Szele Tamás: Tudományos nacionalizmus

Vegyes lesz ez a mai második rész, sok mindenféle kavarog benne, de hát vegyes, zavaros időket élünk. Ma szóba kerül az új orosz egyetemi tantárgy, ami a tudományos szocializmus helyett valamiféle tudománytalan nacionalizmus akar lenni, elővesszük Ramzan Kadirov újabb agymenését, végül pedig elmesélem, hogy néz ki az, amikor az orosz turista nem repül sehova, de ez 24 dollárjába kerül neki.

Kezdjünk is hozzá. Az új tantárgyról a Meduza szerzett tudomást az elnöki adminisztrációnál (Putyin titkársága) dolgozó forrásoktól – és nekik megbízható forrásaik vannak ott, máskor sem tévedtek. Arról van szó, hogy a közeljövőben az oroszországi felsőoktatási intézményekben hivatalos „ideológiai diszciplina” jöhet létre, a szovjet időkben tanított „tudományos szocializmus” megfelelőjeként. Ezt két, a Kremlhez közel álló forrás, valamint három, az ilyen terveket ismerő orosz egyetemi tisztviselő árulta el a Meduzának. „A fiataloknak meg kell érteniük az ideológiát: hová tart Oroszország, és miért” – magyarázta a Meduzának egy, az elnöki adminisztrációhoz közel álló forrás. Az iskolák már kínálnak hasonló „ideológiaórákat”. Ezek az úgynevezett „Beszélgetések fontos dolgokról”, amelyek során a tanárok a diákoknak a „különleges katonai művelet” (ahogy az orosz hatóságok nevezik a háborút) szépségeiről és az ukrán „nacionalisták” rémtetteiről beszélnek.

Ez emelik magasabb, felsőoktatási szintre (ha ebből nem lesz diáklázadás, akkor semmiből). Ráadásul tudjuk, hogy az új téma kidolgozását a Kreml belpolitikai blokkja felügyeli, amelynek élén Szergej Kirijenko, az elnöki adminisztráció első helyettes vezetője áll. Az Elnöki Adminisztráció Közprojektek Hivatala helyett, amely hagyományosan egyetemekkel dolgozik, ez az osztály az Államtanács ügyeinek támogatásáért felelős, egy olyan egység, amely általában választási kampányokkal foglalkozik. A szervezetet Alekszandr Hariscsev vezeti, aki Kirijenko közeli szövetségese.

A Meduza forrásai szerint a projekt főfelügyelői között van Andrej Polosin, a Roszatom regionális ügyekért felelős igazgatója is (Kirijenko korábban ennél az állami vállalatnál dolgozott).

A források szerint magát a tanfolyamot a Znanyije társaság – amelynek felügyelőbizottságát szintén Szergej Kirijenko vezeti – fogja kidolgozni a Tudományos és Felsőoktatási Minisztérium részvételével. Az új tantárgyat várhatóan már a következő tanévben bevezetik az egyetemeken. A Kreml terve szerint a nem bölcsészhallgatók egy évig, a bölcsészhallgatók több évig, a történészek és politológusok pedig a teljes tanulmányi idejük alatt tanulják majd.

Van egy olyan érzésem, hogy csináltak Kirijenkónak egy külön tudományt, vagy inkább megbízták azzal, hogy csináljon egyet magának, amihez egyedül ő ért a világon, és így végre lesz egy terület, amiben ő a legokosabb. Hogy senkinek nincs rá szüksége, az nem baj, sőt. Az a rendszer lényegéhez tartozik. Az „ideológiai kurzus” négy blokkra oszlik majd. Külön kurátorok fogják felügyelni az egyes kiállítások speciális pedagógiai anyagainak kidolgozását:

• • • A fő „történelmi” blokk. Egyelőre feltételezhetően Vlagyimir Medinszkij volt kulturális miniszter és elnöki tanácsadó fogja felügyelni;
    • A „kultúrkód” blokk. Kurátora az Ermitázs vezetője, Mihail Pjotrovszkij lehet;
    • Az Oroszország a világban blokk. Ennek feltételezett kurátora Szergej Karaganov politológus lenne;
    • A Jövő képe blokk. Lehetséges kurátor: Mihail Kovalcsuk, a Kurcsatov Intézet vezetője.

A blokkok pontos tartalma még nem ismert, de a javasolt kurátorok mindegyike a lehető leghűségesebb a hivatalban lévő orosz hatóságokhoz. Pjotrovszkij például 2022 nyarán adott egy interjút, amelyben kijelentette: „Mindannyian militaristák és imperialisták vagyunk. A háború egy nemzet önmegerősítése.” Mihail Kovalcsukot Vlagyimir Putyin „belső körének” tagjaként tartják számon.

Az új tudomány alapvető „körvonalait” a Znanyije Társaság „Oroszország DNS-e” című, október 26-án Szocsiban kezdődő konferenciáján fogják felvázolni. Várhatóan Szergej Kirijenko (vagy Alekszandr Haricsev) fog beszélni rajta, valamint az új téma „blokkjainak” lehetséges kurátorai. Az előadók között szerepel továbbá Tyihon (Sevkunov) pszkovi és porkovói metropolita és Szergej Pereslegin sci-fi író, a metodológiai mozgalom számos követőjének egyike. Pereslegin nézetei meglehetősen egzotikusak. Úgy véli, hogy a globális felmelegedés hatásai nem az emberiség kárára, hanem javára válnak, és aktívan támogatja a „befogadó kapitalizmus” elméletét, amely mögött állítólag a Rothschild család, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank vezetősége áll. Pereslegin szerint az állítólagos „inkluzív kapitalizmus” az emberiség két osztályra osztását jelenti – az elitek egy szűk rétegére és az ezeket az eliteket támogató „jogfosztott tömegekre”.

