Szele Tamás: A Társadalmi Tervek Ügynöksége – első rész

Ez a mai írás hosszú lesz, sőt, annyira hosszú, hogy csak két részletben lehet közölni, tehát a folytatása holnap jelenik majd meg. A türelmetlen olvasóknak annyit jeleznék, hogy rövidebb márpedig nem lehet, nem minden nap fér hozzá az ember egy orosz álhír-terjesztő és befolyásoló ügynökség irataihoz, és egyébként is nagyon nehéz lenne egy ekkora és ilyen bonyolult kémregényt három-öt mondatban megírni. Itt a részletek is fontosak, sőt, nagyon fontosak: kihagyhatatlan kép, ahogy a szerb bértrollok levágott disznófejekkel rohangálnak Párizs utcáin...

A történet az úgynevezett Társadalmi Tervek Ügynökségéről szól, mellyel az első tőlük történt adatszivárgás idején már volt szerencsém (vagy pechem?) foglalkozni, akit érdekel az akkori helyzet, itt olvashat róla. Ez az ügynökség nem orosz állami szolgálat, hanem magánvállalkozás, tulajdonosa, Ilja Gambasidze fellengzős mottóval alapította meg:

„Miután gondosan előkészítettük információs támadásainkat, megértettük a projekt céljait és célkitűzéseit, szilárdan hiszünk a végső győzelemben. A csatatér a Föld bolygó lakóinak elméje. Ez a csatatér a miénk marad.”

Ezek szerint már majdnem két éve csatázgatnak ezek a bogatirok az agyunkban, de azt azért meg kell hagyni, hogy változó sikerrel. Nagy győzelmeket nem könyvelhetnek el, pár látványos kudarcot annál inkább, de dolgoznak rendületlenül. Főként álhíreket terjesztenek, de időnként egészen szürreális politikai akciókat is szerveznek, persze a legnagyobb titokban – a mostani, aktuális információkat róluk én például a Hodorkovszkij által finanszírozott Dossier Centerről szereztem, akik – több más médiummal koprodukcióban – sikeresen lenyúltak tőlük egy nagyobb adatbázist.

Akkor lássuk, mi újság Iljuska Gambasidze háza táján. Megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

Egy feltörekvő ügynökség

A Zelenszkij Burdzs Kalifában* vásárolt lakásáról szóló álhír, Pashinjan kitalált villája Marseille-ben, a párizsi mecseteknél elhelyezett disznófejek, a zsidó közösségek épületeire mázolt zöld festék, az örmény népirtásról szóló matricák, sötét tervek egy ál-kutatóintézet és a „Wikipédia” klónjainak létrehozására – mindezek egymástól független eseményeknek kellene tűnjenek. De ahogy a kiszivárgott dokumentumok mutatják, mögöttük olyan emberek álltak, akik a parancsaikat Szergej Kirijenkótól kapták, az orosz elnöki adminisztráció helyettes vezetőjétől.

*Ha valaki nem tudná: a Burdzs Kalifa egy szupermagas felhőkarcoló Dubajban. Jelenleg a világ legmagasabb épületének számít 828 méteres magasságával. Valószínűleg ott találjuk a világ legmagasabb ingatlan-árait.

A Delfi Estonia, a „Dossier Center”, a Shomrim, a Le Monde és az OCCRP nemzetközi újságírói konzorcium beszámoltak a „Társadalmi Tervezési Ügynökségtől” kiszivárgott friss adatokról, amelyek rávilágítanak arra, hogyan folytat a Kreml hibrid háborút a Nyugat ellen.,

Az egyik, általuk terjesztett álhír szerint Volodimir Zelenszkij luxuslakást vásárolt édesanyjának, Rimma Zelenszkajának a híres Burdzs Kalifában, a világ legmagasabb épületében. A szaúd-arábiai állami csatorna, az Al Arabiya információi szerint az ügyletre 2024. szeptember 16-án, Rimma Zelenska 74. születésnapján került sor” – írta 2025 júniusában a „Moszkovszkij Komszomolec”,* és vele együtt szinte az összes Kreml-barát média.

