#Ukrajna

Hogy Donald Trump mire készül az Európai Unióval és Ukrajnával kapcsolatban, azt egyrést még csak találgatni lehet, másrészt bizonyos, hogy semmi jót nem várhatunk a tervezett amerikai–orosz tárgyalásoktól. A jelenlegi helyzetet Szergej Radcsenko, a Henry A. Kissinger Központ munkatársa foglalta össze a Moscow Times számára. Lássuk, mire jutott.

Csúnya szerepeket játszik Moszkva a most zajló globális tragikomédiában, de legalább nem is egyet, hanem egész sokat. Mintha el sem tudná dönteni, micsoda ő valójában: Kínában hűséges barát, aki megpróbál a barátjából megélni, Afrikában és a globális Délen harcos antikolonialistaként építi saját gyarmatosítását, az euroatlanti térségben ravasz intrikus, valóságos Jágó az Othellóból, cselt vet, vih

Írásunk előző részében már bemutattunk néhány eget verő, sőt orbitálisnak is mondható hazugságot a 2024-es év orosz sajtójából a The Insider nyomán, most folytatjuk a válogatást.

Mint az közismert, december 27-én a német elnök hivatalosan is feloszlatta a Bundestagot, és ezzel előkészítette a február 23-i előrehozott választásokat. A felmérések szerint az Alternatíva Németországért (AfD) a második helyen áll. A párt 11 éves története során populista mozgalomból ultrajobboldali erővé vált – szélsőséges elemekkel átszőtt szervezetté.

Nem véletlen a kiemelés a címben: régen kötéllel fogták a katonát, ma bottal fogják a szabotőrt, legalábbis az orosz szolgálatok. Ugyan elég naiv módszert alkalmaznak, de lám, így is akad épp elég ostoba ember, aki lépre megy és viszonylag alacsony összeg ellenében, sőt, akár ingyen is hajlandó támogatni az orosz diverziókat Európában – mi több, időnként végre is hajtani azokat. Erről szól a Novaj

Állandóan az Oroszországi Föderáció és Ukrajna közötti béketervekről pusmognak mostanság a világsajtóban, természetesen pártállás szerint vagy az egyik, vagy a másik fél maradéktalan győzelmét feltételezve, sőt, függővé téve a Trump és Putyin közötti várható tárgyalások kimenetelétől – amiben van ráció, de nem tudni egyelőre, mi lenne Trump előre beígért varázslata, ami „huszonnégy órán beül véget

Most, mikor gyökeresen kezd átalakulni a Közel-Kelet politikai térképe és átrendeződnek az erőviszonyok, nagyon nem tűnik mindegynek, hova pozicionálja magát az új helyzetben Törökország. Erről írt rövid, de velős tanulmányt a Chatham House honlapjára Galip Dalay vezető munkatárs – úgy tessék olvasni az alábbiakat, természetesen, hogy ez egy vezető török értelmiségi véleménye, semmiképpen sem lapu

Nagyon fontos, gondolatébresztő írást közölt a WIRED magazin. Mivel még csak január ötödike van, nem merem állítani, hogy ez az eszmefuttatás az idei év alapkérdéséről szól, de hogy a megpendített gondolat meghatározó lesz idén és a közeljövőben egyaránt, az egészen biztos.

A CEPA (Center for European Policy Analysis) világszinten is a politikai elemző intézetek elitjébe tartozik, és csak a legkiválóbb szakembereket kérik fel közreműködésre. Közéjük tartozik Andrej Szoldatov és Irina Borogan, akiknél többet az orosz szolgálatokról valószínűleg senki sem tud – lássuk, hogyan összesítették az orosz hírszerzési-elhárítási-diverziós tevékenység szempontjából az idei évet

Ott még nem tartunk, hogy az Oroszországi Föderáció nyílt gyarmatosításba kezdjen Afrikában, de a befolyását egyre inkább igyekszik kiterjeszteni ezen a kontinensen, vagy legalábbis fenntartani ott, ahol a tekintélyét megtépázták mondjuk a tuareg lázadók. Mik az orosz terjeszkedés lehetőségei és korlátai a „fekete kontinensen” 2025 folyamán? Milyen a jelenlegi helyzet és mi várható?

