#Kirijenko

Azért micsoda burleszket lehetett volna forgatni arról, ahogy a botcsinálta diverzánsok disznófőkkel rohangálnak a mecset körül, kerülve minden feltűnést... Louis de Funés, Fernandel és Bourvil forognak a sírjukban.

Van egy olyan érzésem, hogy ebből béke nem lesz, sőt, fegyverszünet sem: de az látszik a törekvésekből, hogy kezdünk közeledni a Putyin-féle orosz rémtörténet végéhez. Mindenesetre annyi biztos, hogy ezt a mesét már a főszereplői is unják.

Először a szultánnak kell mennie, aztán az udvarnak, majd a háremnek, végül a mamelukoknak, de mind egy szálig. Minél előbb.

Ilyen ember kezébe került a magyar választási kampány orosz befolyásolásának irányítása. Ha rajta állna, már holnaptól, sőt, tegnaptól sem lenne magyar sajtó. Hiszen az oroszt is irtja, ahol éri.

Hát kösz, Gyedmaróz, hogy eljöttél, a feje tetején is áll tőled az ország, és még csak három napja vagytok itt. Kérhetném legközelebb Sznyegurocskát?

Stirlitz forogna a sírjában, ha valaha is élt volna, de Abel ezredes, Kim Philby és Richard Sorge örök álma biztosan nyugtalan.

Hátha összeomlik Putyin rendszere. Vagy legalábbis annyira meggyengül, hogy járógép nélkül ne tudjon közlekedni sem... ennek reményében kívánok boldogabb és békésebb 2026-os évet mindenkinek.

Mivel ma reggelre nem tört ki a béke a Trump-Putyin csúcstalálkozó következtében, sőt, semmi sem tört, se be, se ki, érdemes most egy olyan jelenséggel foglalkoznunk Andrej Percev elemzése nyomán, amiről majdnem megfeledkeztünk a Nagy Alaszkai Békeláz miatt. Jelesül azzal, hogy Oroszországban kezd leállni a lakossági kommunikáció.

Rendszeres olvasóim már megszokhatták, hogy hétvégenként gyakran idézem Andrej Percev kiváló elemzéseit az orosz politikáról: nála kevesen tudnak többet arról az országról, és kevesen járatosak a külpolitikai berkekben és a tambovi választókerületi bizottságokban egyaránt. Lássuk, ezen a héten mi volt az a két hír, amit fontosnak talált.

A Zóna rendszeres olvasói hozzászokhattak már Andrej Percev orosz belpolitikai hírelemzéseihez. Ezekre nagy szükség van, ugyanis a világ nagy része döbbenten és értetlenül figyeli Moszkva döntéseit, holott azok távolról sem véletlenszerűek – a maguk oroszos módján ugyanolyan megfontoltak, mint bármely más politikai sakkhúzás, igaz, megérteni külön tudomány őket. Lássuk, mely orosz belföldi híreket

Ma arról lesz szó, hogy szeretném bemutatni Andrej Percev egyik írása segítségével, mit is nevezünk orosz belpolitikának. Nagyon sajátos jelenség, nem is hasonlít a magyarra (az számításaim szerint csak jövőre jön el, hogy teljesen átvegyük az orosz módszereket), például, hogy mást ne mondjak, a kormány nevezi ki az ellenzéket is, gondos mérlegelés után. Valódi ellenzék csak a Dumán kívül és a kén

Nem hétköznapi pálfordulást mutatott be az orosz vezetés a napokban, valósággal diplomáciai hajtűkanyar tanúi lehettünk, hiszen Donald Trump az Egyesült Államok elemi érdekeinek is fittyet hányva visszahelyezte Vlagyimir Putyint a világpolitika színpadára, melyért valóságos hálasortüzet mutattak be Moszkvában a korábbi, ellenséges hangvételű nyilatkozatok helyett. Hát igen: az amerikai elnök szalo

Még a cári időkben született meg az alkoholtól erősen befolyásolt orosz katonatisztek között az a meglehetősen helyi jellegűnek nevezhető sport, amit mi csak orosz rulettnek ismerünk és elterjedését nagy örömmel üdvözölték az összes temetkezési vállalkozók.

Andrej Percev, Oroszország egyik legkiválóbb újságírója minden héten kiemeli azt a két helyi, belföldi hírt, amelyet a legfontosabbnak tart és elemzi őket. Ez mindenképpen tanulságos olvasni, ugyanis rendre bebizonyosodik: azok az események lényegesek valójában, amelyeket rajta kívül senki sem talált meghatározónak és a nagy port felverő szenzációk múlnak el hatás és nyom nélkül. Tekintsük tehát P

Andrej Percev, a kiváló orosz újságíró heti hírösszefoglalójában érdekes személyi változásokra hívja fel a figyelmet az orosz Elnöki Adminisztrációban: két fontos pozícióra iis új embert neveztek ki. Bár az orosz politikai elit hatalma és összetétele egyelőre megingathatatlannak tűnik, mégis, mintha zajlana a háttérben némi hatalmi harc. (https://ridl.io/the-rise-of-artyom-zhoga/)

Már mindenki elmondott mindent Putyin hazug „béketervévről”, én itt már csak annyit mondanék, hogy kizárólag a háborút lehet vele meghosszabbítani, mert nincs olyan ukrán, aki ezeket a lehetetlen feltételeket elfogadná. Még a kijevi bolondokházában sincs. Azonban lássuk Andrej Percev nyomán, mi történt még a héten az orosz fővárosban, de főként a Kremlben?