*Nem árt, ha tudjuk: a „Moszkovszkij Komszomolec” Putyin kedvenc sajtóterméke, ahogy Orbán Viktornak a Népsport és a Vadhajtások.

Az ukrán elnöki korrupcióról szóló hír bővelkedett a részletekben: benne volt a vásárlás pontos dátuma, az ár, a hivatkozás az állami tévécsatornára, sőt még az a információ is, hogy a lakás tervezője maga Giorgio Armani volt. A hír elterjedt az X-en is, ahol több százezer követővel rendelkező, hitelesített fiókok tették közzé az „Al Arabiya csatorna videóját”. Mindez hamisítvány volt – a Zelenszkij családnak nincs lakása a Burdzs Kalifában, és a szaúdi tévécsatorna műsorában sohasem sugároztak ilyen riportot. A videó nyilvánvaló hamisítvány volt: egy valódi műsorvezető szavaival kezdődött az Al Arabiya stúdiójából, aki az ukrán elnökről kezdett beszélni, de pár másodperc múlva angol nyelvű hangalámondásra és hamisított videókra váltott.

Ezt a videót a „Társadalmi Tervek Ügynöksége” (ASP) találta ki, készítette el és terjesztette a médiában – mely nem más, mint Ilja Gambasidze politikai stratéga-tanácsadó PR-cége, amely közvetlenül az orosz elnöki adminisztráció felügyelete alatt működik.

Erről teljes bizonyossággal beszélhetünk – a Zelenszkij „lakásáról” szóló álhír „terjesztésének” történetét részletesen leírja egy dokumentum, amelyet maguk az ASP munkatársai állítottak össze.

Az ügynökség belső anyagainak kiszivárogtatott adatbázisát a Delfi Estonia újságírói kapták meg, akik megosztották azokat a „Dossier Centerrel” és más sajtótermékekkel. A dokumentumok között található egy „Média-ügy. Burj Khalifa” nevű fájl, amely az ukrán elnök elleni médiakampány sikeréről szóló jelentést tartalmaz. A szerzők megjegyezték, hogy a nyugati felhasználók felháborodtak Zelenszkij korrupcióján, és követelték az USA-tól, hogy ne adjon több pénzt Ukrajnának, míg a rágalom cáfolata 210-szer kevesebb megtekintést kapott, mint maga a hamis hír.

A „Társadalmi Tervek Ügynöksége” már nem először kerül különböző országok újságírói és bűnüldöző szervei által folytatott nyomozások célkeresztjébe. 2024 szeptemberében a „Dossier Center” és egy nemzetközi újságírói konzorcium részletes anyagot tett közzé az ASP tevékenységéről, amelyben bizonyították a közvetlen kapcsolatot az ügynökség és az elnöki adminisztráció között: az ügynökség megbeszélésein gyakran említették a jegyzőkönyvek szerint „SZVK”-t és „ADH”-t – Szergej Vladlenovics Kirijenkót és Alekszandr Dmitrijevics Hariscsevet; az operatív munkában részt vett az elnöki hivatal információs és kommunikációs technológiák fejlesztéséért felelős referense, Szofia Zaharova, és egyes jelentéseik még a „legelső személy” – valószínűleg Putyin – asztalára is eljutnak.

Az ASP sorozatosan publikálja az álhíreket: munkatársai elemzik a nyugati aktualitásokat, hamis narratívákat találnak ki, és azokat a közösségi média és a sajtó számára szánt tartalmakba csomagolják. Némelyikük észrevétlen marad, mások viszont virálissá válnak. Sokan fel sem fogják, miközben a hírfolyamot böngészik, hogy egyes hírek, botrányok vagy politikai mémek az orosz elnöki adminisztráció irányítása alatt születtek.

