#Kreml

Úgy tűnik, az orosz haditengerészet megkapta a parancsot, hogy sürgősen pofoztassa fel magát bárkivel. Hogy aztán a pofont lehessen visszaadni.

Minden elképzelhető, csak az nem, amit az ügyben érintett, többnyire munkanélküli színészek és magánzók állítanak, miszerint fogalmuk sem volt, mit művelnek. Egy biztos: valami bűzlik Albertában.

Érhet véget azért a háború, mert az orosz hadak előbb az üzemanyagból, aztán meg minden másból fogynak ki? Egyelőre talán még nem – de mindenképpen szép volna egy ilyen végkifejlet, és ehhez csak okosan kell kombinálja Ukrajna a nagy és közepes hatótávolságú csapásokat.

Én mondom, nincs szebb állat, mint a megbokrosodott faló.

Vasárnap tessék elmenni szavazni. Tessék választani. Lelkiismeretük szerint és az ország helyzetének ismeretében.

Az egyetlen kérdés, amit Kijev feltehet Washingtonnak: egyáltalán emlékeztek arra, hogy mi még mindig harcolunk?

Ilyen az orosz béke és ilyenek az orosz békeküldöttségek. Megérdemlik ellenfélnek Budanovot.

Lám, nem csak papírtigris létezik, hanem papírmedve is. Sőt, előre látom a papírsas és a papírsárkány hanyatlását úgyszintén.

Sőt, ez már nem is álhír, hanem egész népmese. Színes, szagos, szélesvásznú, három dimenziós, az áldozat szerepében Vlagyimir Putyinnal, az intrikuséban Szergej Lavrovval. Furfangos Nyesztyerkát Dmitrij Peszkov alakítja, az Elátkozott Cárkisasszonyt Mása Zaharova.

„Dicsőséges nagyurak, hát Hogy vagytok? Nem zsibong egy kicsikét az agyatok? Új divatú adatbázis készül most: le is csuknak lopás miatt hamarost”

Európa vagy a sarkára áll, vagy – nem lesz kinek állnia és nem lesz mire. Most kell észbe kapni. Még nem késő.

Éjfél van, az álarc lehullott, a maszkabálnak vége: most látjuk meg, melyik jelmez kit takart. Nagy meglepetések nem várhatóak, de mégis előkerül majd pár mérgezett tőr, lelepleződik néhány orgyilkos. A Káosz közben visongva kacag, míg mindannyiunkat elnyel az örvénye. Nem őrültem meg: birtokomba került egy tanulmány, amely az Oroszországi Föderáció valódi ideológiáját és aktuális politikai alapel

Kérem, ez az írás hosszú lesz és bonyolult, tehát akinek nincs ideje, ereje, türelme végigolvasni, az inkább bele se kezdjen. Arról szól, hogy az a bizonyos legfrissebb „béketerv”, ami Witkoff és Dimitrijev nevéhez kötődik, voltaképpen mi a csoda lehet, mert nem az, aminek tűnik. Sokkal inkább néz ki egy orosz dezinformációs akciónak. Az ügyet Michael Weiss, a The Insider munkatársa járta körül, a

Nem szívesen ugyan, de folytatom az orosz „csodafegyverek” bemutatását, ha már Vlagyimir Putyin is folytatja a velük való dicsekvést. Nem volt elég neki a közelmúltban azt állítani, hogy a Burevesztnyik nukleáris meghajtású robotrepülőgép sikeresen átesett a teszteken – ami képtelenség – most ugyanezt mondja a Poseidon atomtorpedóról is. Az Oroszhonhoz és Kínához képest szabad világ pedig cserélge

Köztudott, hogy Azerbajdzsán és az Oroszországi Föderáció az utóbbi tíz hónap folyamán finoman fogalmazva is kutya-macska barátságban volt, ami komoly eszkalációt is okozhatott volna a Kaukázus térségében. Most ugyan enyhülni látszik a helyzet, de könnyen meglehet, hogy az csak a látszat, és mégis érik az a konfliktus – legalábbis minden lehetőség megvan rá.

Nincs mit szépíteni a dolgon, bármit is harsogjon az orosz (és magyar) propagandamédia, az orosz gazdaság és társadalom recseg-ropog és könnyen lehet, hogy széthullani készül. Ez többnyire nem a hadijelentésekből vagy a nemzetközi diplomácia híreiből tűnik ki, hanem a kisebb fontosságúnak tűnő, helyi, belpolitikai vagy önkormányzati hírekből, ezeket elemezte Andrej Percev is a Riddle: Russia hasáb

Kérem, engem cserbenhagynak a szavak, fojtogatnak a meghatottság könnyei és keresem a megfelelő kifejezéseket, melyek méltóak lennének arra, hogy megemlékezzek velük Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin tegnapi, hetvenharmadik születésnapjáról. Nagy nap volt ez, kérem, és annak ellenére, hogy az ünnepelt puritán embernek mutatja magát, meg is ünnepelték a nagy Sztálin szellemében.

Ne tekintsük a Digitális Polgári Köröket vagy a Harcosok Klubját, ezek nevetséges kisvállalkozások. Képzeljük el, hogy a magyar állam betiltja az összes közösségi oldalt, üzenetküldő alkalmazást, csevegőt és elektronikus levelezőprogramot, amit nem tilt be, annak lehetetlenné teszi a működését és cserébe a saját, finoman szólva is alig működő, ám univerzálisnak mondott alkalmazását ajánlja.

Az orosz ellenzéki Dozsgy tévé volt főszerkesztője, Mihail Zygar sommásan kifejtette véleményét a The New Yok Times hasábjain az orosz–amerikai viszony problémáiról. Hoppá... gondoljunk csak bele, hogy milyen hatást keltett volna ez az első mondat olyan 1986–87 körül! Ha leírta volna valaki, vagy börtönbe kerül, vagy – ami valószínűbb – gumiszobába.

Pillanatnyilag nincs semmiféle világszenzáció, így érdemes felidézni a The Insider nyomán azt a pillanatot, amely nem túl ismert, és amelyben összesen egy kilométer hiányzott ahhoz, hogy az elmúlt több, mint száz év világtörténelme gyökeresen másképp alakuljon. Például előfordulhatott volna, hogy Lenin elvtársat még 1918-ban főbe lövik, és egy jóval mérsékeltebb baloldal jut hatalomra Oroszországb