Szele Tamás: A Madagaszkár-jelentés

Ma egy érdekes dokumentumot mutatok be olvasóimnak a Robert Lansing Intézet oldaláról: tulajdonképpen így (na jó: majdnem így) szokott kinézni Nyugaton egy hírszerzési elemzés. Csak ez nem titkos, hanem nyilvános, a honlapon bárki elolvashatja, ha van hozzá türelme, nyelvtudása és ismeri a szakkifejezéseket is. Sőt, egyéb elemzéseket is talál ott, én is forrásként használom ezt az oldalt, bár a múltban egyszer elkövettek egy hatalmas tévedést: a magyar Alföldet átnevezték Erdélyre, Erdélyt Székelyföldre egy térképükön... azóta ellenőrzöm az információikat, de mostanság nem tévednek sem ekkorát, sem kisebbet.

Az elemzés arról szól egyébként, hogy mit keresnek az oroszok Madagaszkáron – majd meg tetszenek látni, elég sok mindent. A formátumhoz nem sokat nyúltam, csak a sémákat fogalmaztam át beszélt, érthető nyelvre, bár a példa kedvéért a végén egyet benne hagytam, az a rész ilyen, amiben sok a nyíl (az eredetinek jó harmada ilyen). Ma megjegyzéseket sem fűzök a jelentéshez, hogy érvényesüljön a szöveg „szolgálati” hangulata, inkább a végén értelmezem a tartalmát pár mondatban – vágjunk is bele.

Úgy tűnik, Oroszország Madagaszkáron valami jelentősebbet épít ki, mint egy újabb afrikai biztonsági partnerséget. A Szabadság Rádió szeptember 23-i riportjában leírt jelenségsorozat egy kialakulóban lévő integrált orosz befolyási rendszerre utal, amely egyesíti a védelmet, a GRU-hoz kapcsolódó személyzetet, a stratégiai infrastruktúrához való hozzáférést, az alternatív pénzügyi mechanizmusokat, a kereskedelmi közvetítőket és az információs műveleteket.

A legfontosabb cél végső soron inkább földrajzi, mint pusztán politikai jellegű lehet: tartós hozzáférés akarnak szerezni Madagaszkárhoz, és különösen Antsiranana/Diego-Suarezhez, amelynek mélytengeri kikötője a Mozambiki-csatorna északi bejárata és az Indiai-óceán nyugati részén húzódó főbb hajózási útvonalak közelében fekszik. Moszkva valószínűleg a rezsim védelmét ígéri cserébe a tengeri hozzáférésért.

Az orosz katonai hírszerzéshez kapcsolódó személyiségek madagaszkári jelenléte ezért különösen jelentős. Megfordult mostanság a szigeten Andrej Averjanov, a GRU 29155-ös egységének volt parancsnoka, aki jelenleg az orosz Afrika Hadtest műveleteinek főszereplője; Anton Papsev haditengerészeti hírszerző tiszt, valamint Jurij Mihejev is, akinek életrajzában számos jel utal arra, hogy kapcsolatban áll az orosz katonai hírszerzési körökkel. A nyomozók emellett további öt olyan, Madagaszkáron tevékenykedő személyt azonosítottak, akik az Afrika-hadtesthez tartoznak.

Úgy tűnik, Oroszország megközelítése egy olyan módszert követ, amely már más afrikai országokban is alkalmaztak: a politikai instabilitás idején biztonsági segítségnyújtást ígérnek, a rezsim védelmét, a hadsereg kiképzését, majd beépülnek az elitbe, gazdasági megállapodásokat kötnek, elfoglalják a pénzügyi infrastruktúrát, információs befolyást szereznek és teljes hozzáférést a stratégiai eszközökhöz.

Madagaszkár azonban potenciálisan olyasmit kínál Moszkvának, amit a száhel-övezetbéli partnerei nem tudnak: közvetlen hozzáférést az Indiai-óceánhoz.

A 2025-ös válság

A döntő lehetőséget Madagaszkár 2025-ös politikai válsága teremtette meg.

A tavaly szeptemberben kezdődött, az áram- és vízhiány miatt kirobbant, fiatalok által vezetett tüntetések Andry Rajoelina elnök lemondását követelő megmozdulásokká szélesedtek. Miután a hadsereg egyes elemei a tüntetők oldalára álltak, Rajoelina elhagyta az országot, és Michaël Randrianirina ezredes lépett az új vezető szerepébe.