Például az ASP egyik projektje egy látszólag ukránbarát Telegram-csatornákból álló hálózat, ami a szokásos hírekkel keverve olyan narratívákat terjeszt, amelyek célja a katonai-politikai vezetés hiteltelenítése, az elit megosztása, a lakosság dezorganizálása és a fegyveres erők demoralizálása.

„Ezen irányvonalak egyike sem feltételezi az Oroszországi Föderáció közvetlen propagandáját, sőt, a kitűzött feladatok megoldása érdekében az oroszbarát csatornák és narratívák használata a források azonnali kompromittálódásával járhat. Az ukránbarát tematikus irányvonalak elvetése hosszú távon leleplezi a Megbízót, és a Projekt teljes stratégiai tervének meghiúsulásához vezet.”

– áll a projekt dokumentációjában. Ukrajna mellett az ASP célzott tevékenységet folytat Franciaország, Németország és más európai országok ellen is. A közelmúltban pedig Örményországban kezdett el dolgozni, ahol a Kreml reméli, hogy a közelgő parlamenti választásokon megszabadulhat a nem együttműködő Nikol Pasinjantól.

Ő is ugyanolyan dezinformációs kampány célpontjává vált, mint Zelenszkij: az ASP elterjesztett egy álhírt arról, hogy az örmény miniszterelnök 3,1 millió euróért vett egy villát Marseille-ben. A vásárláshoz szükséges pénzt Pasinjan állítólag „az örmény gazdaság nehéz helyzetének enyhítésére szánt külföldi segélyből” sikkasztotta volna. Az orosz politikai stratégák által kitalált Marseille-i Pasinjan-villa nem vált olyan virálissá, mint Zelenszkij fiktív lakása a Burdzs Kalifában, de a hír elterjedt néhány örmény médiumban, és a miniszterelnököt arra kényszerült, hogy cáfolatot tegyen közzé.

A „Társadalmi Tervek Ügynöksége” nemcsak az interneten, hanem offline is terjeszti az álhíreket.

A sertésfejek és Charles de Gaulle

2025. szeptember 9-én reggel kilenc párizsi mecset és muszlim intézmény közelében „Macron” felirattal ellátott sertésfejek jelentek meg. A hír gyorsan terjedt a nemzetközi és helyi sajtóban, azonban a rendőrség szinte azonnal a Kreml keze nyomát sejtette a háttérben és ennek hangot is adott. Amire válasz érkezett:

„Nyugaton és a nyugati médiában gyakran hangzanak el vádak Oroszország ellen, miközben semmilyen bizonyítékot nem hoznak fel rájuk, és később az ilyen bejelentések nem is igazolódnak be, ahogyan ez például az USA-beli választásokba való állítólagos beavatkozás témájában is történt.”

– írta néhány héttel később sértődötten a RIA Novosztyi. A dokumentumok kiszivárgásának köszönhetően a bizonyítékok végre a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé váltak.

„A csoport 2025. szeptember 7-én érkezett Párizsba. Szeptember 8-án felderítették a terepet, elszállították a korábban közvetítők hálózatán keresztül beszerzett disznófejeket, valamint beszerezték az egyéb kellékeket. Az akciót éjszaka, 2025. szeptember 8-ról 9-re virradó éjszaka 00:00 és 05:00 között hajtották végre. Az akció végrehajtása után a csoport sikeresen elhagyta az országot.”

– áll a „Társadalmi Tervek Ügynökségének” jelentésében. A jelentés számos fényképet tartalmaz az akcióról, térképeket azokról a helyszínekről, ahol a sertésfejeket elhelyezték, valamint egy részletes listát azokról a világszerte működő médiumokról, amelyek beszámoltak a történtekről. A dokumentumból kitűnik, hogy eredetileg 10 célpontja volt az akciónak, azonban az egyik helyszínen a végrehajtók kudarcot vallottak:

