy „meleg”. Tehát Orbán Viktor vagy azt mondja, miszerint:

„Én védem a férfi homoszexuálisok jogait”

és ily módon a leszbikusokról megfeledkezik, vagy azt mondja, hogy

„Én védem a homoszexuális melegek jogait”

mely esetben kínzó kérdésként vetődik fel, hogy de mi lesz a heteroszexuális melegekkel? Őket ki védi meg?

A megoldás az lehet, hogy szimplán azt akarta mondani, miszerint jogvédőként védi a melegjogokat is, azonban valahol, a tudatalattijában lappanghatott a „gay” szó (ami egyébként eredetileg „vidámat” jelent), csak mivel sosem mondta még ki, rosszul ejtette. Mondjuk értelme így se sok van a mondatnak, de na, mit várunk egy politikustól?

Mondjuk azt várjuk, hogy elmondja: miért volt fontosabb számára tegnap este egy gyertya- valamint villanófényes vacsora Gerogia Melonival, mint a magyar válogatott mérkőzése? Hiszen ő még tétmeccset ki nem hagyott, mióta kétágú. Volt, hogy magánrepülőgépet kért kölcsön, csak, hogy odaérjen.

Hát, ízlések és pofonok különböznek, de elképzelhető Georgia Meloniban a legvonzóbbnak az esetleges jövőjét találta. A hölgy ugyanis az erősödő Fratelli d’ Italia nevű szélsőjobboldali párt elnöke és nem mellesleg az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) európai parlamenti képviselőcsoportjának vezetője. Az ő népszerűsége, befolyása növekszik Olaszországban is, az Unióban is, a régi fegyverbarát és szövetséges Salvinié csökken, olvad, fogyatkozik... az orbáni hivatalos közlemény pedig azt mondja:

„Orbán Viktor és Giorgia Meloni az európai politikai és pártélet változásairól cseréltek eszmét, és kifejezték elkötelezettségüket az európai jobboldal egyesítése, valamint az Európa jövőjéről szóló vitában való aktív részvétel mellett. Mint mondták, a jobboldali pártoknak hangsúlyosan kell képviselniük sok millió európai polgár érdekeit, akik hitet tesznek a hagyományos családmodell, az erős nemzeteken alapuló erős Európa, valamint közös kulturális és vallási gyökereink mellett.”

Szóval, komoly élvezet lehet Orbán számára megnézni a magyar válogatott mérkőzéseit, de annak azért nincs párja, ha hátba döfheti a jó öreg barátját, Salvinit és a riválisával szövetkezhet. Kéjnek az a nagyobb neki.

Az még kérdéses, hogyan volna képes Orbán Viktor elfogadni azt, miszerint valahol 1. nem ő a főnök, 2. ezzel szemben egy nő a frakció vezetője, de valószínűleg csak úgy, hogy megpróbálja leváltani, szóval Giorgia Meloni jobban teszi, ha vigyáz ezzel a hozományvadásszal, vacsora, virág és bonbon ide vagy oda.

Hogy a Fidesz EP-frakciójával mi lesz, az kérdéses, de mára ennyi hír jutott. Vidámak vagy szomorúak?

Döntse el ki-ki magának.