#Putyin

Az ma délre már közhely, hogy a Donald Trump és Vlagyimir Putyin között tegnap lezajlott telefonos tárgyalás eredménytelen volt. Viszont nem árt, ha tudjuk, hogy az oroszokkal való kapcsolatfelvételt egyáltalán nem Trump találta ki, sőt: ő most inkább csak rontott a régóta fennálló és élő kapcsolattartáson. Erről írt Alekszej Uvarov a Riddle hasábjain egy részletes elemzést.

Most, amikor ezeket a sorokat írom, épp zajlik a telefonos tárgyalás Ukrajna jövőjéről Vlagyimir Putyin és Donald Trump között, viszont sajnos a beszélgetés tartalmáról semmit sem tudunk egyelőre. Annyi biztos, hogy bármiben is egyezzenek meg, Putyin nem tervez nyilatkozni a döntésükről, tehát valószínű, hogy az első konkrét információk a Fehér Ház honlapján fognak megjelenni – ha ugyan megjelenik

Pillanatnyilag ott tartunk – de ez még változhat – hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin holnap fognak telefonon tárgyalni az ukrajnai tűzszünet feltételeiről. Természetesen Ukrajna nélkül, szokás szerint. Lássuk azonban, hogy Andrej Percev szerint milyen út vezett idáig? Annyit mondok csak, hogy rögös és kanyargós.

Kémregény következik, csak éppen nem Ludlum írta, nem is Graham Greene, sőt még Szimonov sem – egyszerű, valós tényekből áll össze a hajmeresztő történet, ami arról szól, mi mindenre nem képesek az orosz szolgálatok a szabad sajtó ellen. Bár az is meglátszik az eseményekből, mennyire hajlamosak az amatőrizmusra mostanság ezek a moszkovita gumitalpúak.

Moszkvából az egész világ nagyon különösen nézhet ki, mintha görbe tükörből látnák, teljesen eltorzulva – talán ennek köszönhető az a törekvés, hogy amikor Oroszország komoly katonai erő vagy valamilyen szuperfegyver birtokába jut, mindig át akarja alakítani a bolygót a maga képére és hasonlatosságára. Körülbelül erről szól a jelen helyzet is.

Régóta nem írt már Andrej Percev, aki talán a legkiválóbb orosz politikai elemző, és mivel köztudott, hogy az FSZB körözési listáján szerepel, olvasói nem keveset aggódtak miatta. Most azonban újra publikál a Riddle hasábjain, tehát megnyugodhatunk: életben van és szabad. Heti rovatában szokás szerint két hírt elemez, egy nemzetközi és egy belföldi jelentőségűt. No, akkor lássuk, milyen mostanság

Rég nem foglalkoztam már Alekszandr Geljevics Duginnal, Putyin legkülöncebb udvari bolondjával, aki néha azt játssza, hogy ő a „cár atyuska esze” – de az alapos szemlélőt nem képes megtéveszteni. Ugyan naponta publikál, időnként kilépve saját kiadványai köréből is, van, hogy vele íratják meg a RIA Novosztyi egyik vezető anyagát is, de sok újat még ebben az állandóan változó világban sem képes mond

Nem, sajnos nem támadt fel Vjacseszlav Tyihonov, sajnos az orosz tudomány arra a bravúrra még nem képes, hogy a holtakat felköltse, bár már dolgoznak rajta – egyszerűen arról van szó a CEPA jelentése szerint, hogy az orosz filmművészetet propagandára használó szervek egyre több kémfilmet rendelnek. Márpedig az orosz kémfilm Stirlitz nélkül lyukas rézkopejkát sem ér, annyit mondhatok – az orosz szo

Nem hétköznapi pálfordulást mutatott be az orosz vezetés a napokban, valósággal diplomáciai hajtűkanyar tanúi lehettünk, hiszen Donald Trump az Egyesült Államok elemi érdekeinek is fittyet hányva visszahelyezte Vlagyimir Putyint a világpolitika színpadára, melyért valóságos hálasortüzet mutattak be Moszkvában a korábbi, ellenséges hangvételű nyilatkozatok helyett. Hát igen: az amerikai elnök szalo

Úgy tűnik, fordulópontjához közeledik az ukrajnai háború. Hogy milyen lesz a kimenetele, azt ember nem képes megjósolni egyelőre, sajnos úgy tűnik, az Amerikai Egyesült Államok új vezetése nem a legigazságosabb megoldásra törekszik. Erről csak egy Churchill-idézet jut eszembe amit a müncheni konferencia után mondott a későbbi brit miniszterelnök.