„A megjelölt területre való belépés során a végrehajtók a mecset fegyveres, éjjel-nappal éber biztonsági szolgálatával találkoztak, amely nem engedte őket be a lezárt területre. Ennek eredményeként a disznófejet a bejáratnál helyezték el. Amikor (az akció koordinátorának nyomására) megpróbáltak visszatérni, hogy a fejet egy tartalék helyszínre vigyék, a rendőrség már a helyszínen volt. Ennek eredményeként úgy döntöttek, hogy a sertésfejet a helyszínen hagyják.”*

*Azért micsoda burleszket lehetett volna forgatni arról, ahogy a botcsinálta diverzánsok disznófőkkel rohangálnak a mecset körül, kerülve minden feltűnést... Louis de Funés, Fernandel és Bourvil forognak a sírjukban. Funésre osztanám a koordinátor szerepét, aki telefonon üvöltözik a diverzánsokkal.

A rendfenntartó szerveknek sikerült három elkövetőt őrizetbe venniük – róluk kiderült, hogy 1995-ben és 2003-ban született szerb állampolgárok. Ők (más, egyelőre azonosítatlan csoporttagokkal együtt) legalább fél éven át turnéztak Európában hasonló furcsa provokációkat végezve. 2025 decemberében a szerbiai Smederevo város bírósága ítéletet hozott az „aktivisták” ellen. Ebből kiderült, hogy a disznófejek elhelyezésén kívül a Bajnokok Ligája döntőjének napján (a dátumot az utcákon nyüzsgő nagy tömeg miatt választották) zöld festékkel (az iszlám szent színe) összekenték a párizsi zsidó közösségek épületeit, a párizsi török és azerbajdzsáni nagykövetségek közelében matricákat ragasztottak ki az örmény népirtásról, majd Berlinbe utaztak, hogy a Brandenburgi kapu közelében felállítsanak öt, betonba öntött műanyag csontvázat, „Még mindig várok a nyugdíjra. Köszönöm, Merz” felirattal. A szervezők minden performanszért 500–1500 eurót fizettek nekik, valamint megtérítették a kellékek és a szállítás költségeit is.*

*Tehát az ügynökség nem adta fel a proletár internacionalizmus elvét: a francia és a német fővárosban orosz zsoldban álló szerb csibészek trollkodtak arabokkal és zsidókkal. Csak azt csodálom, hogy az akcióban nem vett részt néhány pápua és tuareg is. Kínát feltehetően a telefonjaik képviselték.

A bírósági dokumentumokban a megrendelőt nem nevezik meg, de az „Társadalmi Tervek Ügynöksége” legalább két ilyen incidensben bizonyíthatóan részt vett. Először is a zsidó intézményeket zöld festéket szennyező akcióban. Az ASP alkalmazottai közötti, kiszivárgott belső levelezésben található egy üzenet, amelyben megjelölik a célját („Csapás Macron imázsára, aki kritizálta Izraelt”), valamint egy jelentés az akció előkészítéséről és a festék kiválasztásáról. Másodszor, az örmény népirtásról szóló matricák kiragasztását is ők rendelték meg. A jelentés érdekes a rengeteg technikai részlet miatt: a matricákat, mint kiderült, Szerbiában nyomtatták és „csempészúton” szállították Franciaországba, a végrehajtóknak pedig azt kellett hinniük, hogy az ellenzéki örmény „Dashnaktsutyun” párt megbízásából cselekszenek.

A „végrehajtóknak” éjszaka kellett dolgozniuk, „23:00 és 06:00 között”. Utána – „legalább 600 (hatszáz) elfogadható minőségű fényképet kellett készítsenek a felragasztott matricákról (300-300 minden helyszínről)”, feltétlenül „az utca panorámaképével a háttérben”. A képeket azonnal el kellett küldeniük egy előre megbeszélt biztonságos e-mail címre (opcionálisan „a felhőbe”) a végrehajtókra háruló esetleges kockázatok csökkentése és a már elvégzett munkáról szóló jelentés megőrzése érdekében. Kötelezték őket az „információs higiéniára” (a telefonokon semmilyen levelezés nyomának nem maradhatott, a személyes mobiltelefonok használata is tilos volt az akció ideje alatt, stb.)”. „A koordinátorral való kapcsolattartás névtelenül (inkognitóban) történik, biztonságos kommunikációs csatornákon keresztül” – írja a dokumentum. Sőt, arra is felhívja a figyelmet, hogy „a végrehajtó csapat számára autók és szállások bérlése kizárólag készpénzzel engedélyezett”.*

*Nem mondom, rigorózus megrendelők ezek az oroszok, de legalább pocsékul is fizetnek: a legendás párizsi éjszakáért járó maximum 1500 euró nem összeg egy ilyen munkáért.

