Szele Tamás: Az OTP és Malofejev

Hogy a végén kezdjem, az OTP kategorikusan tagadja, miszerint bármiféle tiltott ügyletekbe keveredett volna. Főleg Oroszországban nincsenek neki titkai, olyan tiszta az ő ottani tevékenysége, mint a tundrán csobogó friss forrásvíz. Jelen írás megfelelő helyein majd be is mutatom az OTP álláspontját, hogy ne vádoljon senki elfogultsággal, de azért mégis zörög a tajgán a haraszt, mert fújja a szél.

Azt zörgi, hogy ez a jeles és hatalmas magyar pénzintézet megsértette az Oroszországra vonatkozó pénzügyi szankciókat. Mármost forrásaim ezt eléggé alaposan átforgatták, és a hír valószínűleg – hangsúlyozom, valószínűleg és bizonyos mértékben – lehet akár igaz is. Mindenesetre az OTP vonul kifelé Oroszországból, lóhalálában, mint egy Napóleon, csak az ő hátában nem liheg Szuvorov és azért annál mégis jobb állapotban van, mint amilyenben a Grande Armée volt hazafelé menet.

Először is lássuk, mit talált a Bloomberg nyomán a Vazsnoje Isztorii.

Azt hogy a Gazprom, az „Isztorija Otyecsesztva” alapítvány és az „ortodox oligarcha” Konsztantyin Malofejev az ukrajnai háború kitörése után is igénybe vették (mert vehették) a magyar tulajdonú OTP Bank Oroszország szolgáltatásait.

A lap munkatársai által megtekintett pénzügyi dokumentumok szerint a bank több alkalommal is üzleti kapcsolatba került a Kremlhez közel álló vállalatokkal és személyekkel. 2022 szeptemberében a szerb „Yugorosgaz” vállalat (amely 75%-ban a „Gazprom” tulajdonában van) azt tervezte, hogy 4,3 millió euró osztalékot utal át a „Gazpromnak” az OTP fiókjain keresztül.

Ugyanekkor a magyar bank állítólag 33,5 millió rubelt kellett volna átutaljon a „ortodox oligarcha”, Konstantin Malofejevtől a saját „Cárgrád Társaság” nevű vállalatának számlájára, melyet az OTP orosz leánybankjában vezetett. 2022-ben Malofejev már az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szankciói alatt állt, akárcsak maga a „Cárgárd” is.

Az OTP a felmerült vádakra reagálva hangsúlyozta, hogy maradéktalanul betartja az ENSZ, az Európai Unió, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság szankciós előírásait. A bank azonnali belső vizsgálatot indított az állítások nyomán, amely nem talált szankciós jogsértésre utaló bizonyítékot – írja a Pénzcentrum.

Malofejev szóvivője megerősítette a Bloombergnek, hogy az üzletember valóban átutalt ilyen összegeket. A pénzt „Novorosszia” (tehát a megszállt ukrán területek, pontosabban Donyeck, Luhanszk és Zaporizzsja egy része) diákjainak szóló MGIMO-ösztöndíjakra kívánták fordítani, azonban a lap forrása nem volt hajlandó elárulni, végül melyik bankba került a pénz és milyen úton.

Csakhogy az OTP a The New York Timesnak küldött, szeptember 20-i helyreigazítási kérelmében közölte, hogy az átutalást soha nem dolgozták fel, és hogy az amerikai bankok és a moszkvai fiók közötti kapcsolatokat 2022 decemberében megszüntették.

Az OTP továbbá azt is állítja, hogy a kifogásolt orosz állami szervezetek nem voltak közvetlenül a bank ügyfelei, és nincs bizonyíték arra sem, hogy a vitatott tranzakciók ténylegesen megvalósultak volna. (Ez egy kicsit olyan, mint ahogy a kedvenc kocsmárosom, Zoli elképzelte az italmérés ideális módját: a vendég bejön, fizet, és már mehet is, italra semmi szükség – esetünkben az ügyfél ezek szerint jött, fizetett és már ment is, tranzakció nem zajlott). Megjegyezném egyébként, hogy a magyar napi sajtó egy része nagyjából az MTI híre alapján számol be az esetről, mely az OTP közleményének átvétele, így aztán akadt olyan orgánum – az Index – amelyben egy szó sem esik a gyanús tranzakciókról. Szerencsére a többi lap valamilyen szinten említi a dolgot.

Ezenkívül a Bloomberg újságírói több, kisebb összegű kifizetést (legfeljebb 62 ezer rubel) is felfedeztek más, a Kremlhez kapcsolódó szervezetektől – az AK „Rosszija”-tól, a „Jaszen” szövetségi állami vállalattól és az „Isztorija Otyecsesztva” alapítványtól, amelyet Szergej Nariskin, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZVR) vezetője irányít.