Oroszország gyorsan cselekedett. 2025 decemberére Randrianirina elismerte, hogy megkapta az első orosz fegyverszállítmányt. December 20-án az OSINT-kutatók megfigyelték - és nyomon követték - az RA-86572 jelzésű orosz katonai repülőgépet, amely a Seychelle-szigetekről Madagaszkár Ivato nevű repülőterére repült, fedélzetén körülbelül az Afrika-hadtest körülbelül 40 tagjával, köztük Andrej Averjanov tábornokkal. Az orosz tisztek ezt követően megkezdték a madagaszkári haderők kiképzését Ivatoban, ennek első fázisa 2026 márciusára fejeződött be. Az Afrika Hadtest tagjai állítólag az új politikai vezetés magas rangú tagjainak védelméért is felelnek.

Az események kronológiája arra utal, hogy Moszkva a puccs utáni átmeneti időszakot lehetőségnek tekintette arra, hogy biztonsági kapcsolatot építsen ki a vezetéssel, még mielőtt Madagaszkár új politikai rendje megszilárdult volna.

Az Oroszország által nyújtott szolgáltatás nem csupán fegyverekből áll.

Hanem a rezsim biztosításából.

Az orosz javaslat gyakorlatilag a következőképpen fogalmazható meg: Moszkva védi az új politikai vezetést. Emiatt a vezetés egyre inkább függővé válik Moszkvától, tehát Oroszország különleges hozzáférést kap a katonai, politikai és gazdasági döntésekhez.

Ez hasonlít ahhoz a „biztonság befolyásért” modellhez, amelyet Oroszország a Wagner-csoport, majd később az Afrika-hadtest segítségével dolgozott ki több afrikai államban.

Az Averjanov-tényező azonban arra utal, hogy Madagaszkáron nem egy szokványos védelmi kapcsolatoto látunk. Andrej Averjanov jelenléte jelentősen növeli a művelet jelentőségét. Ő korábban a GRU 29155-ös egységét vezette, amelyet nyugati kormányok és nyomozások az Európában végzett titkos műveletekkel hoztak összefüggésbe. Később az afrikai orosz katonai-biztonsági műveleteket felügyelő vezető tisztként tűnt fel. Ezért figyelemre méltó, hogy többször is kapcsolatba került Madagaszkár új vezetésével.

Averjanov először az Afrika Hadtest első, 2025. decemberi kontingensével utazott a szigetre, majd később a magas szintű madagaszkári–orosz kapcsolatok keretében is többször odalátogatott. Részt vett a 2026. februári megbeszéléseken, amelyeken Randrianirina kormánya és Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes is jelen volt, valamint Randrianirina moszkvai érkezésekor is mutatkozott, amikor a vezető Putyinnal folytatott tárgyalásokat.

Ez arra utal, hogy Madagaszkár ügyét a szokásos katonai együttműködésnél magasabb szinten kezelik.

Úgy tűnik, hogy a művelet három struktúrát ötvöz:

– a GRU-hoz kapcsolódó személyzet dolga a stratégiai koordináció és hírszerzés,

– az Afrika Hadtest feladata a kiképzés, biztonság és fizikai jelenlét,

– az orosz állami intézmények intézik a diplomáciai, gazdasági és infrastrukturális megállapodásokat.

Ennek következtében egyre inkább elmosódnak a határok a katonai diplomácia, a hírszerzési tevékenység és a kereskedelmi terjeszkedés között.

Papsev, a jelhírszerző

Anton Papsev különösen fontos szerepet játszhat. A vizsgálat során azonosított személyek közül talán Anton Papsev százados a leginkább árulkodó. Szakmai háttere ugyanis szokatlanul releváns Madagaszkár földrajzi adottságai szempontjából.

Papsev a kalinyingrádi haditengerészeti intézetben végzett, ahol speciális célú rádióelektronikai rendszerekre szakosodott. 2009-ben a 1237. Stratégiai Rádióelektronikai Hírszerző Központnál szolgált. Ezt követően diplomáciai fedőtevékenység keretében Dél-Afrikában, majd később katonai attasé-helyettesként Etiópiában teljesített szolgálatot. 2025-ben a 45807-es katonai egységhez osztották be, amely a GRU 78. Hírszerző Központjához tartozott.

Ez a szakmai múlt felvet egy jelentős elemzési kérdést.

Ha Oroszország célja Madagaszkáron csupán a gyalogság kiképzésére vagy fegyverek szállítására korlátozódott volna, akkor miért vetettek be egy olyan tisztet, aki tengeri és stratégiai SIGINT-tapasztalattal rendelkezik? Azért, mert Madagaszkár egészen kivételes helyszínt biztosít a tengeri hírszerzés számára.

