#Putyin

A 21. század politikája egészen biztosan a mesterséges intelligenciáról fog szólni. De az is egészen biztos, hogy nem olyan módon, ahogyan azt mi most hisszük.

Nem vagyok annyira pesszimista, mint Bondarev, de csak hajszálnyival látom enyhébben a helyzetet: ha most nem kapunk a fejünkhöz, lábon vesznek meg vagy rabolnak el minket az oroszok, mint a búzát. Egész Európát, mindenestől.

Putyin is jobban tenné, ha nem ötletelne annyit, mert ennek most már rossz vége lesz. Előbb hadat üzent Ukrajnának, most meg pokollá fogja tenni a saját, a háború miatt nyomorgó népe életét is. Hátha ebbe a marhaságába most már csak belebukik.

Hát, Cybikov elvtárs, teveáldozat helyett ez az orális bálványimádás is egyfajta megoldás lenne. Csak a fadarab végére faragjon egy kis Putyint is, aztán vígan csókolgathatja, míg a világ világ.

Láthatjuk, milyen az orosz világ: abszurd, legyen szó akár a fényes fővárosról, akár a nyomorgó falvakról, abszurd, veszélyes és átpolitizált. Aki oda vágyik, próbálja ki, de ne akarja a mi nyakunkra hozni.

Uram, ments meg minket orosztól, tatártól, töröktől, Jaltától!

Összefoglalva: a kalinyingrádi gazdaság és forgalom adatai egy haldokló, de legalábbis pangó régiót mutatnak. Hogy mit kell ezen félteni, az nem világos – ha csak nem arról van szó (a katonai szempontokon túl), hogy ez a város azért van ott, ahol, és azért ragaszkodnak hozzá ennyire – hogy szükség és igény esetén baja történhessen.

Összefoglalva: nesze semmi, fogd meg jól. A dízel-ügyletben egyetlen dolog megfejthetetlen: az, hogy ez mire jó a benne résztvevő két vezető politikusnak. Mert csak az ő számukra lehet haszna: a fentiekben áll fehéren-feketén, hogy mindenki más számára tökéletesen haszontalan és értelmetlen az egész tranzakció.

„A Mester húsz évig meditál egy barlangban, majd megvilágosodva kilép a napfényre. A barlang előtt tanítványok várják. - Mester, taníts minket! - Gyermekeim, az élet olyan, mint a tenger. - Miért? - Jó, hát akkor nem olyan.”

Donald Trump az elmúlt napok folyamán elárulta Ukrajnát, elárulta Európát és elárulta az Egyesült Államokat is. Tette mindezt három csepp dízelolajért.

Ha lesz háború, annak a mottója Európa részéről nem lehet más, mint az, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel.

Mindenesetre most már legalább tudjuk, hol tart az orosz jövő. Úszik a Volgán lefelé. Egyelőre senki sem tud kiszállni belőle. Valószínűleg zátonyra fut.

Mindenesetre azt tanácsolnám a magyar pénzintézeteknek, hogy a jövőben kerüljék el messzire a jótékony, ortodox orosz oligarchákat, míg jól van dolguk. Minek a macera?

Minden jel arra mutat tehát, hogy a siker és a békekötés záloga Ukrajna kitartása és bátorsága. Reméljük, ha idén nem is, de legalább jövőre eljön a győzelem órája is.

Míg az orosz hatóságok szerint Kijev a bűnös – hiszen ehhez ragaszkodnak, körömszakadtáig is – remény sincs a valódi gyilkosok, felelősök és szervezők megbüntetésére.

Moszkva és Ankara kapcsolata testvérinek mondható: van olyan jó, mint Káiné és Ábelé volt.

A folyamat már megállíthatatlannak látszik: nem kétséges, hogy az lesz a végkifejlet, amikor az FSZB letartóztatja és kivégzi saját magát hazaárulásért.

Mindenesetre mi már tudjuk, hogy a kardszárnyú delfin jegesmedvét eszik, a jegesmedve kardszárnyú delfint, a véreskezű ragadozóputyin (a rozsomákfélék rendjéből) meg embereket, országokat, ahogy éppen sikerül neki.

Röviden összefoglalva tehát elmondható: a BRICS az a hely, ahol Putyinnak udvariasan bár, de lehetséges nemet mondani és emiatt nem állhat bosszút. Ezt máshol is be kéne vezetni, sőt, általánossá kéne tenni.

Putyin remélhetőleg olyan helyzetben lesz, amikor rákényszerül a tárgyalásokra, hogy azokat a lehető legudvariasabb hangon fogja kérelmezni.