Mint ismeretes, novemberben és decemberben Romániában parlamenti választásokat tartottak, valamint az elnökválasztás első fordulóját is megrendezték, amelyet később semmisnek nyilvánítottak. A győztes jelölt, Călin Georgescu szélsőjobboldali politikus kampánya összehangolt külföldi manipuláció terméke volt. A „román Orbánnak” nevezett Georgescu euroszkeptikus, NATO-ellenes, oroszbarát és ukránelle

…

Mivel Ukrajnában mindkét harcoló fél erejének végéhez közeledik – igen, az oroszok is! – az utóbbi időben egyre többször vetődnek fel mindenféle „béketervek”, melyek természetesen főleg Ukrajna számára elfogadhatatlanok. Az viszont bizonyosnak látszik, hogy ha és amennyiben lesz tűzszünet, netán valamiféle átmeneti béke is, akkor Kijevnek némi területi veszteségekkel kell számolnia (ami a miszlikb

Megmondom egyenesen: kilel a hideg, ha a nemzetközi sajtóban elém kerül Orbán Viktor neve vagy fényképe. Az kivétel nélkül mindig azt jelenti, hogy már megint én kell majd szégyelljem magamat helyette is, mert ő ugyan nem fogja, akármilyen ostobaságot követett el. A jelenlegi helyzet még a korábbi eseteknél is rosszabb: a Telegram orosz trolljai álltak be támogatni a magyar miniszterelnököt.

Régi, ismert tény, hogy Oroszországnak szokása időnként jogot formálni mindenféle területekre. Ilyen volt a középkorban Livónia, ahonnan véres fejjel verték ki Rettegett Iván csapatait, ilyen volt Ingermanland, a mai Szentpétervár környéke és Karélia, amit sikerült megtartaniuk, ilyen Szibéria úgy általában, ilyen volt Lengyelország, amit elvesztettek, ilyen helyzetben van most Ukrajna, és épp for

Sokan mondják, még többen sulykolják, hogy a végéhez közeledik az ukrajnai háború, melyet szerintük – természetesen – Kijev fog elveszíteni, és aztán majd béke lesz. Nos, én ebben egyrészt nem hiszek, mármint az ukrán vereségben, másrészt ha mégis sor kerülne rá, utána maximum a temetőkben lenne béke, ott is csak a föld alatt, míg egyetlen ukrán ember él. Ami nem sikerült a harctéren, pótolnák par

Úgy látszik, az Oroszországi Föderáció egyre inkább hajlamos feléleszteni a valamikori Szovjetunió internacionalista hagyományait. A Donbásszban már körülbelül tizenkétezer fős észak-koreai kontingens vár a bevetésre, pontos adataink vannak afrikaiakról, hindukról, nepáliakról, akik mind Oroszország-anyácskáért harcolnak, most pedig megérkeztek a Moscow Times tudósítása szerint a houthik is.

Úgy tűnik, meg kell világítanom a helyzetet, mert elég zavarosnak tűnik. Mikor ma dél körül az Index világgá kiáltotta, hogy „Putyin hajlandó tárgyalni a békéről” épp egy másik cikket írtam, csak közben erősen csóváltam a fejemet, mint a farkas a viccben, hogy hej, ez a mese is hogy megváltozott... aztán persze kiderült, hogy nem változott meg semmi.

Ma van pont ezer napja, hogy az orosz csapatok elindultak Kijevbe. Három nap alatt terveztek odaérni, de még mindig nincsenek ott, ugyanis a teljes körű inváziót az ukrán nép hősies ellenállása visszaverte – nos, majdnem mindenhol, de Ukrajna teljes területének 19 százaléka még mindig orosz megszállás alatt áll, és a helyzet egyre bonyolultabb.

Nagyívű eszmefuttatást írt a Jamestown Alapítvány honlapján az orosz fegyveres erők talán legkiválóbb szakértője, Pavel Luzin, melynek lényege, hogy szerinte semmilyen körülmények között nem szabad Ukrajna fegyverszünetet kössön az Oroszországi Föderációval. De lássuk, miért gondolja így?