Külpolitika

Lassan elmúlnak az ünnepek, és kezdhetünk hozzászokni a stresszes, sőt, a külpolitikában véres hétköznapokhoz. Ráadásul Oroszországban csak május harmadikán kezdődnek a húsvéti ünnepek, szóval náluk zajlott az élet, mint mindig, pillanatra sem állt meg. A hét főbb híreit Andrej Percev foglalta össze a Riddle hasábjain.

A fél világot megdöbbentette a látvány, amikor a Crocus City Hallban lövöldöző terroristákat bíróság elé állították, hogy el lehessen rendelni az előzetes letartóztatásukat. Egyiküknek a fülét vágták le előállítás közben, másikuknak a szemét verték ki, a harmadikat kerekes székben gurították be a tárgyalóterembe, végig nem volt magánál, csak a negyedik volt viszonylag ép, de ő is tele volt véraláf

A múlt pénteki terrortámadás alapjaiban rázta meg az orosz társadalmat, sok, eddig biztosnak hitt pont, szilárdnak és hatékonynak gondolt intézmény remegett bele abba, amikor beszakadt a Crocus City Hall teteje. Sokan kérdezik például, hogy hol voltak a szolgálatok, hol volt a felderítés és hol volt a legendás orosz terrorelhárítás most, mikor zengett az ég? Mit műveltek eddig, hogy nem tudtak a k

Az Ukrajna elleni háború húzódik, mint a rétestészta. Mindkét fél anyag- és fegyverhiánnyal küzd, ugyanis míg az ukránok általában jelentős késéssel kapják meg az ígért nyugati segítséget, az oroszok maguk kell legyártsák a hadianyagot, a járműveket, a lőszert, és ez nem igazán megy nekik. Erről írt tanulmányt a kiváló szakértő, Pavel Luzin a Sztrana i Mir, vagyis Ország és Világ hasábjain. Hát lá

Tegnap még vígan voltunk, kis színesekkel múlattuk az időt, ma viszont érdemes hátra lépni egyet és komolyan megszemlélni Oroszország helyzetét, a nagy képet, ami az e heti események alapján kialakult. Hát, nem szép, mintha csak Hieronymus Bosch festette volna... tekintsük tehát, mi történt ezen a héten a Nagy Földön és mi következik ebből – mégpedig Andrej Percev elemzése alapján, mely a Riddle h

A tegnap esti, példátlan és valóban bestiális terrortámadás árnya rávetül a többi hírre, amelyek pedig megmutatják, milyen gondos, alapos és figyelmes állam is ez az Oroszországi Föderáció, mennyire vigyáz a polgáraira (ha kell, lakat alatt is tartja őket, mert a legfőbb érték az ember), ezt szeretném most bemutatni ezzel a kis orosz hírkaleidoszkóppal, melyet a tegnapi egyéb eseményekből állított

Bűnözők és politikusok között mindig volt némi sajátos harmónia, különös rokonszenv, mondhatni szakmai szolidaritás... végül is a két foglalkozás célja és tevékenységi köre (minél több embertől elszedni, amit csak lehet) nagyjából azonos, még ha mások is az eszközök. Ezért ha valaki azt mondja, hogy a politikusok bűnözők, nem téved nagyot, de most Haitin megfordult a világ, mert a bűnözők lettek a

Kérem, ez szenzáció. Kérem, Észak-Koreában elmaradtak a választások! Most szerintem mindenki azt kérdi: „De hát vannak Észak-Koreában választások? És ha vannak, minek?” Nincsenek, valójában nincsenek, de azért mégis elmaradtak és erre nagyon ritkán akad példa. A kérdést a Meduza Fjodor Terticszkij, a szöuli Kunming Egyetem vezető kutatója segítségével próbálta meg kibogozni.

Mivel most két napig Ukrajnával foglalkozott a Zóna, az egyensúly kedvéért nézzünk körül most kicsit a Közel-Keleten, ugyanis ez a két legfontosabb háborús övezet jelenleg a bolygón. Már persze, legalábbis a mi európai szempontunkból. A híreket szokás szerint az ISW napi jelentése alapján állítottam össze.

Hatalmas diadalként emlegették az orosz elnökválasztási kampány során Avdiivka elfoglalását, a legyőzhetetlen orosz fegyverek dicsőségeként – hát akkor, a The Insider elemzése segítségével nézzük csak meg egy kicsit közelebbről ezt a dicsőséget, mert mintha kissé drága árat fizetett volna az Oroszországi Föderáció azért, hogy lerombolhassa ezt a kisvárost.

Lezajlott az oroszországi elnökválasztás, és egészen pontosan a várható eredménnyel járt, kár, hogy fogadni nem lehetett rá, de úgysem fizetett volna túl jól: egyetlen esélyes jelölt volt, Putyin, szóval még a hintalovak versenye is izgalmasabb lett volna ennél. Ellenben a háború továbbra is zajlik, annak híreiről számolok be most, éspedig a Zóna hagyományainak megfelelően az ISW napi jelentése al

Akárhogyan magyarázom, nem értik. Mintha a falnak beszélnék. Nem értik jobbról, tulajdonképpen balról sem, itt motyogok magamban középen. Mondjuk bonyolult dolog is a kampányhirdetések ügye, és nem véletlenül az: de mégis soknak találom, amennyit mostanság elhirdetett a magyar politika.

Ma sem dőlt még össze a világ, az aszteroida csak este tizenegy körül fog elsuhanni a bolygónk mellett, tisztes távolságban, addig forogjunk nyugodtan tovább, meg azután is – nincsenek szenzációs hírek, még közérdekűek se nagyon.

Jellemző, hogy az év utolsó írását pontosításnak kell szentelnem: két napja megpróbáltam összefoglalni a 2021-es év eseményeit úgy, ahogy – vagy hatvan-hetven komolyabb hír jött össze, de az írás megjelenése óta folyamatosan jutnak eszembe azok a történetek, amiket kihagytam.

Még hogy biszex. (Ezt már tegnap meg akartam írni, csak elfelejtettem.)

Meglehetősen nagy fába vágom most a fejszémet, mert a mai monstre miniszterelnöki sajtótájékoztatót egészen egyszerűen képtelenség összefoglalni tömören és velősen, annyi mindenről volt benne szó és annyi ideig beszélt a váratlanul erőre kapott Orbán Viktor.

Semmiféle gúny vagy irónia nincs ebben. Valóban csodálom. Hallgattam Völner mester régebbi megnyilvánulásait, Borkai mester lebukása előtti megnyilvánulásait, hallgatom néha a többit, Varga Juditot, Semjént, és a tágabb holdudvart, most pár perce éppen Pataky Attilát.

Minden nap tanul az ember valamit, a jó pap esetében ez holtig tart, a rossz papok esetét nem vizsgáltuk: de ma reggel különösen tanulságos irat került elém, kiszivárgott ugyanis a Facebook radikális politikai körökben legendás hírű tiltólistája. Elég érdekes olvasmány, meg kell hagyni.

Mindig meghat, ha nagy emberek keresik a kegyeimet és a figyelmemet. Bár mindig az jut erről eszembe, hogy ha már nálam tülekednek, olyan nagyok azért nem lehetnek.

Kérem, mi mindent értünk. Sőt, ha a szükség úgy hozza, és igény is mutatkozik rá, félre is értünk mindent, éspedig a kívánt irányban és mértékben értjük félre akár a kisegyszeregyet is.