#Stirlitz

Az elöregedő politikai vezetőket bemutató sorozatunk második részéhez értünk, és míg tegnap Kínáról volt szó, ahol a helyzet fenyegető ugyan, de nem kritikus, ma Moszkvát és Vlagyimir Putyint vesszük górcső alá, mivel arrafelé az állapotok rosszak, de legalább reménytelenek is. Az elemzésben Andrej Percev írását veszem alapul, melyet tegnap közölt a Moscow Times. Pikírt kommentárjaimat szokás szer

Sokan hiszik, hogy az orosz kémek, hírszerzők mind egy szálig valamiféle szuperemberek, akik fejben játszanak ötdimenziós sakkpartikat és harminckét nyelven képesek elcsavarni bármelyik szupermodell fejét, miközben feltörik a dokumentumok kvantumtitkosítását is – sőt, ezt védőháló nélkül is képesek egyszerre megtenni, egy szál kötélen és trapézon, a kupolában!

Vagy Stirlitz Londonban, nagyjából mindegy is: Andrej Szoldatov és Irina Borogan, az orosz szolgálatok jelenleg ismert legkomolyabb civil szakértői szerint ez volna a moszkvai hírszerzők és elhárítók rémálma. Lássuk, hogyan fejtik ki ezt e kétségtelenül érdekesen hangzó tételt a CEPA hasábjain.

Nem, sajnos nem támadt fel Vjacseszlav Tyihonov, sajnos az orosz tudomány arra a bravúrra még nem képes, hogy a holtakat felköltse, bár már dolgoznak rajta – egyszerűen arról van szó a CEPA jelentése szerint, hogy az orosz filmművészetet propagandára használó szervek egyre több kémfilmet rendelnek. Márpedig az orosz kémfilm Stirlitz nélkül lyukas rézkopejkát sem ér, annyit mondhatok – az orosz szo

Otto von Stirlitz ügynök, azaz Makszim Makszimovics Iszajev már hat napja töltögette le a fájlokat a magyar külügyminisztérium laptopjairól. Éppen a NATO titkos jelentéseit rendezgette egy szép, vörös pendrive-ra, az Áll egy nyírfácska című orosz népdalt dúdolva, amikor benyitott Szijjártó Péter.