Az ASP munkatársainak egyes tervei nem valósulhattak meg. A dokumentumok leírnak néhány akciót, amelyekről a média nem számolt be. A „Zapliv” tervben azt javasolták, hogy 2024 szeptemberében engedjenek a Szajnába harminc felfújható szexbábut hatalmas, fekete herékkel és a „FUCK MIGRANTS!” felirattal. Az akciót a francia jobboldali radikálisok migrációs politika elleni tiltakozásaként akarták bemutatni. A „General” terv szerint pedig a provokátoroknak „az ukrán nacionalisták nevében” kellett volna meggyalázniuk a Champs Élysées-n álló Charles de Gaulle-emlékművet, az ukrán zászló színeiben festett graffitivel és de Gaulle Moszkvát támogató unokáját sértő feliratokkal. Külön kiemelték, hogy a résztvevőknek „biztosnak kell lenniük abban, hogy Ukrajna érdekében dolgoznak, és az „E. Zelenska Alapítvány” megbízását teljesítik”.*

*Elvtársak, nem sikerülhet mindig minden. Ahogy a rothadó kapitalizmus velejéig dekadens zenekara, a Rolling Stones mondja: „You can't get allways, what You want”.

Ugyanakkor a kiszivárgott levelezések szerint az ASP munkatársai felelősséget vállaltak egy másik, nagy port felkavaró akcióért is – ezúttal Németországban. A 2025. januári Bundestag-választások előestéjén bizonyos huligánok építőipari habbal töltötték meg több mint 270 autó kipufogócsövét, és a bűntény helyszínein a „Szövetség–90/ Zöldek” párt szórólapjait és matricáit hagyták, amely párt arról ismert, hogy támogatja Ukrajnát. A nyomok ismét Szerbiába vezettek, és a letartóztatottak beismerték, hogy minden megrongált autó után 100 eurót ígértek nekik. Az ASP egyik munkatársa elküldte a hírt a támadásról Szofja Zaharova elnöki adminisztrációs referensnek, a következő megjegyzéssel:

„A Deutsche Welle rólunk ír, Baerbockra (Németország volt külügyminiszterére) hivatkozva”.*

*Komolyan mondom, mint a pitiáner zsebtolvajok, ha meglátják a körözésüket a rendőrségi honlapon vagy a tévében.

Hasonló akciót, csak ukrán autók ellen, Franciaországban is terveztek, ráadásul a drága márkákért tízszer többet kellett volna fizetni a végrehajtóknak, mint a szokásosakért, azonban ezúttal a dokumentumoknál tovább nem jutott az ügy.

„Megpróbáltak konfliktusokat szítani különböző csoportok között, gyakorlatilag úgy téve, mintha már zajló konfliktusok résztvevői lennének. Nos, mi nagyon jól értjük, milyen könnyű jelenleg Európában felkavarni a meglévő feszültségeket, különösen olyan kérdések körül, mint a migráció, a vallási ellentétek, stb. Tehát ez veszélyes.”

– mondta erről James Pamment, a Lund Egyetem Védelmi Pszichológiai Kutatóintézetének igazgatója, aki 2025-ben részletes tanulmányt tett közzé az ASP-ről.

De nem tartottak sokáig az európai szép napok, Moszkvában beállt a talajmenti fagy, ugyanis megjött a kutyára a dér – hogy miképpen, azt majd holnap mutatom be, ugyanitt.

Szele Tamás