Szele Tamás: Sojgu bombája

Ma csak egy hírről lesz szó ebben a második részben, de az elég friss, és meglehetősen fontos. Ugyanis a nukleáris fegyverek potenciális bevetéséről szól az Ukrajna elleni háborúban – és nagyon jellemző, nagyon oroszos manipulációnak vagyunk tanúi. Sőt, még az orosz kormánysajtó is érintett ebben a mocskos történetben.

Mocskos? Inkább piszkos, ugyanis „piszkos bombáról” van benne szó, persze összemosva mindent mindennel. Kezdjük az elején.

Ma reggel nyolckor érdekes hír jelent meg a RIA Novosztyi hírfolyamának elején és most is ugyanott van, nehogy véletlenül elkerülje bárki figyelmét. Szó szerint idézném:

„Különböző országok – köztük Ukrajna – hiteles forrásai szerint a kijevi rezsim állítólag provokációra készül, amely egy úgynevezett „piszkos bomba” vagy egy kis hatóerejű nukleáris robbanófej felrobbantásával járna a területén.

A provokáció célja, hogy Oroszországot azzal vádolják, hogy tömegpusztító fegyvereket vetett be az ukrajnai hadszíntéren, és ezzel erőteljes oroszellenes kampányt indítsanak a világban, amelynek célja Moszkva hitelességének aláásása.

Különböző forrásokból kiderült, hogy Kijev már megkezdte ennek a tervnek a gyakorlati megvalósítását nyugati irányítók vezetésével. A Dnyipropetrovszki terület Zseltije Vodi városában található Vosztocsnij bányászati és feldolgozó üzem vezetősége, valamint a Kijevi Nukleáris Kutatási Intézet kapott megbízást a „piszkos bomba” előállítására. A munka már a végső fázisban van.

Ugyanakkor Volodimir Zelenszkij utasítására az ukrán elnök közeli környezetéből az ukrán elnöki hivatal munkatársai hallgatólagosan kapcsolatot tartanak Nagy-Britannia képviselőivel a nukleáris fegyverek alkatrészeinek a kijevi hatóságok részére történő esetleges átadásáról.

A provokáció szervezőinek számításai szerint, ha sikerül, a legtöbb ország rendkívül keményen fog reagálni az ukrajnai „nukleáris incidensre”. Ennek eredményeképpen Moszkva elveszíti számos kulcsfontosságú partnere támogatását, míg a Nyugat ismét megpróbálja majd felvetni, hogy megfossza Oroszországot az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagságától, és fokozza az oroszellenes retorikát.” (RIA Novosztyi)

Egyrészt nem mindegy, hogy „piszkos bomba” vagy kis hatóerejű nukleáris robbanófej, ugyani a „piszkos bomba” sugárzó anyagot szór szét, de vegyi úton robban, ellenben a kis hatósugarú (vagy taktikai) nukleáris robbanófejben valóban maghasadás megy végbe. Az a valódi atomfegyver, igaz, a piszkos bombának is lehet ugyanannyi áldozata.

Mármost ezt a RIA Novosztyi írta meg, minden forrásmegjelölés nélkül, márpedig róluk tudjuk, hogy a Kreml engedélye és sugalmazása nélkül nem írnak semmit. De tegyünk úgy, mintha médium volnának: akkor ez nem hír, hanem pletyka, mert nem mondják, honnan tudják, sehol egy forrásmegjelölés. „Különböző országok hiteles forrásai”? Név szerint kérném, melyek azok? Messziről ordít a történetből a maszkirovkás kifacsart logika, ami azzal vádolja az áldozatot, amit épp most készülnek elkövetni.

De ez csak az első felvonás volt. Következik a második: Sojgu védelmi miniszter erre a szignálatlan írásra hivatkozva ma végigtelefonálta az összes hadügyminisztériumot, amit csak elért. A Moscow Times szerint:

„Szergej Sojgu védelmi miniszter figyelmeztette az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Törökország védelmi minisztereit egy állítólag Kijev által Ukrajnában előkészített provokációra. Az Interfax szerint az orosz miniszter Lloyd Austinnak, Ben Wallace-nak, Sebastian Lecornnak és Hulusi Akarnak beszélt a tömegpusztító fegyverek fenyegetéséről.”