Madagaszkár északi részéről az orosz rendszerek potenciálisan megfigyelhetik a tevékenységeket a Mozambiki-csatorna északi részén, a Kelet-Afrika felé vezető útvonalakon, a fokföldi útvonal és az Indiai-óceán közötti forgalomban, valamint az Indiai-óceán délnyugati részén zajló haditengerészeti mozgások során.

Papsev szakmai profilja azonban a hírszerzési adatgyűjtést jogos szemponttá teszi, különösen, ha megnyílik Oroszország számára az Antsiranana felé vezető út.

Antsiranana szerepe

A stratégigi célpont valószínűleg Antsiranana. A vizsgálat legjelentősebb eleme Antsirananára, vagyis a történelmi Diego-Suarez-re vonatkozik.A korábbi francia haditengerészeti létesítmény az Indiai-óceán nyugati részének egyik legkiválóbb természetes mélyvízi kikötőjével rendelkezik. A Mozambiki-csatorna északi bejáratának közelében fekszik, az Indiai-óceánt Dél-Afrikával és a fokföldi útvonallal összekötő hajózási utak közelében. A Le Monde arról számolt be nemrég, hogy Oroszország érdeklődést mutatott a helyszín iránt, míg Franciaország külön tárgyal Madagaszkárral a kikötő polgári célú modernizációjáról.

A vizsgálat szerint egy orosz delegáció kísérte Madagaszkár külügyminiszterét egy 2026. áprilisi diego-suarezi látogatása során.

A Critical Threats független elemzése hasonlóképpen értékelte a helyzetet: Moszkva valószínűleg tengeri hozzáférést keres cserébe a rezsim védelméért, utalva az orosz hozzáférésről Antsiranana városában folyó tárgyalásokra.

Ez stratégiailag igen jelentős lehetne.

Oroszországnak jelenleg nincs olyan állandó tengerentúli haditengerészeti létesítményhálózata, amilyen az Egyesült Államok rendelkezésére áll. Azonban ha megvetik a lábukat Madagaszkáron, létrehozhatnak egy rugalmasabb modellt.

Kikötői hozzáférést szereznek ahelyett, hogy hivatalosan is orosz tulajdonba kerülne a terület, logisztikai megállapodásokat kötnek ahelyett, hogy hivatalosan is orosz haditengerészeti bázist jelölnének ki, üzemanyag-tárolást végezhetnek ahelyett, hogy állandó flottát állomásoztatnának, katonai tanácsadókat küldhetnek ahelyett, hogy nagy létszámú orosz helyőrséget állomásoztatnának.

Egy ilyen megállapodásnak történelmi előzménye is lenne. Tudományos kutatások szerint Antsiranana a hidegháború idején a Szovjetunió globális tengeri hozzáférési stratégiájának része volt.

A Mozambiki-csatorna megváltoztatja a stratégiai egyenletet

Madagaszkárt nem szabad egyszerűen csak egy újabb afrikai országnak tekinteni, ahol Moszkva befolyásra törekszik.

Földrajzi elhelyezkedése alapvetően megkülönbözteti Malitól, Burkina Fasótól, Nigertől vagy a Közép-afrikai Köztársaságtól.

A Mozambiki-csatorna elválasztja Madagaszkárt az afrikai szárazföldtől, és az Indiai-óceán nyugati részének egyik legfontosabb tengeri folyosóját képezi.

Oroszország hozzáférése Madagaszkár északi részéhez így összekapcsolhatná Moszkva növekvő afrikai jelenlétét egy Indiai-óceáni stratégiával. Madagaszkár így logisztikai csomóponttá válhatna.

Toamasina és a logisztika

Oroszország afrikai kontinentális hálózata és tengeri hadműveletei között.

Toamasina egy másfajta, de ugyanolyan fontos célpont

Oroszország potenciális érdeklődését elemzésileg nem szabad kizárólag Antsirananára korlátozni.Toamasina Madagaszkár fő kereskedelmi kikötője, és jelenleg jelentős modernizációs átalakításon megy keresztül. A kikötői hatóság a bővítést Afrika egyik legnagyobbjának tartja, amelyet körülbelül 639 millió dolláros japán finanszírozással támogatnak. A C4 rakpart új, 333 méteres szakaszát 2026 márciusában adták át hivatalosan.

