Szele Tamás: Haditervek a Baltikumban

Előre szeretném jelezni, hogy az alábbi írást senki se vegye túl komolyan, ugyanis nem arról szól, hogy az Oroszországi Föderáció mit tesz, arról sem, mit tervez, sokkal inkább arról, mit tervezhetne, és azért ez erősen feltételes módban van. Viszont mivel gyakorlatilag naponta keresnek meg olvasók és ismerősök annak kapcsán, hogy lehetséges-e egy orosz támadás a balti államok ellen, mégis bemutatom ennek a potenciális forgatókönyveit a Novaja Gazeta Evropa kerekasztal-beszélgetése nyomán.

Annak, aki nem akarja végigolvasni, annyit mondok röviden: igen, lehetséges, csak nem most és nem lenne semmi rételme, mert nagy valószínűséggel veszítenének. De lássuk az írást.

Oroszországból, szeretettel

Egyre gyakrabban repülnek be pilóta nélküli repülőgépek a NATO-országok légterébe. Ezek a drónok már lakóházakba és infrastrukturális létesítményekbe is becsapódtak. Ezenkívül az orosz hadsereg gyakran szervez provokációkat a határokon. Lássunk néhány ilyen jellegű rendkívüli eseményt a közelmúltból.

2026. május 29-én reggel egy orosz pilóta nélküli repülőgép csapódott be egy többszintes lakóházba a romániai Galați városában. Tűz keletkezett. A drón áttörte a betontetőt. Néhány méter széles lyuk maradt utána. Az alatta lévő lakás súlyosan megrongálódott, a tulajdonosnőt és tizenéves fiát zúzódásokkal és könnyű égési sérülésekkel kórházba szállították.

2026. május 20-án reggel a litván védelmi minisztérium riadót rendelt el egy Fehéroroszország felől közeledő drón miatt. Egyes településeken, többek között Vilniusban, az embereket óvóhelyekre evakuálták.

2026. május 19-én egy F–16-os vadászgép, amely a NATO balti légterének védelmét szolgáló misszióban vett részt, lelőtt egy drónt Észtország déli részén.

2026. május 7-én több drón behatolt Lettország légterébe Oroszország felől. Kettő közülük lezuhant, egy pedig rövid ideig tartó tüzet okozott egy olajraktárban.

2026. május 3-án Finnország és Észtország bejelentette, hogy azonosítatlan drónok hatoltak be légterükbe. Lettország is figyelmeztetett a potenciális fenyegetésre. Az észt védelmi minisztérium később azt állította, hogy a behatoló drónok ukránok voltak.

A Lettország és Oroszország határán fekvő régióban 2026 májusában már három drón zuhant le.

2025. november 25-én éjjel orosz drónok repültek be Moldova és Románia légterébe.

2025. szeptember 10-én éjjel 19 orosz drón hatolt be Lengyelország területére. A drónok egy része Fehéroroszországból érkezett. Lengyelország és más NATO-országok vadászgépeket küldtek ellenük. Három drón megsemmisült. Valószínűleg egy negyedik drónt is lelőttek. Az egyik drón roncsai egy lakóházra zuhantak.

2025. december 18-án az észt külügyminisztérium adatai szerint három orosz határőr illegálisan behatolt Észtország területére.

2025. október 11-én a Rendőrségi és Határőrizeti Főosztály ideiglenesen lezárta az úgynevezett Saatse-csizmán átvezető határátkelőhelyet Észtország keleti részén, miután a határőrök a szokásosnál nagyobb létszámú csoport mozgását észlelték az orosz oldalon.

„Október 10-én, pénteken járőreink egész nap azt figyelték meg, hogy a Saatse környékén az orosz oldalon a szokásosnál lényegesen aktívabb mozgás tapasztalható. Különböző fegyveres csoportok mozgását láttuk a határon és annak közvetlen közelében. A ruházatukból egyértelműen látszott, hogy nem határőrökről van szó”

– nyilatkozta Meelis Saarepuu, a Rendőrségi és Határőrizeti Főosztály Lõuna prefektúrához tartozó határőrizeti irodájának vezetője.

Európa készületlen?

„Amikor egy csoport „Geran” típusú csali-drón repült be Lengyelországba, megjegyeztem, hogy ez nem a repülési útvonal tervezésének hibája vagy az ukrán elektronikus hadviselés drónokra gyakorolt hatása. Ez egy célzott provokáció volt, amely Oroszország EU-országok ellen vívott hibrid háborúja aktív fázisának része.”

– írta Alekszandr Kovalenko, az „Információs ellenállás” csoport katonai-politikai elemzője a 2025. szeptemberi támadás után.

Ez az aktív fázis nemcsak a légtérben, hanem a szárazföldön és a tengeren is provokációkat jelent. És attól a naptól kezdve, hogy egy orosz drónraj behatolt Lengyelország légterébe, már számos, a fent felsoroltakhoz hasonló incidenst figyelhettünk meg különböző EU-országokban.

