Szele Tamás: Sztrelkov-Girkin a ködben

A mai második részben két témát kell körüljárnunk, többre nem lesz sem hely, sem idő: az első a belgorodi mészárlás, ami mindennél jobban rávilágít az orosz mozgósítás hibáira, a második a milbloggerek látszólagos feltámadása, ami most, pillanatnyilag ugyan ellentmond a tegnap esti híreknek, de tudjuk, hogy Moszkvában gyorsan pörögnek a kockák.

Lássuk tehát, mi történt Belgorodban. Jelen pillanatban annyit tudunk, hogy október 15-én tömeggyilkosság történt egy katonai gyakorlótéren a Belgorodi Területen. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy 15 ember meghalt és 11 megsebesült; a Sota című újság 22 halottról és 16 sebesültről számolt be.

A védelmi minisztérium közölte, hogy szombaton „az egyik FÁK-ország” két állampolgára tüzet nyitott a katonákra az önkéntesekkel tartott tűzgyakorlat során. A lövöldözőket a védelmi minisztérium szerint megölték. A Sota forrása azt állítja, hogy három lövöldöző volt, és állítólag egyiküknek sikerült elmenekülnie. Nem hivatalos jelentések szerint a gyilkosságra reggel került sor, a védelmi minisztérium mégis csak este jelentette be.

Anatolij Sarij ukrán blogger fotókat tett közzé a lőtérről, amelyeken a földön fekvő emberek holttestei láthatók. A képeken 13 ember holtteste látható. Sarij egy fényképet is közzétett az orosz védelmi minisztérium október 11-én Ehson Tojiddin Amizon közlegénynek kiállított igazolásáról, amely szerint a 02511-es katonai egységben szolgált a Leningrádi terület Kamenka falujában.

Az orosz „hazafias” Telegram-csatornák azt írják, hogy a lövöldözők állítólag Tádzsikisztánból származnak. Ezt hivatalosan nem erősítették meg. Szeptemberben a hatóságok úgy döntöttek, hogy egyszerűsített alapon megadják az orosz állampolgárságot azoknak a külföldieknek, akik szerződést írtak alá az orosz fegyveres erőknél való szolgálatra.

Az orosz védelmi minisztérium terrorcselekménynek minősítette az incidenst. Mikor megtették, csak 11 halottat vallottak be és egyértelműen „beszivárgó ukrán ügynökök terrortámadásának” nevezték a történteket.

Nos, azért van egy másik lehetőség is. A The Insider és az Astra Telegram-csatorna ugyanis sikerült beszéljen egy szemtanúval, aki bizony erősen másképp emlékszik az eseményekre. Az Insidert idézem:

„Egy férfi, aki jelen volt a belgorodi lőtéren, amikor a mozgósított férfiak egymásra lőttek, azt mondta a Telegram Astra csatornának, hogy a konfliktus oka vallási lehet – nem sokkal az incidens előtt Andrej Lapin alezredes (nem azonos Alekszandr Lapin tábornokkal – a szerk.) azt mondta, hogy Allah gyáva, amiért nem engedi, hogy a muszlimok harcoljanak az országért, amelyikre felesküdtek. (…)

„Az egész akkor kezdődött, amikor néhány katonánk – egy dagesztáni, egy azerbajdzsáni és egy adygeai – azt mondta, hogy „ez nem a mi háborúnk”, és megpróbáltak jelentést írni arról, hogy nem akarnak tovább szolgálni. Andrej Lapin alezredes, amikor a századparancsnokán keresztül értesült erről, mindenkit összeszedett, és elkezdte mondani, hogy „ez egy szent háború” – mondja a férfi, akinek nevét biztonsági okokból nem közölték.

A beszélgetőpartner szerint a „szent háború” hallatán a muszlimok felháborodtak, mivel a fogalom „a muszlimok és a hitetlenek közötti háborút” jelenti. Lapin ezután Allahot gyávának nevezte. Ez volt a fő oka a további konfliktusnak, mondta az informátor, mivel sokan meglepődtek az alezredes kijelentésén.

Alig másfél óra múlva mindenkit a lőtérre küldtek. Ekkor három tádzsik származású katona megfordította a géppisztolyát, és lelőtte Lapint, aki a helyszínen meghalt. Ezután válogatás nélkül lövöldözni kezdtek. Az elbeszélő becslése szerint 30 embert látott meghalni, köztük Lapint is. Két lövöldözőt szintén megöltek, egy harmadiknak pedig sikerült elmenekülnie. A katona megadja a nevüket is: Bikzot, Anuse és Ami őrmester. Utóbbinak sikerült megszöknie.

A katonatiszt azt is megjegyzi, hogy a fegyveresek lelkes hívei voltak hitüknek, és többször összevesztek a parancsnokokkal, mert nem engedték őket időben elvégezni a namaz-t, és nem kaptak imateremet.”

Ez azért már egy elképzelhetőbb forgatókönyv: az orosz tisztikarnak illenék szem előtt tartania, hogy ha azt várják valakitől, miszerint szükség és igény esetén, ha kell, haljon is meg a céljaik kedvéért, legalább ne alázzák meg a hite miatt, és ha megteszik: legalább ne egyhamar adjanak a kezébe éles fegyvert. Lapin alezredes maga kereste a bajt, más kérdés, hogy a többi elhunyt nem.