Ebben az estben fontos a stratégiai megkülönböztetés. Antsiranana jelenti a katonai/tengerészeti potenciált, míg Toamasina képviseli a kereskedelmi/logisztikai lehetőségeket.

Ha sikerül megszerezni mindkettő felett az ellenőrzést vagy a kiemelt befolyást, az sokkal erősebb orosz pozíciót teremtene, mint pusztán egy haditengerészeti megállapodás.

Toamasina összeköti a tengeri kereskedelmet Madagaszkár Antananarivo felé vezető fő gazdasági folyosójával. A Világbank 2026 áprilisában további 200 millió dollárt hagyott jóvá a közlekedési és logisztikai infrastruktúra megerősítésére, beleértve a fővárost Toamasinával összekötő vasútvonalat is.

Oroszországnak tehát potenciális hozzáférése van egy olyan szigethez, amelynek közlekedési infrastruktúráját éppen jelentős nyugati és japán finanszírozással modernizálják.

Ez szokatlan geopolitikai helyzetet teremt: A nyugati és japán tőke fejlesztheti az infrastruktúrát, amelyet egy Oroszországhoz közelebb álló madagaszkári kormány később hozzáférhetővé tehet orosz kereskedelmi vagy stratégiai szereplők számára.

Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy Oroszország ellenőrzése alatt állna Toamasina. Ezért különbséget kell tennünk az Antsiranana iránti kimutatott orosz érdeklődés és a madagaszkári kikötőrendszer iránti szélesebb körű potenciális érdeklődés között.

Az olajtárolás lehet a híd a kereskedelmi és a katonai célok között

Egy másik részlet ennél is nagyobb figyelmet érdemel. Mamitiana Rajaonarison miniszterelnök májusi moszkvai látogatása során a tárgyalások állítólag kiterjedtek az orosz kőolajellátásra és orosz olajtároló létesítmények építésére Madagaszkáron.

Első pillantásra ez egy energetikai projekt. Stratégiai szempontból azonban a kikötő közelében található kőolajtároló logisztikai alapot biztosíthat egy sokkal szélesebb körű jelenléthez.

A folyamat a következőképpen mehet végbe:

Megindul az orosz üzemanyag-import, megépülnek a tároló létesítmények, megjelennek az orosz kereskedelmi üzemeltetők. Ezek után rendszeressé válnak az orosz tartályhajók járatai, ezért bővíteni kell a kikötői kiszolgáló infrastruktúrát, ami már kettős felhasználású logisztika – így valósul meg a potenciálisan haditengerészeti utánpótlási hozzáférés.

Ez nem jelenti azt, hogy a polgári tároló létesítmények automatikusan katonai létesítményekké válnának. Az üzemanyag-infrastruktúra azonban jelentősen csökkentené a Madagaszkár körüli orosz tengeri tevékenységek fenntartásának logisztikai költségeit.

A kereskedelmi és katonai infrastruktúra közötti különbségtétel ennek következtében szándékosan kétértelművé válhat.

Az A7 és a pénzügyek

A vizsgálat közvetlenül összefüggést derített fel az Ilan Sor moldovai üzletember tulajdonában álló A7 pénzmosó kriptovaluta-hálózattal is.

2026 januárjában, miután meglátogatták Madagaszkárt, a belorusz üzletemberek, Alekszandr Zingman és Oleg Vodcsic Dar es Salaamba utaztak. Ugyanezt az útvonalat járta be állítólag, ráadásul ugyanazon a napon külön-külön Mihail Dorofejev, a Promszvjazbank alelnöke és az A7 igazgatótanácsának elnöke, valamint a moldovai Igor Himics.

A nyomozás nem volt képes megállapítani, hogy ezek az utazások összehangoltak voltak-e. Zingman képviselője tagadta, hogy bármilyen kapcsolata lenne az A7-tel, és azt állította, hogy az útvonalak egybeesése pusztán véletlen volt.

Mindazonáltal az A7 stratégiai szempontból releváns, mivel Oroszországnak strukturális problémával kell szembenéznie a Madagaszkárral való gazdasági kapcsolatok bővítése során: számos jelentős orosz pénzintézet szankciók hatálya alatt áll.

A szokásos átutalási útvonal az orosz bankokból egyenesen a madagaszkári bankokba nem működik – ez a madagaszkári intézményeket szankcióknak és kockázatoknak teheti ki. Ennek alternatíváját kínálja az A7.

