Katonapolitika

A Witkoff-Dimitrijev-féle 28 pontos „béketervről” mindenki tud, egyébbel sincs tele a világsajtó, elég volna azt is értelmezni, sőt, sok is: azonban a mai délután meglepetése, miszerint a Trump-adminisztráció azzal fenyegeti Kijevet, hogy amennyiben nem írják alá ezt az elfogadhatatlan, nyilvánvalóan Moszkva által diktált ajánlatot Hálaadásig, ami idén november 27-ére esik, úgy leállítják a fegyve

A „kicsikém” ebben az esetben nem egy becéző szófordulat, ugyanis egészen konkrétan egy kicsi kémről van szó, akit ugyan nem én kaptam el – elkapta előttem már a Direkt36 és Panyi Szabolcs, sőt előttük már a hivatásos magyar szolgálatok is – de akinek, bármennyire bebizonyította róla a magyar nemzetbiztonság (tehát nem a sajtó), miszerint orosz ügynök, haja szála sem görbült, sőt, továbbra is a kö

Régebben, a háború első két évében, ha teljesen alaptalan vádak hangzottak el az orosz fegyveres erők és/vagy szolgálatok részéről Ukrajna ellen (biolaborok üzemeltetése, harci gáz bevetése, stb.) még gyanakodtunk az ősi orosz módszerre, mely szerint azzal kell megvádolni jó előre az ellenséget, amire mi magunk készülünk, mert akkor még a legrosszabb esetben is „csak visszaütöttünk”, de ez már abb

Most, amikor már Magyarország is hatszáz millió dollár értékű LNG-t, vagyis cseppfolyósított földgázt vásárolt tegnap ez Egyesült Államoktól, igazán meg lehetne kérdezni Vlagyimir Putyintól, vagy legalábbis szóvivőjétől, Peszkovtól, hogy pontosan mikorra is tervezik Európa éhenfagyását, mert nekünk tudni kell, hogyan tervezzünk a téli ünnepekre.

Meglehetősen borúlátó elemzést adott ki a CEPA, vagyis az Európai Politikai Elemzések Központja a jelenlegi geopolitikai helyzetről, melyet nemes egyszerűséggel csak „a stratégiai verseny korának” nevezett el. A rövid jelentés lényegében véve azt összegzi, mi a teendője az európai, amerikai és japán társadalmaknak, hogy megőrizhessék ebben az időszakban szabadságukat és függetlenségüket a feltörek

Az utóbbi időben el-elhangzik az a jogos vád, miszerint a világ mintha szó szerint megfeledkezett volna a szudáni polgárháborúról – lássuk tehát, mi is a helyzet jelenleg Darfurban, éspedig a The Insider összefoglalója alapján. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Nem szívesen ugyan, de folytatom az orosz „csodafegyverek” bemutatását, ha már Vlagyimir Putyin is folytatja a velük való dicsekvést. Nem volt elég neki a közelmúltban azt állítani, hogy a Burevesztnyik nukleáris meghajtású robotrepülőgép sikeresen átesett a teszteken – ami képtelenség – most ugyanezt mondja a Poseidon atomtorpedóról is. Az Oroszhonhoz és Kínához képest szabad világ pedig cserélge

Békésebb időkben a világ tegnap lélegzetét visszafojtva figyelte volna Donald Trump és Hszi Csin-ping tárgyalásait, hiszen jószerével ezektől függ nem csak a világbéke, de a világgazdaság sorsa is. Figyelemben ugyan most sem volt hiány, de azért mással is foglalkozott a nagyközönség, pedig nagyon érdekes diplomáciai bűvészmutatványt láthattunk.

Hölgyeim, uraim, nem kertelek sokat ennek a valóban hosszúra sikerült írásnak az elején: pár napja nyolcvan éves lett az ENSZ és ebből az alkalomból be kell vallanunk, hogy ideje volna nyugdíjazni. Egy napot sem tagadhatna le ebből az igen magas korból, és mintha szenilis már lenne, de tapasztalt még nem... Kellemetlen véleményemben osztozik velem a The Insider is, melynek hasábjain Eliot Wilson í

Különös hírek érkeztek ma a magas Északról, melyek első látásra ugyan ijesztőek, de némi elemzés után rájöhetünk, hogy inkább – ellentmondásosak. Ugyanis Putyin szerint repül már a Burevesztnyik, a Viharmadár, az orosz nukleáris meghajtású, hiperszonikus robotrepülőgép, ami ellen állítólag nincs védelem sehol a Föld kerekén – de ha kicsit megkapargatjuk a nyilvánosságra hozott adatokat, kiderül, h

Elég nehéz hét vége felé közeledünk, melynek az volt a jellegzetessége, hogy pont a külpolitika miatt nem lehetett tisztességesen foglalkozni a külpolitikával. Hol arról volt szó, hogy lesz Budapesten „békecsúcs”, hol arról, hogy nem lesz, aztán beütött október huszonharmadika, mint a jégeső a vetésbe, egyszerűen idő sem volt foglalkozni például al-Sharaa moszkvai tárgyalásaival.