A jelenlegi geopolitikai helyzet egyik legalapvetőbb kérdése az, hogy milyen állapotban, illetve stádiumban vannak az Oroszországi Föderáció nukleáris és kísérleti fegyverrendszerei. Erről – nem véletlenül – meglehetősen kevés bizonyosat lehet tudni, ezért is értékes a Riddle tanulmánya, mely lerántja a leplet néhány alapvető, ám titkolt problémáról.

Hogy Donald Trump mire készül az Európai Unióval és Ukrajnával kapcsolatban, azt egyrést még csak találgatni lehet, másrészt bizonyos, hogy semmi jót nem várhatunk a tervezett amerikai–orosz tárgyalásoktól. A jelenlegi helyzetet Szergej Radcsenko, a Henry A. Kissinger Központ munkatársa foglalta össze a Moscow Times számára. Lássuk, mire jutott.

Mindig érdekelt, mennyit kereshetnek a politikai propagandisták, hogy fizet manapság az árulás, mennyi lehet a júdáspénz? Nem, mintha üzletágat, profilt szeretnék váltani, az nekem amúgy sem menne, de ha azt tudom, nekem mennyim nincs, legalább azt szeretném tudni, nekik mennyi jut? A The Insider jóvoltából kiderült, mennyit keres a leguszítóbb orosz televíziós talk-showk producere. Jelentem: soka

Még a cári időkben született meg az alkoholtól erősen befolyásolt orosz katonatisztek között az a meglehetősen helyi jellegűnek nevezhető sport, amit mi csak orosz rulettnek ismerünk és elterjedését nagy örömmel üdvözölték az összes temetkezési vállalkozók.

Sajnos az orosz gazdaság jelen állapota fontos és meghatározó tényezője a világpolitika alakulásának – már amennyiben egyáltalán lehetséges állapotról vagy/sőt gazdaságról beszélni. Sosem álltak a legjobban, de a mostani helyzetüket senki sem irigyelheti. Lássunk erről egy pillanatképet Andrej Percev elemzése nyomán.

Vannak specifikusan orosz termékek, például a tulai szamovár, a matrjoska-baba, a sztyeppei illemhely, a vodka és az álhír. Mindegyiket készítik máshol is, de csak az orosz gyártmány az igazi, csak annak van meg az a sajátságos zamata és ősereje, amit csakis a termékeny orosz földben sarjadó bolondgomba képes biztosítani. Az igazi orosz fake news az elefántot is leveri a lábáról, ez bízvást állíth

Moszkvában látszólag rendben, sőt, kissé unalmasan mennek a dolgok, Putyin a győzelemnapi parádé részleteit szervezgeti, Zjuganov, a Kommunista Párt elnöke feltűnősködik az Állami Dumában, lecserélték a Gulag-múzeum igazgatóját Zahar Prilepin egyik tanítványára... szóval, mintha minden a legnagyobb rendben volna és nem lenne háború. De van.

Mint ismeretes, Vlagyimir Putyin decemberben „Közvetlen Vonalat” tartott, erre évente egyszer kerül sor (mikor el nem marad). Egy olyan rendezvényről van szó, ami átmenet a lakossági fórum és a nemzetközi sajtótájékoztató között. Ezzel még nem lenne baj, de, mint a The Insider elemzése kiderítette, az orosz elnök ennek során finoman szólva is nagyokat mondott. Lássuk tehát Putyin elnök néhány hazu

Mint ismeretes, novemberben és decemberben Romániában parlamenti választásokat tartottak, valamint az elnökválasztás első fordulóját is megrendezték, amelyet később semmisnek nyilvánítottak. A győztes jelölt, Călin Georgescu szélsőjobboldali politikus kampánya összehangolt külföldi manipuláció terméke volt. A „román Orbánnak” nevezett Georgescu euroszkeptikus, NATO-ellenes, oroszbarát és ukránelle

Áldom az Eget, hogy nem vagy ötven évvel ezelőtt írom ezt a kis elemzést, mert akkoriban feltétlenül úgy kellett volna kezdenem, hogy megemlítem az évszázados orosz–török barátságot, mire fel legalábbis rám szakadt volna a plafon, ugyanis ilyen sosem létezett. Évszázados harcok, torzsalkodások, háborúk azonban voltak, amiknek csak a végét jelentette a krími háború vagy az 1877-78-as hadjárat, mely