Szele Tamás: Vučić, pengeélen

Szerbiában négy nap múlva előrehozott választásokat tartanak. A menü nagyjából egyszerű: a szerb nép vagy Vučićot választja, vagy kitartó, demokratikusan gondolkodó ellenzékét. De lássuk, hogyan látja a jelenlegi helyzetet – Moszkva szempontjait figyelembe véve – Denis Cenusa, a Riddle: Russia elemzésében?

A Szerbiában meghirdetett, előrehozott parlamenti választások nem csupán Aleksandar Vučić politikai jövőjét kérdőjelezik meg, hanem Oroszország stratégiai helyzetét is próbára teszik a Nyugat-Balkánon. Az elmúlt két évben Vučićnak folyamatos diáktüntetésekkel kellett szembenéznie, amelyek az „állam eltérítését” és a korrupciót kifogásolták. A növekvő kormányellenes hangulat közepette az október 25-i választások egyfajta politikai népszavazás jellegét öltötték, amely a már 12 éve hatalmon lévő Vučić-rezsimről szól. Ezek a választások adják meg az alaphangot a december 25-re tervezett elnökválasztáshoz.

Ha az ellenzék nyeri a parlamenti választásokat, Szerbia követheti Magyarország útját a demokratizálódás és az Oroszországtól való óvatos távolodás irányába. Ugyanakkor az ellenzék egységes politikai vezetésének hiánya miatt a destabilizáció is valószínű. Egyik kimenetel sem optimális Oroszország számára, ami részben megmagyarázza, miért éleszti újra azt a régebbi narratívát, miszerint jelenleg az ellenzékiek „színes forradalmat” szerveznek Szerbia kormányzó erői ellen.

Az Oroszország által szított „színes forradalom” és Vučić „egyensúlyozó manővere”

A szerbiai kormányellenes tüntetésekről szóló orosz hivatalos értékelésekben felmerült a „színes forradalomtól” való félelem a 2026-os szerbiai választások során. 2026 júniusában Szergej Sojgu, az orosz Biztonsági Tanács titkára a szerb fiatalok mozgalmát a 2014-es ukrajnai Euromaidanhoz hasonlította. Sőt, azt is állította, hogy a Nyugat igyekszik kihasználni a közvélemény elégedetlenségét a szerb hatóságokkal szemben, és erőszakkal készíti elő a rendszerváltást.

Ezek az orosz gyanúk nem tükrözik a tüntető diákok mögött álló főbb ellenzéki erők alapvető céljait. Ennek ellenére 2026 augusztusában az orosz diplomáciai csatornák továbbra is figyelmeztették a szerb hatóságokat egy választások utáni „színes forradalom” forgatókönyvére. Ez a narratíva azóta ismétlődik, hogy a tüntetések 2024-ben megkezdődtek, amikor az újvidéki vasútállomáson – amelyet egy kínai vállalat újított fel – egy előtető beomlása korrupcióellenes tüntetéseket váltott ki.

2025 szeptemberében Oroszország Külföldi Hírszerző Szolgálata (az SZVR) az „európai elitet” – azaz az EU-t – vádolta a Szerbiában készülő „színes forradalom” szításával, azt állítva, hogy nem kormányzati szervezeteket és médiumokat finanszíroztak egy „szerb Majdan” megszervezése érdekében. Októberben Dmitrij Medvegyev, a Biztonsági Tanács alelnöke volt az a magas rangú orosz tisztviselő, aki azzal vádolta a Nyugatot, hogy „radikális, romboló erők” segítségével avatkozik be Szerbia választási folyamatába, bár kifejezetten ügyelt arra, hogy ne használja a „színes forradalom” kifejezést.