Így míg az Afrika Hadtest gondoskodik a biztonsági háttérről, az A7 elvileg olyan pénzügyi megoldást biztosíthat, amely lehetővé teszi az orosz projektek működését a nyugati korlátozások ellenére.

Zingman bemutatja az üzleti közvetítőket

Alekszander Zingman jelenléte egy másik okból is fontos. Cége, az Aftrade DMCC tárgyalásokat folytatott Madagaszkárral egy 30,8 millió eurós mezőgazdasági modernizációs szerződésről, amely többek között fehérorosz mezőgazdasági gépek beszerzésére vonatkozó terveket is tartalmazott. A szerződés egy 2015-ös orosz–madagaszkári fejlesztési megállapodáshoz kapcsolódó finanszírozásra hivatkozott. Az új kormány ezt követően felbontotta a megállapodást, míg Zingman képviselői szerint az Aftrade folytatja a tárgyalásokat a mezőgazdasági gépekről.

Ennél is jelentősebb, hogy Papsev 2026 júliusában ugyanazon a repülőgépen utazott Madagaszkárra, mint Zingman és Vodcsic. Zingman képviselője nem volt hajlandó sem megerősíteni, sem cáfolni a közös utat, és elutasította azokat az állításokat, amelyek őt az Afrika Hadtesthez vagy az A7-hez kötik.

Jól megfigyelhető az a fajta ökoszisztéma, amelyet Oroszország ismétlődően alkalmaz Afrikában: az állami tisztviselők. a katonai/hírszerzési személyzet, a névlegesen magánvállalkozói réteg és a helyi politikai elit korrumpálásával elérik az államilag támogatott finanszírozást. Ezek közül minden egyes elem formálisan különálló maradhat, miközben együttesen elősegítik Oroszország céljait.

Oroszország politikai infrastruktúrát épít

A katonai térnyerés mellett (dez)információs és politikai tevékenység is folyik.

A kialakuló ökoszisztémában szerepet játszik a Roszszotrudnyicsesztvo, az „Orosz Ház” projekt, az Oroszországgal kapcsolatos „Afrikai Iniciatíva” médiaplatform, a „Russ-Mada” rádióműsor, valamint fontosak a madagaszkári véleményvezérek oroszországi látogatásai is.

Politikai szempontból jelentősebb fejlemény az Egyesült Madagaszkár Hazafias Ébredése (RPMU) nevű párt 2026 márciusában történt megalakulása, mint az Oroszország Barátai egyesület politikai szárnya. Ennek vezetője, Richard Rakotonirina nyilvánosan hangsúlyozta Oroszországgal fennálló kapcsolatait és Moszkva támogatását.

Oroszország tehát nem csupán a jelenlegi vezetéssel ápol kapcsolatokat, hanem az alternatív politikai csoportokkal is. Ez összhangban áll Moszkva korábbi magatartásával Madagaszkáron. A Prigozsinhoz kötődő szervezetek beavatkoztak a 2018-as elnökválasztásba, és több jelöltet is támogattak ahelyett, hogy egyetlen jelölt mögött sorakoztak volna fel.

Ez egy fontos elvre utal: Moszkva célja nem feltétlenül egy madagaszkári vezető lojalitásának megszerzése, hanem a politikai rendszer feletti tartós befolyás, függetlenül attól, hogy végül ki kerül az elnöki székbe.

A kialakuló struktúra

Összességében a rendelkezésre álló bizonyítékok egy többszintű orosz struktúra kialakulására utalnak. Ennek sémája a következő:

Amire Oroszországnak valószínűleg nincs szüksége

Moszkvának nem feltétlenül van szüksége egy hivatalosan deklarált „orosz haditengerészeti bázisra Madagaszkáron”. Ez felesleges nemzetközi ellenállást válthatna ki.

Olcsóbb és politikailag kevésbé feltűnő modell lenne: hozzáférési megállapodást kötni, javító létesítményeket és üzemanyag-tárolókat építeni, közben fokozni a hírszerzési jelenlétet és állandóan küldeni a katonai tanácsadókat - majd jöhetnek az időszakos haditengerészeti látogatások.

Operatív szempontból egy ilyen megállapodás egy bázis előnyeinek nagy részét biztosíthatná anélkül, hogy Madagaszkárnak hivatalosan át kellene adnia a terület feletti ellenőrzést.

Ez összhangban áll azokkal a tudományos elemzésekkel, amelyek a szovjet tengeri hozzáférésre vonatkozó megközelítést rugalmas hálózatként írják le, nem pedig egyszerűen állandó támaszpontok gyűjteményeként.

