Belpolitika

Nagyon érdekes kérdést feszeget Andrej Szmoljakov a mai The Insiderben, nevezetesen azt, hogy miért bocsátanak meg mindent a jobboldali szavazók a saját politikusaiknak? Miért, hogy elvek ide vagy oda, Donald Trumpnak vagy Orbán Viktornak, sőt, még a náluk alacsonyabb rangú potentátoknak is mindent szabad, kimondhatja a bűnösségüket száz bíróság, akkor sem görbül hajuk szála sem?

Ha költőien akarnék fogalmazni, azt mondanám Ady Endrével, hogy „törjön százegyszer százszor tört varázs”, de ez a mostani üzenet nem lesz sem elbocsátó, sem szép. Viszont már legalább százegyedszer kell megtörni a „biolaborokról” terjedő legenda gonosz varázslatát – és azt is el fogom magyarázni, hogyan működik ez a fajta fekete, sőt, orosz mágia.

Fontos bejelentést kell tennem: fény derült Elon Musk és Donald Trump titkára. A király meztelen, és épp ezért jó esetben nem is fognak huzamosabb ideig uralkodni, ellenben arra bízvást számíthatnak, hogy mielőtt kikergetik őket a városból, meghempergetik az egész bandát kátrányban és tollban. Szándékosan írok „bandát”, ugyanis csalók, svindlerek bűnszövetkezetéről van szó.

A legrosszabb dolog, ami egy álhírrel történhet, ha a cáfolata után is makacsul terjesztik, sulykolják és ezzel mintegy igazolják. Ha mindezt iskolázatlan útkaparók teszik Facebook-megosztás útján, az sem kellemes, de ha több évtizede a sajtóban dolgozó tollnokok cselekszenek így, elismert (illetve: ez politikai szimpátia kérdése, de hagyjuk így) médiumok hasábjain, az maga a tragédia, hiszen a ha

Az, hogy Európa geopolitikai szerepe meg fog változni, át fog értékelődni, már J. D. Vance fölényes és agresszív beszéde idején biztos volt, és a kudarcba fulladó, USA-közvetítéssel zajló orosz–ukrán fegyverszüneti tárgyalások tették kétségtelenné. Most jött el az a történelmi pillanat, amikor Európa újból komoly tényezővé válhat – ha ki mer állni magáért és ha képes eldönteni mit akar. De tényleg

Vannak pillanatok az életben, amikor az ember nem tudja, sírjon, nevessen, keressen egy korty erős italt vagy egyszerűen álljon be leprásokat ápolni élete végéig egy kisebb, állandó polgárháború sújtotta afrikai szigetre, esetleg szimplán tegye túl magát az egészen. Ha az ember külpolitikai hírekkel és az álhírek cáfolatával foglalkozik, elég sok ilyen pillanatban lesz része.

Ma arról lesz szó, hogy szeretném bemutatni Andrej Percev egyik írása segítségével, mit is nevezünk orosz belpolitikának. Nagyon sajátos jelenség, nem is hasonlít a magyarra (az számításaim szerint csak jövőre jön el, hogy teljesen átvegyük az orosz módszereket), például, hogy mást ne mondjak, a kormány nevezi ki az ellenzéket is, gondos mérlegelés után. Valódi ellenzék csak a Dumán kívül és a kén

Ma megint sajtóügyekről lesz szó – és a jövőben is, sokáig, addig, amíg csak szükség lesz rá. Ennek az írásnak szomorú apropója, hogy elvileg ma szűnt meg a Szabad Európa, a Szabadság Rádió és az Amerika Hangja, ne szépítsük, azért, mert Donald Trump és néhány hozzá hasonló szellemóriás a környezetéből politikai hűtlenséggel gyanúsították ezeket a médiumokat.