Itt már elkezdhet izzadni a vezetőség, mert ez bizony nemzetbiztonsági kockázat lenne, ha bizonyítanák. Egyelőre merev tagadással fogadták ezt a vádat is.

Mindezek az átutalások azért voltak lehetségesek (ha megtörténtek), mert a magyar banknak még mindig van működő részlege Oroszországban. Az OTP orosz „leányvállalata” Oroszország huszadik legnagyobb eszközállományú bankja, és azon kevés, az országban maradt bankok egyike, amelyekre nem vonatkoznak az Egyesült Államok közvetlen szankciói.

Sőt, mi több: az OTP anyacége a balti államok legnagyobb független bankjának, a Luminor Banknak a felvásárlására készül; az ügylet jóváhagyása Litvánia, Lettország és Észtország szabályozó hatóságaitól függ. Az észt szabályozó hatóság kijelentette, hogy az OTP Group oroszországi tevékenysége komoly kérdéseket vet fel, és ez lesz az egyik legfontosabb szempont a Luminor lehetséges felvásárlásának értékelésében. Ez már éppenséggel felhozható indoknak a Nagy Kivonulásra. De azért még így is több az ügyben a kérdőjel, mint a pont.

A Bloomberg cikkének megjelenése után a magyar bank budapesti részvényárfolyama a Vazsnoje Isztorii adatai szerint csaknem 4%-kal esett.

Oroszországban tehát az OTP – legalábbis szavakban – a teljes kivonulásra készül. Igaz, az Ukrajnával folytatott háború kezdete óta az orosz üzletág részesedése mind a nyereség, mind az eszközei szempontjából – nőtt. Sőt, sikerült 880 millió dollárt osztalék formájában kivonnia. De most úgy tűnik, a bank inkább a Luminort tartja fontosabbnak. „Figyelembe véve a balti országok iránti stratégiai érdekeltségünket, valamint az elmúlt évben Oroszországból további osztalékok kivonása terén elért csekély előrelépést, az OTP megkezdte az orosz üzleti tevékenységre vonatkozó stratégiájának felülvizsgálatát, beleértve a teljes kivonulás lehetőségét is az orosz piacról” – nyilatkozta Csányi Péter, az OTP Group vezérigazgatója.

A The Bell elemzése alapján elmondható, hogy bár az OTP részesedése az orosz bankrendszer eszközeiből mindössze 0,4%, valós szerepe, mint az Európával való kapcsolattartás pénzügyi csatornája, ennél lényegesen nagyobb. Az OTP orosz „leányvállalata” – eszközállományát tekintve – Oroszország huszadik legnagyobb bankja, és az országban azon kevés bankok egyike, amelyekre nem vonatkoznak az Egyesült Államok közvetlen szankciói. Ráadásul a szabályozója a Magyar Nemzeti Bank, nem pedig az EKB, amely szigorúan követeli a Raiffeisenbank és az UniCredit oroszországi kivonulását. Az OTP „lojalitásának” elmúlása nagyon érzékeny veszteségnek bizonyulhat az orosz hatóságok számára, most, hogy Orbán Viktor már nem miniszterelnök, így a bankra sincs többé befolyása.

Rendben van, de mit jelent mindez, mi lesz ennek a következménye?

Jó esetben semmi.

Az OTP kivonul Oroszhonból, megveszi a Luminort, veszít némi pénzt, amit majd visszanyer, és kész, a végén pedig, ahogy Wagner úr mondaná, mindenki énekel.

De mi a rossz eset?

Az OTP-nek összesen két ügyfél miatt kell aggodalmaskodnia. Az világos, hogy az OTP Bank Oroszország nem tehette meg, hogy elutasítsa Malofejevet, Nariskint meg aztán főleg nem: ez utóbbi nem „csak” az SZVR vezetője, de tagja Putyin legeslegbelsőbb körének is (persze, különben hogyan is lehetne SZVR-főnök?) és akármekkora nemzetbiztonsági kockázatot jelent Oroszországon kívül vele akár csak szóba állni is, Oroszországon belül neki kosarat adni szó szerint fizikai életveszélyt jelent.

Malofejev is elég nagy kutya, és nem kétlem, hogy jó pár embertől szabadult már meg erőszak útján kalandos élete során, de vele más a baj. A The New York Times egy korábbi – augusztus 27-i – riportja szerint ő áll az ukrajnai gyermekek Oroszországba történő deportálására irányuló Kreml-program középpontjában áll. Malofejevet egyébként már 2014 óta kizárták a legtöbb nyugati pénzügyi rendszerből, amikor az amerikai Pénzügyminisztérium és más nemzetközi szabályozó hatóságok azzal vádolták meg, hogy finanszírozza az Ukrajnában működő orosz proxy erőket. Ő ezt tagadta.

