Szele Tamás: Párhuzamos háborúk

Előre szólok, hogy ennek az írásnak a vége nem ajánlott kiskorúaknak és érzékeny lelkeknek. Ordító a különbség a háborús propaganda világa és a valóság között, az embernek főként akkor támad ordítani kedve, mikor egy-egy hírnek utánanéz.

Mintha két vagy több háború zajlana egymás mellett, az egyikben hősök menetelnek és harcolnak a nagy és békés Oroszországért, a másikban ugyanezek a hősök – ne szépítsük – majdhogynem emberevő szörnyetegek, akik nem véletlenül kapták az „ork” csúfnevet. De lássuk előbb a viszonylag szalonképes híreket.

Már, ha szalonképes hír az, hogy Moszkva városában egy idős hölgy felgyújtotta az orosz fegyveres erők vezérkara nyolcadik főosztálya helyettes főnökének, Jevgenyij Szekretararjevnek az autóját Moszkvában. Túl azon, hogy igen szép neve van az úrnak – magyarul „Titkárfi” volna – lehet tudni, mivel érdemelte ki ezt a kitüntető figyelmet? Lehet.

A vezérkar nyolcadik osztálya felelős Oroszországban a katonai cenzúráért, és gondoskodik arról, hogy „az orosz hadsereggel kapcsolatos téves tények ne jelenjenek meg a médiában”. A védelmi minisztérium honlapján az igazgatóság egyéb feladatai között szerepel, hogy a védelmi minisztériumnak „a fegyveres erők irányításával kapcsolatos feladatok ellátásához szükséges információkat” szolgáltat. Ezenkívül az igazgatóság működteti a Fegyveres Erők Államtitokvédelmi Szolgálatát is.

Egyszóval, Szekretarjev főcenzor volt, a hölgy pedig onnan tudta ezt róla, hogy szomszédok voltak. Úgy látszik, nem csak nekem van elegem a háborús propagandából. Mindenesetre emberéletben nem esett kár, csak Szekretarjev kocsijának csomagtartója égett ki.

Már harctérinek nevezhető a hír, ami természetesen minden hivatalos orosz forrásból kimaradt, miszerint az ukrán fegyveres erők csapást mértek a melitopoli orosz katonai bázisra, és lerombolták azt az épületet, ahol a megszállt Zaporizzsjai terület Oroszországhoz való csatolásáról szóló „népszavazás” előkészületei folytak. Erről a város polgármestere, Ivan Fedorov számolt be.

Elmondása szerint a csapásokat augusztus 28-án éjjel hajtották végre. Az orosz katonai bázis az Avtocvetlit üzem területén volt, az adminisztratív épület pedig, ahol a népszavazást készítették elő, a Melitopoli járásban lévő Mirnoje faluban volt, tíz kilométerre a várostól.

Erről bezzeg nem beszélt ma Konasenkov altábornagy, az orosz védelmi minisztérium szóvivője, de beszámolt egy „nagy győzelemről”. Mint a TASZSZ írja:

„Moszkva, augusztus 28. /TASS/. Igor Konaszenkov altábornagy, az orosz védelmi minisztérium szóvivője vasárnap közölte, hogy az orosz légierő megsemmisítette egy ukrán dandár ideiglenes bázisait Szlavjanszkban, és megölt akár 150 nacionalistát.

„Az orosz légierő nagy pontosságú csapásai megsemmisítették az ukrán 95. ejtőernyős dandár ideiglenes bázisait a Donyecki Népköztársaság Szlavjanszkban, megölve akár 150 nacionalistát és megsemmisítve 10 teherautót és páncélozott járművet” – mondta.”

Akkor lássuk csak a helyi sajtót. Mit ír erről a KorrespondenT.net? Beszámol a támadásról, de részletezi is:

„Az egyik lövedék Szlovjanszkban egy iskola udvarát találta el.

Szlovjanszkban többemeletes épületek sérültek meg, és egy gránát egy iskola udvarába csapódott be. Kramatorszkban pedig az orosz hadsereg a vasúti infrastruktúrát vette célba, és megrongálta a vasút melletti lakóépületeket.

Az orosz megszállók az éjszaka folyamán Szlovjanszk és Kramatorszk városát lőtték. Erről a donyecki területi katonai közigazgatás vezetője, Pavlo Kijrilenko számolt be augusztus 28-án.

