Szele Tamás: Putyin, a Fekete Lovag

A mai második rész rövid lesz, ugyanis közeledik az év vége, mindenki szeretne kicsit lazulni, szeretné jól érezni magát, borzalmakkal ugyan most is tudnék szolgálni, kesernyésen rossz politikai hírekkel is, borúlátó elemzéssel nemkülönben, de most miért rontsam el bárkinek is a jó kedvét? Mosolyogjunk inkább egy kicsit.

Az ugyanis a helyzet, hogy jóakarók eljuttatták a Meduza címá laphoz a Kreml módszertanát, „metodicskáját”, aminek alapján a propagandisták, alacsonyabb szintű politikusok és az orosz kormánymédia munkatársai össze kell majd foglalják a 2022-es évet az istenadta nép számára, és fel kell vázolják nekik a 2023-as terveket. Hát nem mondom, terveik, azok vannak. De lássuk magát a művet.

A Meduza rendelkezésére álló dokumentumban szereplő összes ajánlás hagyományosan négy részre oszlik: „A legfontosabb dolog”, „Oroszország megerősítése”, „Különleges katonai művelet” (ahogy az orosz hatóságok az Ukrajnával folytatott háborút nevezik) és „Az új világrend”.

A „Legfontosabb dolgok” című részben a szerzők „ajánlják” a propagandistáknak, hogy ismét hangsúlyozzák: Vlagyimir Putyin azzal, hogy csapatokat küldött Ukrajnába, „az egyetlen helyes döntést hozta meg, megakadályozva egy fenyegető ukrán és NATO-támadást orosz terület ellen”. A módszertan szerint a nyugati országok 2014 óta készülnek egy Oroszország elleni támadásra, valamint „meg akarják osztani és le kívánják igázni az orosz népet” (2014-ben Oroszország annektálta a Krímet és kirobbantotta a donbászi konfliktust, tehát mintha a „kollektív Nyugat” akkor nem sokat tett volna – elég nagy baj az most).

A szöveg szerzői „sikeresnek” nevezik a „különleges műveletet”, és ennek bizonyítékaként „Oroszországban több millió orosz ember védelméről, az orosz földek visszaszerzéséről és a nemzetbiztonság megerősítéséről” beszélnek.

Hát nem mondom, Oroszországban tényleg lakik több millió ember, egészen pontosan 138 millió, de őket csak akkor kell védeni, ha Ukrajnába vagy a Krímbe mennek, ha otthon maradnak, nem bántja őket senki, így viszont nem kunszt a védelmük.

Ha már az „orosz földek visszaszerzésénél” tartunk a szerzők azonban nem említik, hogy Moszkva a négy elcsatolt régió egyikét sem ellenőrzi teljes mértékben – és elvesztette Herszon városát is, az egyetlen ukrán regionális központot, amelyet az orosz hadsereg február 24-e után elfoglalt. Igaz, két héttel a kivonulás előtt még azt mondta Putyin: „Örökké itt maradunk”. Ebből láthatjuk, hogy mennyi az orosz Örökkévalóság, vagyis két hét, ezt ajánlom kozmológusok és kvantumfizikusok figyelmébe, mert sok érdekes modellt le lehetne náluk futtatni, ami egyébként időigényes volna máshol.

A módszertan szerzői megjegyzik, hogy az orosz hadsereg „sikeresen megvalósítja a különleges katonai művelet célját, Ukrajna demilitarizálását és denácifikálását”. Azt tanácsolják, hogy erősítsék meg ezt az elképzelést a hivatalos adatok segítségével, amelyeket az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériuma rendszeresen közzétesz. Ezeknek kevés közük van a valósághoz, annál több az orosz népmesékhez. Persze nem árt, ha a denácifikációt a propagandista néhány bucsai, kremencsuki, kramatorszki képpel is illusztrálja, úgy érti majd meg tökéletesen a közönség, mit is jelent ez a bonyolult fogalom. Esetleg a mariupoli Drámai Színház is szóba kerülhet. Vagy a herszoni kardiológiai klinika, azt most lőtték szét, frissen, épp tegnap.

