#Duna

Nagyon ritka alkalom mostanában, hogy észrevételezek – ami nem egyenlő az észrevétellel – valamit. Ezt se kellene, mert annyira evidens, de ha már hétfő van, bár tulajdonképpen lehetne kedd is. Vagy inkább borjúnyúzó péntek.

Épp a minap jutott eszembe kamaszkorom egyik kedves olvasmánya, a Szibériai garnizon Markovits Rodiontól. Amúgy is annyi orosz dologgal foglalkozom nap, mint nap, hogy néha már azon kapom magamat: ha nem is Puskin, de Szorokin nyelvén káromkodok. Hát vegyük elő, lássuk, hogyan öregedett ez az olvasmány nálam negyven év alatt. Jelentem: jól.