Jótékonysági szervezetét, a Nagy Szent Bazil Alapítványt továbbra is arra használja, hogy pénzt gyűjtsön az oroszok által megszállt Donbasz és Zaporizzsja régiókban található árvaházak számára. Egy interjúban azt is elmondta, hogy nem tudja, fogadnak-e ezek az árvaházak erőszakkal áttelepített ukrán gyermekeket, de hozzátette, hogy szerinte ezeket az áttelepítéseket „méltánytalanul démonizálták”.

A Malofejev alapítványa által támogatott egyik árvaházat nagy valószínűséggel olyan helyszínként azonosították, ahová ukrán gyermekeket szállítottak átnevelés céljából egy független orosz elemzőkből álló csapat által létrehozott adatbázis szerint. Magát a Nagy Szent Bazil Alapítványt viszont sem az amerikai, sem az európai hatóságok nem vették fel a feketelistára. Az amerikai pénzügyminisztérium „50 százalékos szabálya” értelmében azonban a Malofejev ellen bevezetett szankciók automatikusan kiterjednek minden olyan szervezetre, amelynek ő a többségi tulajdonosa. Az Európai Unió hasonló szabályokat alkalmaz azokra a szervezetekre, amelyekben a feketelistán szereplő személyek „döntő befolyással” rendelkeznek.

Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója óta a megszállt területeken maguk a gyermekek is a harcok áldozataivá váltak. Néhány gyermek kegyetlen kényszerről, megtévesztésről és erőszakról számolt be, melynek során Oroszországba szállították őket, állami intézményekbe vagy nevelőotthonokba helyezték el, és átnevelésnek vetették alá őket. Ezeket a jelentéseket követően a Nemzetközi Büntetőbíróság márciusban elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir V. Putyin elnök és Maria Lvova-Belova, az áttelepítési tevékenységez szervező és vezető tisztviselő ellen.

Nos, itt a baj. És még lehet tetézni: Putyin idén februárban nyilvánosan megköszönte Malofejevnek, hogy segített „a donbásszi gyermekeknek”. Lvova-Belova asszony pedig ugyanazon az eseményen megemlítette őt, amikor azokról az üzletemberekről beszélt, akik támogatták erőfeszítéseit. Hát igen: Malofejev alapítványa 2014 óta intézi a gyermekek szállítását az oroszok által megszállt területekről moszkvai kór- és árvaházakba, mondhatni rutinos gyermekrabló. Ukrajna 2015-ben feketelistára tette ezt a „jótékonysági” szervezetet, és ezt a minősítést ötször megújította, legutóbb 2021-ben.

Biztos, hogy ez az alapítvány kizárólag a gyerekek érdekében jött létre, nevezzünk bármit is így? Inkább az a biztos, hogy nem. „A Nagy Szent Bazil Alapítvány egy hátsó kapu Malofejev és Oroszország számára, hogy folytathassák a külföldi befolyásszerzési műveleteiket” – mondta Jelle Postma, egy volt holland hírszerző tiszt a The New York Timesnak, aki jelenleg a Justice for Prosperity nevű, a külföldi beavatkozásokra és befolyásolások felismerésére specializálódott kutatóintézetet vezeti.

Nos, ha azt vesszük, hogy a minap derült ki, miszerint csak a szankcionált szervezetek és személyek támogatásáért is minimum öt évet lehet kapni Magyarországon, a Malofejevvel fenntartott kapcsolat az, ami miatt az OTP valamelyik felelősének aggódnia kéne. Az ügyet a legkiválóbb jogi képviselő sem lehet képes elkenni, hiszen maga Putyin tanúskodott – ha akaratlanul is – Malofejev ellen februári megszólalásában. És persze Lvova-Belova szintén.

Márpedig ha az OTP tevékenységével támogatta Malofejevet – itt is jelezném, hogy a pénzintézet ezt tagadja, illetve azt állítja, hogy a tranzakcióra nem került sor – Malofejev a Donbásszon és az árvaházakon keresztül Putyint, akkor végső soron az OTP bizony Putyint támogatta. Azt készséggel elhiszem, hogy nem örömmel tette, nem jókedvében, meglehet, csikorgott is közben a foga, ha van ilyen egy pénzintézetnek – de támogatta.

Mondom, jó esetben nem történik semmi, és egyelőre ez a legvalószínűbb. A rosszabbik esetben évekig tartó nemzetközi vizsgálat következik, a felelősök felderítésével és a végén egy komoly bírsággal, de a cég léte természetesen nem forog veszélyben.

Mindenesetre azt tanácsolnám a magyar pénzintézeteknek, hogy a jövőben kerüljék el messzire a jótékony, ortodox orosz oligarchákat, míg jól van dolguk. Minek a macera?

Szele Tamás