Nincs mit szépíteni a dolgon, bármit is harsogjon az orosz (és magyar) propagandamédia, az orosz gazdaság és társadalom recseg-ropog és könnyen lehet, hogy széthullani készül. Ez többnyire nem a hadijelentésekből vagy a nemzetközi diplomácia híreiből tűnik ki, hanem a kisebb fontosságúnak tűnő, helyi, belpolitikai vagy önkormányzati hírekből, ezeket elemezte Andrej Percev is a Riddle: Russia hasáb

Optimista olvasóimat ki kell ábrándítanom: nem látszik reális lehetőség egy békeszerződésre Ukrajna és az Oroszországi Föderáció között, Donald Trump minden közvetítése dacára – vagy talán pont amiatt. Viszont előbb vagy utóbb lesz ilyesmi, de mi biztosítja azt, hogy Oroszország be is fogja tartani, amit aláírt? Semmi, eddig is csak azt tartották be, amihez kedvük volt, és azt se örökké.

Nagy dolgok várhatóak az Arktiszon – hiszen már önmagában az is nagy dolog, hogy olvad a jégsapka, egyre több vízterület válik hajózhatóvá, egyre több tengerfenéki zóna kutathatóvá, de az Oroszországi Föderáció egyenesen hatalmas terveket dédelget ezzel az övezettel kapcsolatban, melyre természetesen teljesen rá akarja tenni a kezét. Hogy aztán miket is terveznek Moszkvában a sarkvidékre, azt a Ja

Kísértett a gondolat, mikor tegnap fél füllel végighallgattam Pete Hegseth és Donald Trump quanticói beszédeit – valóban fél füllel, ugyanis még a fülhallgatóm egyik csatornája is megadta magát ennyi őrültség hallatán – hogy lefordítom szó szerint mindkét szónoklatot, de aztán, mikor ma délben megtaláltam a leiratokat, rájöttem, hogy egyrészt ilyen terjedelemben senki sem olvasná végig az elmebajt

Seregszemlét – vagyis inkább katonai parádét – idén láthattunk már hármat is, Washingtonból (ha ugyan azt annak lehetett nevezni), Moszkvából (az sem volt valami híres) és legutóbb Pekingből, de tábornokszemlét még az öregapám sem látott, főleg azért, mert nincs. A kis országoknak kevés a tábornoka ahhoz, hogy ha össze is hívják őket, az látványos legyen, a nagy országok tábornokai meg sokan vanna

Mindig mondtam, hogy az európai politikát földrajzi szempontból kilométerek, azonban a valóságban fényévek választják el a Közel-Kelettől. Mikor megbukott az Asszád-rezsim, általános volt az öröm Európában, és egyes helyeken azonnal el is kezdték visszavonni a szíriai menekültek tartózkodási engedélyeit azzal, hogy „vége a zsarnokságnak, mehettek haza”. A szíriaiak ebben nem voltak olyan nagyon bi

Mikor augusztus huszadikán hivatalosan is bemutatták az ukrán „Flamingo” szárnyas rakétát (melyet azóta harci körülmények között is teszteltek), a magyar közvélemény szokás szerint megoszlott: volt, aki örült ennek a fordulatnak, mások kétségbe vonták az eszköz létezését is, megint mások pedig csak legyintettek azzal, hogy ilyen madár úgy sincs.

Időről időre érdemes komolyabban is utánanézni az orosz hadiipar helyzetének, ugyanis ha a harcoló felek által közzétett információkra hagyatkozunk, valahogy mindig nagyon furcsa eredmények jönnek ki. Ezért is jött kapóra a Novaja Gazeta Evropa tanulmánya, mely meglehetősen semleges és tárgyilagos alapon kezeli a kérdést. 

Mindenekelőtt szeretném emlékezetünkbe idézni, hogy Moldovában egy hét múlva országgyűlési választásokat tartanak. Ne tessék felnyögni, hogy „már megint”, ugyanis tavaly csak elnökválasztást tartottak és népszavazást az uniós csatlakozásról – ezt igen-igen szoros eredménnyel ugyan, de elbukták az oroszbarát erők, melyek most meg kívánják tartani a visszavágó mérkőzést.