Ugyanakkor a propagandistáknak „ajánlott” világossá tenniük, hogy Oroszország nem Ukrajnával, hanem a NATO-val áll háborúban – „az emberiség történetének legerősebb katonai gépezetével”, amely mindazonáltal „nem törte meg az orosz hadsereget”. Mármost ha a NATO a legerősebb, hogyhogy nem törte meg az orosz fegyveres erőket? Úgy, hogy oda sem ment. Így könnyű nem megtörni, kérem.

„A NATO teljesen más szintű és léptékű ellenség, mint a kijevi rezsim. Ha a Nyugat nem lenne, Ukrajna már régen demilitarizálódott volna, és elfogadta volna Oroszország feltételeit. Senki sem vár gyors győzelmet – az idő Oroszországnak dolgozik. A különleges művelet során a helyzet ellenőrzés alatt áll: a fronton tapasztalható nyugalom az erők átcsoportosításának és a mozgósítottak kiképzésének köszönhető.” – mondja a metodicska.

Hát, igen, a mobikok (mozgósítottak) kiképzése időigényes, de ezek orosz mobikok, ezek letudják pár nap alatt a három hónapot, sőt, gyorsabban is, mert náluk három nap egy esztendő. Az már nem olyan mulatságos, hogy az arcvonalban meg hullanak, mint a legyek, szegények.

Ugyanakkor a szerzők egy másik tézist is felkínálnak a propagandistáknak: „A Nyugat egyre kevesebb felszerelést és eszközt biztosít Ukrajnának” – de nem magyarázzák meg, hogy mit kezdjenek azzal, hogy ez minden másnak ellentmond.

Végül az „Oroszország megerősítése” blokkban a tervezet kidolgozói a „társadalmi kohézió” hangsúlyozását "ajánlják". Például Putyin magas népszerűségét (a VCIOM állami közvélemény-kutató intézet szerint a megkérdezettek 78,5%-a bízik benne) közvetlenül összekapcsolják „az oroszok feltétel nélküli támogatásával a különleges művelethez”. Ugyanakkor, amint arról a Meduza korábban beszámolt, még a Kreml zárt közvélemény-kutatásai is megerősítik, hogy az oroszok belefáradtak a háborúba, és békés tárgyalásokat akarnak Ukrajnával.

Ráadásul a propagandisták utolsó videóikban és szövegeikben azt fogják mondani az oroszoknak, hogy az ország gazdasága „hatalmas biztonsági tartalékkal és fejlődési potenciállal rendelkezik”, és hogy „a helyzet tovább fog javulni” (ami természetesen valójában nem így van). Persze, hogy nem fog javulni a helyzet: már olyan tökéletes, hogy nincs neki hová javulnia!

De most jön a poén. Ami eddig volt, az csak szerény előkészítése a pazar finálénak.

Az Elnöki Adminisztráció az „Új világrend” rovatban Oroszországot „azon országok vezetőjének” nevezi, amelyek „nem ismerik el a Nyugat kivételességét”, és „egy igazságos, demokratikus és többpólusú világ vezetőjének”. A Kreml módszertana szerint Putyin „esélyt ad Európának, hogy észhez térjen, és visszaszerezze saját identitását és jövőjét”. Jelenleg az európai országok az Egyesült Államok „vazallusai” és „perifériái”, és csak „Oroszországgal szoros együttműködésben” van jövőjük.

Értem, Putyin esélyt ad nekünk. Korábban arról volt szó, hogy esélyt sem hagy, de így, pravoszláv karácsony közeledtével biztos megenyhült az az ő hatalmas nagy szíve irányunkban. Hogy oda ne rohanjak. Most teszi tönkre az országa jövőét remélhetőleg csak ötven és nem száz évre, a hadseregét talán örökre és nekünk „esélyt ad”.

Miért jut eszembe Putyinról a Gyalog-galopp Fekete Lovagja? Azért, mert az egyetlen lábán ugrálva is hiszi, hogy „A Fekete Lovag mindig győz”?

Látom magam előtt, ahogy ül a földön, már se keze, se lába, ordítva szidja Artúr királyt, majd a végén felajánlja:

„Kiegyezek veled egy döntetlenben!”

Na, ilyen az, amikor Putyin „esélyt ad” Európának.

Csak megjegyezném, a film alapján a Fekete Lovag további sorsa nem ismert, de valószínűleg elvérzett.

Mára ennyi lett a második rész, holnap még kicsit visszajövök, aztán az új évben üzemszerűen folyik majd továbbra is a munka.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!