Azért stílszerű, sőt, szerintem kötelező lenne, hogy arra a konferenciára, amelyen Oroszországnak ennyi DNS-e szólal fel, hívják meg Európa DNS-ét is, aki, mint tudjuk, minálunk kormányfő, de nekik is kebelbarátjuk, hátha ebben is egyeznének. Mondjuk ez már konteó felsőfokon, főleg Pereslegin eszméi, de olyan szépen nézne ki ez a sok g..i, bocsánat, DNS egy helyen. Az új tantárgyról tehát egyelőre csak az alapeszméjét tudjuk, amit a Meduza forrása lapidárisan fogalmazott meg:

„A Nyugat rothad, korábban állandóan piszkálta Oroszországot, de ennek az ideje lejárt, nagyszerű jövőnk áll előttünk, gazdag a történelmünk és a kultúránk, meg kell ragadnunk a válságot, és ki kell hoznunk a legtöbbet belőle.”

Izé, ilyeneket szokott beszélni a mi DNS-ünk is, aztán nem lesz belőle semmi, rendszerint még az ellenkezője se sikerül. Mindegy, menjünk tovább: mit javasolt Kadirov?

Ma kissé rossz hangulatban lehet, a toborzások sem úgy mennek már Csecsenföldön, mint hajdanán, pár hónapja, szóval mikor megtudta, hogy egy csecsen alakulatot HIMARS útján pár pillanat alatt átküldtek az ukránok a túlvilágra, kifakadt a Telegramon:

„Már kihirdettük a hadiállapotot. De ők az ukránok nem szégyenlősek, lőnek. Így reagálunk, véleményem szerint gyengén. Ha egy gránát a mi irányunkban, a mi térfelünkön landol, akkor városokat kell eltörölnünk a föld színéről. Hogy láthassuk a távoli horizontot. Hogy megértsék, hogy eszükbe sem juthat tüzelni felénk.”

Még kicsit puffogott a Nyugatra, amitől szerinte nem kell tartani, mert „Mindent megtettek már, amit megtehettek, mit csinálnak, ideküldik az LGBT-alakulataikat?”, zúgott, mint az éji bogár, aztán nekiment a falnak, nagyot koppant és elhallgatott.

Hát, Ramzan mester, van egy rossz hírem: annyira nem tett még meg mindent a Nyugat, hogy még a térségbe sem látogatott, mert ha megteszi, már nem lenne háború. Az igaz, nem lenne Ramzan Kadirov sem, vagy ha lenne, fogdában volna és a tárgyalását várná, de arra is sor kerül majd előbb-utóbb.

Hanem akkor lássuk végül, hogy néz ki ebben a nagyon szép orosz világban a turizmus? Leginkább sehogy, Még a repülőterek nagy része sem működik, se utas, se gép, a légtér Dél-Oroszországban nem biztonságos, de nincs is hova repülni, maximum országon belül lehet eljutni légi úton ide-oda. Hanem akkor miből éljen az aviátor? A bezárt anapai repülőtér vezetése kitalálta. Akinek hiányzik a repülés, az teljes repülés előtti élményt kap, de a csúcspont – a tényleges indulás, a felszállás – nélkül. Mint a hirdetésük írja:

A „Repülni akarok” kirándulás „teljes körű élményt nyújt” – 1500 rubelért. Tartalmazza a következőket:

• • • repülés előtti ellenőrzés;
    • beszállás;
    • beszállókártyák beszerzése;
    • beszállás;
    • beszállás az utastérbe;
    • Látogatás a pilótafülkében;
    • fedélzeti étkeztetés.

Csak felszállás nincs. Olyan ez, mint az én Zoli kocsmáros barátom találmánya, amit már emlegettem a napokban: bejön a vendég, köszön, leteszi a pénzt és már mehet is, italt nem kap, mert minek? Még megbetegszik tőle. Menjen Isten hírével.

Az orosz turista is kimegy a reptérre, becsekkol, átkutatják fémkeresővel, végigszenvedi az orosz bürokráciát, beszáll, kap egy ebédet, megnézi a pilótafülkét és már mehet is haza. Ha siet, estére otthon lesz, és az egész nem kerül többe neki tizenkétezer forintnak megfelelő rubelnél. A bolondnak is megéri. Vagy csak a bolondnak éri meg, ezt még nem tudom biztosan megmondani.

Olyan ez, mint az egész orosz világ: fenn az ernyő, nincsen kas, a jövő mindig fényes, a jelen mindig sötét, az ostobaságot főiskolán tanítják, az értelmes dolgokat büntetik, repülőgép van ugyan, de nem megy sehová, viszont ha felülünk rá, kerül annyiba, mintha tettünk volna vele egy kört a város felett. És még a földön is maradtunk.

Nem mintha nálunk különb lenne a helyzet: egy tőről fakad a nyomorunk az övékével. Nagyot mi is merünk álmodni, csak felébredni nem szokásunk.

Mindegy, mára ennyi hír jutott, holnap folytatódik a krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!