#Grigorenko

Most, amikor ezeket a sorokat írom, beláthatatlan embertömeg hömpölyög a Bajcsy-Zsilinszky úton egy beláthatatlan jövő felé, mármint itt, Budapesten, én viszont nem hömpölyöghetek velük, mert ha megteszem, egyrészt nincs újság, és az nem lenne jó, másrészt pillanatnyilag nincs hömpölyöghetnékem. Ez a krónikás munkájának átka: megírni lehet az eseményeket, tudósítani róluk még kell is, de részt ven

Mikor háborúról írunk, elsőként el kell válasszuk a tényeket a propagandától és a pletykától, szóbeszédtől. Mindezek után el kell válasszuk az elméletet a gyakorlattól, és mindkettővel külön kell foglalkoznunk. Majd el kell választanunk véleményünket és vágyainkat a valóságtól, és csak ez utóbbival foglalkozhatunk.

„Már csak egy milliárd (sic!) év van hátra a légkör oxigén tartalékából.” A 168 óra is írhat hülyeségeket, rossz helyesírással, jó, nem most, hanem három hónapja.

„Fönn az égen ragyogó nap.

Lassan már fel sem figyel az ember a laposföldesek okosságaira, a chemtrail lejárt lemez, a mai konteópiacon egy, csak egy márka uralkodik: Qanon, de az legalább minden korábbit magába olvasztott, ha születik is új összeesküvés-elmélet, már az ő égisze alatt terjed. Mint az égő hó.