#Pokol

Vlágyenka magyarországi kalandjairól most kell írni, még ma, mert holnapra már le fogják tagadni azt is, hogy volt ilyesmi – igen szép mellélövés volt pedig, és nem nélkülözte a magyar nemzeti jelleget sem, mármint, ha úgy tekintjük, hogy ennek része az „ide, falura jó lesz így is” mentalitás. És végső soron: igazából megfelelt, le se kellett volna cserélni.

Ez a mai írás rövid lesz, mert hát a témája sem túl bonyolult, csak éppen minimum világrengető. Elég sok mindent láttam már háborúkban, háborúk kapcsán, az igaz, ezek közül kevés volt a szép vagy kellemes, de ilyent azért még én sem. Kérem, állítólag elkezdtek feltámadni az elesett orosz katonák, ami azért minimum ritkaság.

Ez a mai írás kissé meglepő lesz – bár tulajdonképpen csak azt mutatja be, hogyan is működik Oroszországban az egyház és az állam kapcsolata. Papíron semmi közük egymáshoz, a gyakorlat viszont mást mutat. Lassan már az egyházi méltóságok nyújtják be a törvényjavaslatokat, és jaj a Dumának, ha nem szavazza meg őket.