Oroszország madagaszkári tevékenysége túllépett a hagyományos védelmi diplomácia szintjén. Az Afrika Hadtest bevetései, a GRU-s személyzet, a politikai elit védelme, a fegyverszállítások és a magas szintű politikai kapcsolatok együttesen arra utalnak, hogy Oroszország megkísérli intézményesíteni befolyását a 2025 utáni politikai rendben.

Antsiranana valószínűleg a stratégiailag legértékesebb potenciális orosz célpont. Földrajzi elhelyezkedése logisztikai és potenciálisan hírszerzési támaszpontot biztosíthatna Moszkvának, ahonnan rálátás nyílik az Indiai-óceán nyugati részére és a Mozambiki-csatornára. Független jelentések is megerősítik az orosz érdeklődést a helyszín iránt.

Anton Papsev jelenléte különös hírszerzési figyelmet érdemel. Haditengerészeti és stratégiai elektronikus hírszerzési háttere összhangban áll a tengeri helyzetfelismeréssel kapcsolatos követelményekkel, bár jelenleg nincs egyértelmű bizonyíték egy orosz SIGINT-állomás létrehozására.

Úgy tűnik, Oroszország egy inkább vegyes, mintsem tisztán katonai módszert követ. A biztonsági segítségnyújtás, a kereskedelmi közvetítők, az információs műveletek, a politikai hálózatok és a potenciálisan alternatív pénzügyi infrastruktúra egymást erősítik.

Az A7-et inkább lehetőségként kell kezelni, mintsem a madagaszkári művelet bizonyított elemeként.

A forrás utalásszerű utazási átfedéseket és egyértelmű strukturális igényt azonosít az alternatív, határon átnyúló elszámolásokra, de nem bizonyítja, hogy jelenleg az A7 finanszírozná az orosz tevékenységet Madagaszkáron. Moszkvának most nincs szüksége egy madagaszkári kikötő szuverén ellenőrzésére. Az Antsiranana felé vezető megbízható hozzáférés, az üzemanyag-infrastruktúra és a védelmi megállapodások jelentősen alacsonyabb politikai következmények mellett biztosíthatnák a stratégiai előnyök nagy részét.

Összefoglalva: igen, az oroszok már Madagaszkáron vannak, csak éppen az afrikai jelenlétük kezd meginogni. Csádba épp visszatérnek a francia biztonságiak, Mali és Burkina Faso valószínűleg a szalafiták kezére kerül, a Kongói Demokratikus Köztársaságban zajlik a polgárháború, és az Afrika Hadtest nem sokat képes vele kezdeni... Madagaszkáron épp megvethetik a lábukat, de ez csak kései utánlövés lehet Irán bűvészmutatványához képest, amit a Hormuzi-szorossal és a houthik segítségével Bab-el Mandebbel művelt és még fog is jó darabig művelni: a Mozambiki-csatorna is fontos a világkereskedelem szempontjából, de távolról sem annyira, mint a Hormuzi-szoros. Antsiranana ideális SIGINT (tehát jelhírszerzés) szempontjából, a jelentés kifelejti, hogy onnan figyelni lehetne Diego Garciát is, az amerikai támaszpontot – de ne feledjük, egy madagaszkári orosz bázist tényleg nem lehetne a hagyományos formában fenntartani, hiszen az utánpótlás szó szerint megoldhatatlan. Ha oda el akarnak küldeni Moszkvából valami nagyobb rakományt, azt előbb el kell vinni Vlagyivosztokba, ott behajózni, majd megkerülni vele Ázsiát és csak úgy érhet célba – illetve választható lenne még a Balti-tengeren és a Kattegaton keresztül az atlanti útvonal, Afrika teljes megkerülésével, mert mostanság a kínálkozó fekete-tengeri és a Szuezi-csatornán átvezető hajóút nem járható az orosz hadiflotta egységei számára. Marad egy több utántöltő állomással megszakított légihíd lehetősége, de az meg nagyon kockázatos. Ezek tekintetbe vételével azt kell mondanunk: akkor lesz Madagaszkáron komoly orosz aktivitás, ha az oroszoknak ez valamiért nagyon fontos lesz.

Viszont zárszóként annyit mondanék: tiszteljük a hírszerzőket és az elemzőket, mert az ilyen jelentéseket még elolvasni és megérteni sem könnyű, lefordítani pláne nem az: képzeljük el, micsoda munka lehetett megírni.

Szele Tamás