#Oath Keepers

Reggel még kicsit reménykedtem, hogy ma nem kell Charlie Kirk halálának következményeivel foglalkoznom, ki is néztem egy részletes jelentést Ramzan Kadirov kedves egészségéről, ami most épp nem a legjobb, de hát szegény skribler szándékát boldog Isten bírja, az újságírásban épp úgy, mint a sakkban, a fogott figura lép, és én ezt a figurát tegnapelőtt megfogtam, most meg nem ereszt.

Ebben az írásban nem fogom elemezni miféle ember vagy milyen személyiség volt Charlie Kirk. Azt azonban leszögezem, mielőtt belekezdek, hogy mindenféle és bármiféle politikai gyilkosságot helytelenítek. A minimálisan szükségesnél alaposabban a merénylet körülményeit sem fogom részletezni, ugyanis megtette ezt helyettem a világsajtó egésze. Én most a merénylet következményeivel, és csakis a követke

Ha összehasonlítjuk az amerikai és a magyar belpolitikai folyamatokat, kétségtelen, sőt, kétségbeejtő hasonlóságokat vehetünk észre. Mindkét kormányzat legelkötelezettebb hívei, legmegbízhatóbb „harcosai” és szavazói a szélsőjobboldaliak, csakhogy az ő barátságuknak ára van – bár ezt az árat egyelőre mindkét állami vezetés szívesen megfizeti, hiszen egy húron pendülnek a híveikkel. Akkor is, ha id

Egyezzünk meg abban, hogy az autokráciáknak mindig szükségük volt, van és lesz erőszakszervezetekre. Az Egyesült Államok e pillanatokban még nem autokrácia, de viharos gyorsasággal közeledik ehhez az állapothoz, és emiatt Donald Trump nagy dilemmával kénytelen szembesülni. Ugyanis nem áll a rendelkezésére megfelelő csapat.