A „zöld emberkék” megjelenése az észt határ közelében (2025 októberében) arra utalhat, hogy Oroszország nem csupán az egyik EU-tagállammal és NATO-taggal szemben teszteli az elfogadott határokat, hanem arra is, hogy a hibrid provokációk és fenyegetések a közeljövőben csak fokozódni fognak. Különösen feltűnő, hogy a katonák nem igazán rejtőztek el, hanem egy jól látható helyeken mozogtak, és szó szerint pózoltak a videofelvételhez.

– Oroszország akár holnap is megkezdheti az agressziót a balti államok ellen. Csak az a kérdés: milyen erővel és eszközökkel? – fejtette ki véleményét a „Novaja Gazeta Evropa” számára Roman Szvitan, a Ukrán Fegyveres Erők tartalékos ezredese, katonai szakértő. – Amíg az ukrajnai háború folytatódik, nagyszabású szárazföldi művelet nem lehetséges. Ennek fő oka, hogy az orosz hadseregnek nincs elegendő létszámú állományaa a legfontosabb területeken. Jelenleg stratégiai tartalékokat halmoznak fel az Ukrajna délkeleti frontján folytatódó offenzíva érdekében.

Alekszandr Kovalenko szerint viszont Európában bevethető a klasszikus „páncélos ökölcsapások” taktikája, a gépesített oszlopok, a tüzérségi tűzfal, a bombázások és a rakétatámadások, a kamikaze drónok támadásai, valamint az FPV-drónok által okozott terror. A szakértő véleménye szerint Európa erre nem áll készen. Hiszen egyetlen európai országban sincs annyi védelmi vonal, erődítmény, halálzóna, és ami a legfontosabb, harci tapasztalat, mint Ukrajnában.

Támadás Észtország ellen

Alekszandr Kovalenko véleménye szerint jelenleg Észtország az EU legsebezhetőbb állama, amely a legnagyobb valószínűséggel kerülhet Oroszország támadásának célkeresztjébe. Ez az ország területének, földrajzi elhelyezkedésének, valamint logisztikai adottságainak köszönhető. Az agresszió Narvából, egy orosz határ menti városból indulhat. Ott meglehetősen magas az orosz ajkú lakosság aránya, ami „indokként” szolgálhat egy – akár hibrid, akár nyílt – invázióhoz.

„Hibrid forgatókönyv esetén a helyi önvédelmi erők úgy döntenek, hogy megvédik magukat Tallinn »ruszofób politikájától«, és kikiáltanak egy „Narvai Népköztársaságot” – írta Alekszandr Kovalenko. – A fegyveres erő szerepét, akárcsak 2014-ben Ukrajnában, azonosító jelek nélküli „zöld emberkék” egységei fogják betölteni. Nyílt invázió esetén a narratíva ugyanaz lesz: a ruszofóbia elleni küzdelem, az oroszajkú lakosság védelme, de az Oroszországi Föderáció reguláris haderejét fogják bevetni. Oroszország számára egy Észtországba történő behatolás esetén elegendő lesz egy legfeljebb 100 ezer fős csapásmérő csoport bevetése, valamint a klasszikus harckocsirohamok, a gépesített oszlopok és a klasszikus, összfegyvernemi támadó hadművelet végrehajtásának minden egyéb módszere. A későbbiekben az orosz haderő létszáma 150–180 ezer katonára növelhető. A csapás lehet frontális – ha magára Narvára mérik –, vagy történhet Vasknarva felől, hogy a 32-es úton gyorsan elvágják a várost a támogatástól, és egy napon belül elérjék a csomópontként szolgáló Jõhvi várost.

Roman Szvitan adatai szerint az orosz hadseregnek legalább három vegyes hadseregre lenne szüksége az Észtország elleni támadáshoz, összesen 150 ezer katonával és tiszttel, felszereléssel és lőszerrel.

– Az Észtország elleni támadásban közvetlenül körülbelül 50 ezer orosz katona vehet részt – folytatja Roman Szvitan, – azonban minden katonára legalább két ember jut, akik a lőszer és az ellátmány szállításával foglalkoznak, valamint ellenőrzik a megszállt területet. Ezeket az egységeket a Leningrádi (LVO) és esetleg a Moszkvai katonai körzetekben fogják összegyűjteni. A három balti ország megszállásához Oroszországnak akár egymillió fős haderőre is szüksége lehet. Ma egyszerűen irreális ilyen erőkoncentrációt létrehozni. Ehhez az összes megszálló csapatot ki kellene vonni Ukrajnából. Erre viszont egyelőre nincs kilátás.

Alekszandr Kovalenko megjegyezte, hogy az észt–orosz határon nincsenek védelmi vonalak és erődítmények – azaz olyan komplexum, amely szükséges ahhoz, hogy a támadó csapatok előrenyomulását a lehető legnagyobb mértékben lelassítsák.

