#Peszkov

Ilyen az orosz béke és ilyenek az orosz békeküldöttségek. Megérdemlik ellenfélnek Budanovot.

A Witkoff-Dimitrijev-féle 28 pontos „béketervről” mindenki tud, egyébbel sincs tele a világsajtó, elég volna azt is értelmezni, sőt, sok is: azonban a mai délután meglepetése, miszerint a Trump-adminisztráció azzal fenyegeti Kijevet, hogy amennyiben nem írják alá ezt az elfogadhatatlan, nyilvánvalóan Moszkva által diktált ajánlatot Hálaadásig, ami idén november 27-ére esik, úgy leállítják a fegyve

Kérem, engem cserbenhagynak a szavak, fojtogatnak a meghatottság könnyei és keresem a megfelelő kifejezéseket, melyek méltóak lennének arra, hogy megemlékezzek velük Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin tegnapi, hetvenharmadik születésnapjáról. Nagy nap volt ez, kérem, és annak ellenére, hogy az ünnepelt puritán embernek mutatja magát, meg is ünnepelték a nagy Sztálin szellemében.

Ritka madarat fogtam, kérem, mutogatom is, mert valóban nem mindennapi eset az, hogy Dmitrij Peszkov, a Kreml és az orosz elnök sajtószóvivője önálló interjút adjon, ő a hivatalos véleményeket szokta tolmácsolni, nem a sajátját. Most mégis kivételt tett az Ekszpert.ru híroldallal, és érdemes odafigyelni arra, miket mondott, főként a sajtó szempontjából lényegesek a megállapításai.

Mint tudjuk, a romániai elnökválasztást Nicușor Dan nyerte, maga mögé utasítva szélsőjobboldali, Moszkva-barát, EU- és NATO-ellenes vetélytársát, George Simiont. Az orosz szolgálatok a nyomásgyakorlás és a befolyásolás teljes arzenálját beveették Simion érdekében, de ez sem volt elég – most egy olyan kísérletet mutatok be, ami nem csak kudarcba fulladt, de végül még saját magát is leleplezte.

Nem hétköznapi pálfordulást mutatott be az orosz vezetés a napokban, valósággal diplomáciai hajtűkanyar tanúi lehettünk, hiszen Donald Trump az Egyesült Államok elemi érdekeinek is fittyet hányva visszahelyezte Vlagyimir Putyint a világpolitika színpadára, melyért valóságos hálasortüzet mutattak be Moszkvában a korábbi, ellenséges hangvételű nyilatkozatok helyett. Hát igen: az amerikai elnök szalo

Nem, Putyin nem hisz a mágiában, illetve, Andrej Percev szerint azért mégis hisz egy kicsit, csak éppen mesterséges intelligenciának hívja. Vagyis, pontosabban fogalmazva: abban hisz valamiért, hogy az Oroszországi Föderáció előrébb jár ezen a téren a világ többi részénél (ami hatalmas tévedés) és az MI, akár egy varázspálca, meg fogja oldani az ország gazdasági problémáit. A kiváló elemző cikke a

Geopolitikai fontosságú a tény, hogy az Oroszországi Föderáció szíriai bázisainak evakuációjára kényszerül. Viszont a helyzet az, hogy ez az evakuáció nem is lesz olyan egyszerű. Sőt, az amerikai csapatok afganisztáni kivonulásánál sokkal bonyolultabb, sietősebb és kapkodóbb, pedig az sem volt egy komótos séta. Ma ezt a helyzetet elemezzük a Meduza és az ISW nyomán.

Úgy tűnik, meg kell világítanom a helyzetet, mert elég zavarosnak tűnik. Mikor ma dél körül az Index világgá kiáltotta, hogy „Putyin hajlandó tárgyalni a békéről” épp egy másik cikket írtam, csak közben erősen csóváltam a fejemet, mint a farkas a viccben, hogy hej, ez a mese is hogy megváltozott... aztán persze kiderült, hogy nem változott meg semmi.

Kezd keserű tragikomédiává válni az, amit a hivatalos orosz politika a népességszaporulat emelésének érdekében tesz, jobban mondva próbál tenni, a lehető legkevesebb sikerrel. Ráadásul az Orosz Ortodox Egyház is beáll mellé kontrázni, ami néha egészen abszurd eredménnyel jár. Egy ilyen esetről számol be a Moscow Times tegnapi írása is.

A modern hadviselésben minden korábbinál nagyobb szerepet játszik a propaganda – időnként úgy érzi az ember, hogy fontosabbá vált, mint maguk a harci cselekmények. Az ukrán Detektor Media az elmúlt hetek orosz propagandatevékenységét elemezte.