#Orbán

Nos, eléggé érdekesen kezd alakulni a magyar belpolitikai helyzet a tegnap esti hírek után, melyek szerint elmarad a „budapesti békecsúcs” – bár sok értelme vagy haszna Zelenszkij részvétele nélkül amúgy sem lett volna. Bármire is jutott volna Trump, Putyin és esetleg a kibic szerepében Orbán egymás között, az csak olyan érvényű lehetett volna, mint a lakásmaffiák ügyletei, amikor az egyik csaló e

Ha azt írom, hogy hatalmas az örömünnep a magyar kormányoldal és a szélsőjobb sajtójában, eufemizmussal éltem. Egyesek már valóságos extázisba kezdenek esni attól, hogy Donald Trump amerikai elnök azt közölte saját szociális média-felületén, miszerint terrorszervezetté kívánja nyilvánítani az antifát, sőt, még annak támogatói is készüljenek legalábbis a bűnvádi eljárásra. Ma ezt fogom körüljárni,

Reggel még kicsit reménykedtem, hogy ma nem kell Charlie Kirk halálának következményeivel foglalkoznom, ki is néztem egy részletes jelentést Ramzan Kadirov kedves egészségéről, ami most épp nem a legjobb, de hát szegény skribler szándékát boldog Isten bírja, az újságírásban épp úgy, mint a sakkban, a fogott figura lép, és én ezt a figurát tegnapelőtt megfogtam, most meg nem ereszt.

Ma reggel, vagy inkább délelőtt Magyarországnak rá kellett ébrednie, hogy mindmeghalt. Illetve nem mind, de a lakosság körülbelül kétharmada kipusztult, csak valamiért ezt nem vette észre, esetleg nem volt hajlandó elhunytáról tudomást venni. Pedig kihalásunk ténye kétségtelen, ugyanis olyan ember mondta el nekünk, akiről köztudott, hogy sohasem hazudik.

Kérem, én tapasztalt, sokat látott ember vagyok, de ma alaposan meglepődtem. Először is nem hittem volna, hogy egy ostoba képernyőfotó alapján elindulva – amin a „Pravda Luxembourg” fejléc volt látható – a világ legnagyobb orosz álhír-hálózatára bukkanok. Aztán meg azt sem hittem volna, hogy az orosz szolgálatok tökéletes amatőrökkel készíttetik az álhírlapjaikat. Végül pedig azt hittem volna a le

Azt a legtöbben sejtjük, hogy valami nincs teljesen rendben vezetőink esze tokjával. Akár Donald Trump, akár Vlagyimir Putyin, akár Orbán Viktor döntéseit nézzük, az ember időnként az ítélőképesség teljes hiányát tapasztalja, a hosszú távú gondolkodás mellőzését, és gyerekes sértődékenységet, ami azonban hihetetlen önbizalom-túltengéssel párosul.

A Kaukázus hivatalosan még nem nevezhető válsággócnak, bár minden adott, hogy azzá váljon: igaz, fegyveres konfliktusra inkább az északi részén számíthatunk, de az Egyesült Államok külpolitikájának fordulata – vagy inkább állandósuló szlalomozása? – a terület déli részén is roppant káros hatást fejtett ki a Moscow Times elemzése alapján.

Megmondom egyenesen: kilel a hideg, ha a nemzetközi sajtóban elém kerül Orbán Viktor neve vagy fényképe. Az kivétel nélkül mindig azt jelenti, hogy már megint én kell majd szégyelljem magamat helyette is, mert ő ugyan nem fogja, akármilyen ostobaságot követett el. A jelenlegi helyzet még a korábbi eseteknél is rosszabb: a Telegram orosz trolljai álltak be támogatni a magyar miniszterelnököt.

Hozott anyagból dolgozom én is, és hozott anyagból dolgozik a politika is. Itt van például Donald Trump és az a szerencsétlen (jobb sorsra érdemes) Joe Biden. Háromszázmillió amerikai közül csak a gerontokráciából lehet választani?

„

EP és önkormányzati választás három hét múlva, Kinizsi Százas a hétvégén, Ungváry és Wass Albert meghamisított zsoldkönyve, Mága Zoltán giccsgyűjteménye, Dobrev Klára szörnyülködése egy hatvanezres nyugdíj fölött, a „Karácsony nem csinált semmit” szlogen Vitézytől Orbán szentséges száján keresztül a díszkatonafeleségig. Máma itt minden van, ahogy Matula bácsi mondta a Téli berek-ben. Fico, az irán