Akkor most térjünk rá a milblogger-ügyre. Tegnap este úgy nézett ki, hogy legalábbis a prominensebb propagandisták ellen eljárás indul „a hadsereg lejáratása” miatt, Putyin megunta a handabandázásukat, és a védelmi minisztérium frakciója győzött. Nos, mint az első részben írtam is, ma ezzel szemben azt jelentette be Szemjon Pegov a WarGonzo részéről (aki korábban a minisztérium „halállistáját” is bemutatta), hogy szó sincs listákról, minden a legnagyobb rendben van, a kérdés lekerült a napirendről, nincs semmiféle lajstrom.

Az orosz gyakorlatot ismerve a tapasztalt milblogger ilyenkor kapja fel az előre becsomagolt bőröndjét, benne a minimálisan szükséges túlélőkészlettel és tűnik el a tajgában. Ugyanis ha ezek a vádiratok – mint pont a milbloggerek írták – tegnap este már a főügyész asztalán feküdtek, akkor azok még Moszkvában sem képesek ma reggelre elpárologni. Legfeljebb elbújni egy biztonságos iratszekrényben, ahonnan aztán bármikor előkerülhetnek, mikor szükség van rájuk. A milbloggerek most megúszhatták, de nem estek amnesztiába: ők most csak szabadságon vannak a Pokolból, kimenőn, de ez nem tart örökké.

Talán így gondolta a legdörzsöltebb, vastagon háborús bűnös milblogger, Igor Girkin (néha Sztrelkov, máskor Szergej Runov) is, mert míg a többi blogger feltehetően a pártfogóiknál kilincselt és kereste a kegyelem útját, ő számot vethetett a lehetőségeivel: ha Moszkvában marad, várja a hangulatos lefortovói börtön, aztán tíz-tizenöt év kényszermunka, ha elhagyja az Oroszországi Föderációt, a világ összes többi államában körözik többféle háborús bűn, nem utolsósorban a maláj utasszállító gép lelövése miatt, milyen esélye van még a börtönön kívül? Osztott-szorzott, és végül arra jutott, hogy önként jelentkezett a frontra, tegnap már be is vonult, és hogy mindenki tudja, miszerint elment a csatába, közzé is tette a Telegramon könnyes búcsúját feleségétől.

Köszönet a képért T. B. kolléga úrnak.

Aztán elment, vagy a csatába, vagy máshova, azt már csak ő tudhatja, hol van, de a történetnek ezzel nincs vége.

Ugyanis az ukrán fél is megtudta a Telegramból, hogy hozzájuk készülődik, és gondoskodtak a szíveslátásáról.

Először – az Ukrinform szerint – Szerhij Szternyenko ukrajnai aktivista reagált a hírre a Twitteren, közölve, hogy 10 ezer dollárt ad személyes megtakarításaiból annak, aki elfogja Girkint.

Ezt követően Tarasz Topolja, az Antytila rockegyüttes vezetője, aki jelenleg a fegyveres erők soraiban védi Ukrajnát, szintén reagált, és ígéretet tett arra, hogy további 10 000 dollárral növeli a fejpénz összegét.

Valerij Markus katonatiszt és író szintén úgy döntött, hogy 10 000 dollárral járul hozzá az összeghez.

Így Szternyenko szerint a teljes összeg elérte a 30 000 dollárt Hozzátette:

„Általában sokkal többen akarnak hozzájárulni a kommentekben és a válaszokban, így a valóságban még több pénzt kapnak azok, akik elfogják ezt a háborús bűnöst”.

Azonban az Ukrán Védelmi Minisztérium Fő Hírszerzési Igazgatósága sem hagyta annyiban a dolgot, bejelentették a Facebookon és a főbb napilapokban, miszerint:

„Ukrajna Védelmi Minisztériumának Fő Hírszerzési Igazgatósága 100 000 dollár kifizetését garantálja Igor Girkin (Sztrelkov) ukrán fogságba való átadásáért.”

Az már 130 ezer dollár. Forintban ötvenhat millió lenne. Akárhogyan is nézem, ha Girkin beteszi a lábát Ukrajnába, akár a megszállt, akár a szabad területekre, akár a frontra, nem lesz egy nyugodt perce sem, ő lesz a legkeresettebb ember az országban, ennyiért a tulajdon felettesei is eladják, már ha tényleg önkéntesnek állt. Ő már csak éjszaka tartózkodhat a Földön, a legnagyobb titokban, mint Senki Alfonz.

Már persze, ha egyáltalán valóban beállt önkéntesnek, és nem öltözött át az első sarkon nyugdíjas masamódnak, hogy aztán eltűnjön ebben az álcában mondjuk Dagesztán mélyén, míg el nem oszlanak a felhők.

Hallani már csak akkor fogunk róla szerintem, ha kitör a béke vagy ha elfogják és ukrán kézre kerül, mert akkor nagy főtárgyalása lesz, az kétségtelen.

Ennyi hír jutott mára, hagyjunk munkát holnapra is.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!