Kijrilenko szerint az oroszok hajnali 1 óra körül kezdték el lőni Szlovjanszkot. A támadás nyolc többemeletes épületet rongált meg, az egyik lövedék egy iskola udvarát találta el. Nem voltak áldozatok.”

Mielőtt bárki beléköt: ukránul Szlovjanszk, oroszul Szlavjanszk. Azért nem mindegy, hogy 150 „nacionalistát” öl meg a találat, vagy éppenséggel senkit – abban a helyzetben vagyunk, hogy vannak helyszíni fotóink. Akkor lássuk.

Nem tudom, de az ott egy gyermekbicikli. Amit el tudok képzelni egy iskolaudvaron, de nem tudom elképzelni semmiféle katonai támaszponton így, háborús időkben. Iskolaudvar lesz ez. És az alábbi képen látható, robbanásban szétszakadt színes rongyok sem úgy néznek ki, mintha valaha is egyenruha részei lettek volna.

Mi ebből a tanulság? Orosz propagandának sosem szabad hinni. Sikeresen eltalálták az iskolát, amitől az rögtön kaszárnyává változott. Ha a dohányboltot vagy a patikát találják el: abból válik kaszárnya. Lőttek ők már szülészetet is laktanyává.

Most következik az írás kifejezetten felnőtteknek való része. Gyomorforgató videó terjed a Twitteren, de némi elemzés után hitelesnek tűnik. Az alig pár perces felvételen Igor Mangusev pózol egy emberi koponyával egy színpadon valahol Oroszországban – az „előadást” politikai stand-upnak nevezi – és állítása szerint a koponya az Azovsztal egyik védőjétől származik. De lássuk, mit mond, hogy igazán megborzadjunk:

„Mi élünk, ez a fickó pedig már halott. Hadd égjen a pokolban. Nem volt szerencséje. Majd csinálunk egy serleget a koponyájából. Nem hús-vér emberekkel állunk háborúban, egy eszmével háborúzunk. Azzal az eszmével, hogy Ukrajna létezik és oroszellenes állam – hiszen nem orosz. Ezért közöttünk sosem lehet béke. Ukrajnát mentesítenünk kell az ukránoktól.

Ez az ukrán katonák tragédiája. Nem érdekel minket, hogy hányat kell megölnünk. Ha emberekkel állnánk háborúban, akkor békét is tudnánk kötni velük. De mi az eszmével állunk háborúban, ezért az eszme minden hordozóját meg kell ölni, mint ezt a fickót. Valószínűleg nem akart Azovsztal közelében feküdni.”

Itt közbekérdez valaki a közönség soraiból, az érdekli, hogy biztos nem egy civil koponyáját látják?

„Ez biztosan nem civil, mi magunk öltük meg.”

Újabb nézői kérdés arról, hogy a koponya néhai tulajdonosa megértette-e vajon, mi is az az orosz világ?

„Azt hiszem megértette.”

Azt hiszem, az online nézők is felfogták. Ez az orosz világ, amiben mindennek és mindenkinek pusztulnia kell, aki és ami nem orosz, ez, amiben az elesett ellenfélnek levágják a fejét, mint az ókori barbárok, preparálják, hogy csak a koponyája maradjon meg, és utána színpadon bohóckodik vele egy propagandista.

Ez az orosz világ, megértettük.

Apropó, ki is ez a Mangusev?

Igor Mangusev „kalandornak és politikai technológusnak” nevezi magát. Ő a „Szvitla Rusz” orosz nacionalista mozgalom vezetője. Állítólag ő volt az egyik szerzője annak az ötletnek, hogy a „Z” betűt az Ukrajna elleni orosz invázió szimbólumaként használják.

Most meg elesettek koponyájából akar ivóserleget csinálni. Nem érdekel, hogy régi szkíta szokás. Nem hagyomány ez, hanem barbárság.

Mindenesetre ennél alaposabban nem lehet elmagyarázni, milyen is az orosz világ.

Csak abban reménykedhetünk – ami biztos is – hogy a száznegyven millió orosz között kevés Mangusev akad.

De a lecke hatásos volt, bár nem úgy, ahogy az előadó szerette volna.

Nem félelmet kelt, hanem undort és dühöt.

Mindegy. Egyszer vége lesz a háborúnak így vagy úgy, és akkor az összes mangusevek bíróság előtt végzik.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!