Tehát azt kéne elhinnünk, hogy az orosz védelmi miniszter épp csak annyira informált, mint egy átlagos moszkvai polgár, olvas valamit az újságban, elhiszi és aszerint cselekszik, ez esetben telefonál. Nem hívja fel a GRU-t, nem konzultál a téma szakértőivel, nem: ő hisz a RIA Novoszyinak és megosztja aggodalmait kollégáival. Akik meg hümmögve bólogatnak és majd biztos egyetértenek vele: „de jó, hogy ilyen szemfüles ez a Sojgu, mi észre se vettük volna, de hát nem is olvasunk orosz kormánymédiát!” Mondjuk azt nem értem, hogy ha Nagy-Britanniától kapná Ukrajna az alkatrészeket, akkor őket miért figyelmeztette? Ha valakinek, nekik tudniuk kéne, hogy nem sörnyitót adnak, hanem fegyveralkatrészt. Amivel lehet ugyan sört nyitni, de más célokra alkalmasabb.

A történetre reagált Mihajlo Podoljak is ukrán részről, aki csak annyit tudott mondani:

„Abszolút és teljesen kiszámítható abszurditás olyan szereplők részéről, akik továbbra is azt hiszik, hogy lehet szemérmetlenül hazudni - és valaki el fogja hinni.”

Itt tart most a történet. Gondolkodjunk egy kicsit. Mire jó ez az egész?

Mint tudjuk, Moszkvának van mindenféle nukleáris töltete, kicsi, nagy, közepes, szőke, barna, csodaszép és fertelmes. Ebben a háborúban mindezidáig csak Moszkva fenyegetőzött atomfegyver bevetésével, főleg azért, mert Ukrajnának nincs is ilyenje. A háború elején az orosz kormány még magyarázta, miszerint az invázió egyik oka az volt, hogy „előzzék meg Kijev nukleáris fegyverkezését”, de abbahagyták, mert senki sem hitt nekik. Különben meg: így sikerült megelőzni nyolc hónapnyi háborúval, urak? Akkor nektek sem való a katonai mesterség...

De ezek a vádak elültek, a többi szamárságot – például a biolaborokat – is csak időnként veszik elő, mikor már végképp nem tudnak mit mondani: akkor most mit akarnak vele? Tessék elhinni, ha Kijevnek volna nukleáris fegyvere, célba juttató eszközzel, már többször is bevetette volna. Először, mikor az ukrán főváros határában kellett küzdeniük a fennmaradásért. Aztán, amikor kiderült a bucsai népirtás. És még akadt volna ok és alkalom erre számtalan: nem tették, mert nincs nekik. Se nukleáris robbanófejük, se „piszkos bombájuk”.

Ellenben taktikai nukleáris fegyver bőven akad az orosz fegyverraktárakban. Lassan már szinte csak az van, ahogy az egész hadianyagot ellövöldözik.

Tehát akkor mit vár el a világtól Sojgu védelmi miniszter az egész orosz kormánnyal együtt?

Azt, hogy ha mostanság Ukrajnában felrobban egy olyan nukleáris fegyver, ami csak nekik van az egész vidéken, meddig a szem ellát, messze földön, égen, akkor higgyük el, hogy azok aztán nem ők voltak, hanem az ukránok bombázták meg saját magukat olyan eszközzel, amilyenjük nincs is.

Aztán pedig elvárják, hogy a világ ítélje is el Ukrajnát, az áldozatot.

Mire hivatkoznak?

Egy szignálatlan újságcikkre, amiben sehol nincs egyetlen forrásmegjelölés sem. Amit írhattak akár Sojgu megrendelésére is, sőt, azt sem tudni, nem Sojgu saját maga írta-e? Elég egyszerű szöveg, nem igényel kiművelt pennát, akár egy kétkezi védelmi miniszter is képes lehetett volna megírni.

Szóval, ez a legújabb orosz népmese, amit udvariasságból vagy ostobaságból, de el kéne hinnünk.

Nem megy. Hihetetlen, viszont arra mutat, hogy az orosz kormány mindenkit hülyének néz ezen a kerek világon, és arra, hogy igenis taktikai nukleáris fegyver bevetésére készül.

De azért azt is szeretné, hogy azt hibáztassák a támadásért, akit megtámadott, úgy lenne csak elég szép a mese nekik.

Furfangos Nyesztyerka, ennyire nem vagyunk hülyék.

Mára ennyi jutott, holnap folytatom a krónikát.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!