A Zóna rendszeres olvasói észrevehették, hogy utóbbi időben különös fontosságot tulajdonítok az álhírek elleni harcnak. Ez azért van, mert az eddig is hajszálvékony védőháló – vagyis a céges apparátushoz tartozó tényellenőrzés és moderáció – teljesen eltűnőben van a közösségi oldalakról, és a közönség tökéletesen kiszolgáltatottá válik az (elsősorban orosz vagy oroszbarát) propagandának. Ez ellen

Kérem, én nem is tudom, hol kezdjem, annyira különös a helyzet. Inkább belevágok egyenesen a közepébe: mától tőlem ne tessenek jó hírekre számítani. Nem azért, mert örömömet lelném a rossz hírekben, nem is azért, mert el akarnám titkolni a jókat, melyek, bár ritkábbak, de léteznek, hanem egyszerűen azért, mert nekem és még sokaknak nem lesz szabad velük foglalkoznom. Tiltani fogja a törvény.

Azzal kell kezdenem, hogy ez az írás egy másodközlés, ugyanis már megjelent két nappal ezelőtt a Huppán, de egyrészt a nagy érdeklődésre, másrészt a közérdekre, harmadrészt az Európai Unió dezinformáció ellen hirdetett küzdelmére tekintettel itt, tehát a Zónán is közreadom, ugyanis ékes példája a magyar kormánymédia által terjesztett dezinformációnak.

Most majd csodálkozni tetszenek, de nem bontok pezsgőt. És nem anyagi okokból, telne rá, nem is azért, mert féltem az egészségemet – egyszerűbb oka van annak, hogy sem nem ünneplek, sem nem gyászolok: várom, hogy mi fog történni. Szűkkeblűség és rövidlátás volna most hejehujázni abból az alkalomból, hogy a Media1 értesülései szerint a Megafon lesz az Origo felettes szerve.

Mint az közismert, ma hajnaltól körülbelül 268 magyarországi tanintézet kapott bombamerénylettel fenyegető e-mailt, mely a szokásos és előírásos következményekkel járt: az iskolákat kiürítették, a szakértők most is vizsgálják az épületeket, bár szerencsére mindez idáig robbanószerkezetet sehol sem találtak, a gyerekek megijedtek, a tanárok szintén, a szülők dühösek.

Vlágyenka magyarországi kalandjairól most kell írni, még ma, mert holnapra már le fogják tagadni azt is, hogy volt ilyesmi – igen szép mellélövés volt pedig, és nem nélkülözte a magyar nemzeti jelleget sem, mármint, ha úgy tekintjük, hogy ennek része az „ide, falura jó lesz így is” mentalitás. És végső soron: igazából megfelelt, le se kellett volna cserélni.

Nagyon fontos, gondolatébresztő írást közölt a WIRED magazin. Mivel még csak január ötödike van, nem merem állítani, hogy ez az eszmefuttatás az idei év alapkérdéséről szól, de hogy a megpendített gondolat meghatározó lesz idén és a közeljövőben egyaránt, az egészen biztos.

Hét vége is van, ünnepek is közelednek, minek borzolnám az olvasók idegeit a napi hírekkel? Megteszik a kollégák helyettem is, inkább elmesélek valamit, ami jóllehet egyáltalán nem titok, sőt, a történészek előtt nem is különösebben ismeretlen, nekem, mikor tegnap este rábukkantam az esetre, újdonságot jelentett – hátha kicsit bekerül a köztudatba.

Ó, az a tinó, aki ezt a zagyvaságot írta. Nem nevesítem, de mintha saját kéz is lett volna benne. A jövőbeni össz-európai ukrán katonaság lázálmát – ilyenkor tényleg ötletbörzékre gondol az ember, ahol az lesz a befutó, aki a legnagyobb baromságot találja ki – meg a hasonlókat már le se írom. Aki ezt beveszi, az vagy idióta, vagy idióta. Nincsenek kétségeim, hogy akadnak ilyenek. De nem olyan soka

„Haladjon ön is a korral, zabráljon az oroszokkal!” (népi rigmus 1945-ből)

Nagyon ritka alkalom mostanában, hogy észrevételezek – ami nem egyenlő az észrevétellel – valamit. Ezt se kellene, mert annyira evidens, de ha már hétfő van, bár tulajdonképpen lehetne kedd is. Vagy inkább borjúnyúzó péntek.

Mottó: