Szele Tamás: Sojgu marsall ármádiája

Ma kicsit rövidebb lesz a hírösszefoglaló második része, de nem azért, mert ne lenne hír, hanem azért, mert még nincs kész, jelenleg is háborúellenes tömegtüntetések zajlanak az összes orosz nagyvárosban – nem kis részben a sorozások embertelen módjának köszönhetően – most tartanak olyan hatszáz őrizetbe vett tüntetőnél, de messze még az este.

Az ember azt hinné, hogy egyetlen ember elégedett a „részleges” mozgósítással, és ez Ramzan Kadirov, de nem így van. Kadirov is elégedetlen, csak ő mintha kevesellné. Vagy sokallja, nem lehet rajta kiigazodni, inkább idézem az okoskodását:

„Az oroszországi mozgósítás csupán a tartalékosok kiképzése, akikre a fronton nem feltétlenül lesz szükség.

Egy-két hónapig a lőtéren, hogy felidézzük a manővereket és a taktikát, aztán majd meglátjuk. Ha szükségünk van a tartalékokra, jó. Ha nincs rájuk szükség, még jobb. Tehát, emberek, szorítsátok ökölbe az akaratotokat!

Oroszországban még tartalékosok nélkül is kolosszális létszámú, jó fizikai felkészültséggel és fegyverismerettel rendelkező rendvédelmi szervek működnek.

Ha a tisztek 50%-át szolgálatban tartjuk, akkor a másik fele, ami 2,5 millió embert jelent, bármelyik nyugati hadsereget lerombolná. A tartalékra pedig nem lesz szükség.”

Jó, de ő azt is mondta, hogy Csecsenföld nem mozgósít – csak így, egyszerűen – mert már előre teljesített minden mozgósítási tervet, 254 százalékra. A világ ezekről a mozgósítási tervekről nem tudott, de ha Kadirov mondja, biztos voltak. De azért így szembeszegülni Moszkvával... nem lesz ebből baj Kadirov elvtárs?

Mongólia volt elnöke, Cakhiagdzsin Elbegdordzs viszont pont az ellentéte Kadirovnak, dicső és harcos mongol múlt ide, Dzsingisz bogdo oda. Egyenesen felszólította az Oroszországi Föderációban élő burjátokat, hogy inkább meneküljenek Mongóliába, mintsem álljanak orosz katonának. A burjátokhoz intézett videofelvételt angol nyelven rögzítette.

„Tudom, hogy a véres háború kezdete óta az Oroszországban élő etnikai kisebbségek szenvedtek a legtöbbet. A burját mongolok, a tuvai mongolok és a kalmük mongolok sokat szenvedtek. Őket csak ágyútöltelékként használták fel. Több százan megsebesültek. Ezreket öltek meg. Mi, mongolok, tárt karokkal és szívvel fogadunk benneteket is. Ne lőjetek az ukránokra. Ne lőjétek le a testvéreiteket, gyermekeiteket és az öregeket.”

Putyinnak annyit üzent, hogy „Ne öljétek meg azt az országot. Ne öljétek meg a szabadságukat. Ukrajnának teljes joga van a létezéshez.”, Zelenszkijnek meg azt, miszerint: „Ön egy példakép. Ha önök győznek, akkor minden nép győzni fog.”

Hát, van ilyen vezető és van olyan. De most még vegyük elő kicsit a mozgósításokat, mert igaz ugyan, hogy már tegnap is a lehető legostobábban és legerőszakosabban tették a dolgukat a sorozóbizottságok, de mára sokat romlott a helyzet ahhoz képest is. Mintha különös szadizmussal küldenék a behívókat pont az alkalmatlanoknak. Mutatok pár esetet a The Insider nyomán.

Ott van például Vlagyimir Cserjacsukin története, aki 51 éves. Süket az egyik fülére, gerincsérvben szeved.

Cserjacsukint, aki soha nem szolgált katonaként, a vlagyimiri régióban sorozták be. Harci tapasztalata csak egy 30 évvel ezelőtti katonai kiképző tanfolyamból áll. Szeptember 22-én este behívták, és másnap reggel a Szerafimovics város katonai nyilvántartó és sorozási hivatalába vitték anélkül, hogy akár az orvosi bizottság előtt megfordult volna. Miután felsorolták a betegségeket és az MRI-eredményeket tartalmazó dokumentumokat, azt mondták neki, hogy „nincs semmi végzetes baja”, ami azt jelenti, hogy mehet a kiképzésre, mielőtt a frontra küldik. Ugyanakkor a férfi szemüveg nélkül semmit sem lát. Az sem segített, hogy 51 éves, bár a védelmi minisztérium szerint az altisztek besorozásának korhatára 50 év.

Vagy ott van Alexander Faltin esete. 58 éves. Cukorbeteg, magas vérnyomása van, mindkét szemére rövidlátó.

A kalmükföldi Faltin, akárcsak Cserjacsukin, sosem volt katona, csak fiatalon tanult a katonai tanszéken. Iskolaigazgatóként dolgozott a volgográdi régióban. Elvitték a katonai sorozási irodába, majd egy katonai kiképzőtáborba, és sehol sem látta orvosi bizottság. A helyi aktivisták szólították fel a környékbeli lakosokat, hogy álljanak ki a Volgográdi terület közigazgatásánál, és követeljék a helyi hatóságoktól, hogy „állítsák le a törvénytelen általános mozgósítást”.

Alexander Jermolajev, 63 éves. Ischaemia és cukorbetegség. Faltinnal és Cserjacsukinnal ellentétben Jermolajevet alezredesi rangban szolgált, bár sosem vett részt harci műveletekben. A Prudboj katonai kiképzőtáborba vitték, és két hét múlva a frontra kellett volna mennie Ukrajnába, agyi keringési zavarai, cukorbetegsége és kora ellenére is. Arról is beszámolt, hogy nem történt orvosi vizsgálat. Miután rokonai levelet írtak a szaratovi régió kormányzójának, szabadon engedték.

Ha azt hiszik, ez a legrosszabb, akkor tévednek. Tudunk esetről, mikor egy hölgyet soroztak be, aki azon kívül, hogy nőként egyáltalán nem hadköteles, két egyéb szempontból is mentesített a szolgálat alól: kardiológus és kiskorú gyermekek édesanyja. Róla ismerőse, Irina Kuksenkova, az Egyes Csatorna katonai tudósítója számolt be, aki szerint barátnőjét, Oleszját, a kiskorú gyermekes kardiológust behívták a vlagyimiri katonai nyilvántartó és sorozó irodába. Oleszja azt mondta nkei, hogy „kiképzésen van Kovrovban, egy hónapig itt tartják, és utána küldik a frontra”. „Nekem úgy tűnik, hogy ez valamiféle tévedés, egy buta tréfa” – mondta az állami televízió alkalmazottja.

A honvédelmi vállalatok alkalmazottai alapértelmezés szerint kéne mentesüljenek a sorozás alól, kivéve, ha nem: így járt Ivan Bakhtin, a Transmash védelmi cég munkatársa. Bakhtin felesége azt mondja, hogy a gyár adott neki egy igazolást arról, hogy nem tartozik mozgósítás alá, de a katonai sorozóhivatal azt válaszolta, hogy az igazolás nem jelent semmit.

A Szentpéterváron és Burjátföldön besorozott halottakról már írtam tegnap, nem ismételném magamat: szóval, csodás egy ármádia fog összegyűlni, annyi biztos.

Ennyi hír jutott mára, holnap folytatódik a krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!