Alekszandr Kovalenko véleménye szerint a Kreml nem feltétlenül elégszik meg Narva elfoglalásával, hanem megpróbálja az észt parancsnokság figyelmét a határ menti városra terelni. Miközben az orosz csapatok 48–72 órán át műveleteket hajtanak végre Narvában, ahová az észt hadsereg fő erőit küldik a fenyegetés semlegesítésére, az orosz erők csapást mérnek Shumilkinon – Hindsa felé, azzal a céllal, hogy a főerők kijussanak az E263-as és E77-es útra, majd megkíséreljék elvágni Észtországot Lettországtól Pärnu városánál. De a legfontosabb az E20-as út, amely lehetővé teszi az orosz előőrsök számára, hogy eljussanak Tallinnba, és teljesen lezárják az ország északi partvidékét. Ez lehetőséget ad az orosz erőknek arra is, hogy aktívan bevessék a Finn-öbölben állomásozó flottájukat az észt városok ellen. Észtország megszállása a legjobb esetben is két-három hetet vehet igénybe, Tallinn, Tartu és hasonló nagy városok ostroma nélkül. A legrosszabb esetben kevesebb, mint egy hét is elég az invázióhoz.

A szövetségesek támogatása

Az Észtországba történő behatolás Alekszandr Kovalenko szerint kiszámíthatatlanul alakulhat, ami jelentősen lerövidíti a NATO-partnerek és az észt fegyveres erők reakcióidejét. Litvánia, Lettország és Lengyelország megpróbál majd segítséget nyújtani baráti szomszédjának és szövetségesének. Az általuk küldött csapatok ellenállásba ütköznek majd az Észtország keleti határától a nyugati partvidékig terjedő vonalon, ahol a orosz hadsereg kevesebb mint egy hét alatt pufferzónát hoz létre. Ezzel párhuzamosan megkezdődhet az orosz hadművelet a „Szuwalki-folyosó” áttörésére a Kalinyingrádi terület felé – a litván és lett területeken lévő koalíciós csoportosulás elszigetelése érdekében.

David Sharp katonai elemző megjegyzi, hogy a balti országok hadseregei ugyan kicsik, de igen jól felkészültek, és tanulnak az ukrán tapasztalatokból. Katonáik jól ismerik a terepet, rendkívül motiváltak, és elég hosszú ideig képesek ellenállni a megszállóknak. Nem tudni, milyen gyorsan fogják a szövetségesek vezetői meghozni a szükséges politikai döntéseket.

– Ha Oroszország balti országok elleni agressziójának lehetőségét reálisnak tekintjük, akkor különböző forgatókönyvek lehetségesek – mondja David Sharp – Az orosz hadsereg elfoglalhat egy korlátozott területet például Észtországban. Vagy megkísérelheti teljes egészében megszállni Észtországot, Lettországot, Litvániát és esetleg Lengyelország egy részét, valamint kialakíthat egy folyosót a Kalinyingrádi terület felé.

Amíg az ukrajnai harcok folynak, az orosz hadseregnek nincs elgendő ereje nagyszabású feladatok megoldására Európában. Amennyiben a Kreml csapatokat kezd felhalmozni a nyugati határon, a NATO-országok tudomást szereznek erről, és ellenintézkedéseket fognak tenni. A balti államokban rotációs rendszerben állomásoznak az Egyesült Államok, Lengyelország és a NATO többi tagállamának csapatai. Felderítőik elkerülhetetlenül észlelni fogják az orosz tartalékok átcsoportosítását és a régióba való telepítését. A NATO légiereje pedig rendkívül mobil erő, és már a behatolás első óráiban csapást mérhet a megszálló csapatokra. A NATO rendelkezik gyorsreagálású erőkkel is, amelyeket azonnal a harctérre tudnak küldeni.

Nincs szabad erőforrás

– Jelenleg Oroszország teljes körű katonai inváziójának valószínűsége Európában kisebb, mint korábban feltételezték. – egészíti ki a beszélgetést Alekszandr Kovalenko – Hiszen jelenleg Oroszországnak nincs egy ilyen művelethez elegendő szabad erőforrása. Nyilvánvaló a mobilizáció szükségessége, amelyet csak az őszi Állami Duma-választások után lehetne végrehajtani. Meg kell jegyezni, hogy az Oroszországi Föderációban már megkezdődött a rejtett mobilizáció, a mobilizációs parancsokat már elkezdték kiküldeni. Tehát a hibrid mobilizáció eljárása már elindult.

Ez a folyamat Alekszandr Kovalenko szerint mind az ukrajnai orosz csapatok létszámának feltöltéséhez, mind pedig a balti államok elleni támadáshoz szükséges tartalékok kialakításához szükséges lesz. A Leningrádi Katonai Körzetben normál körülmények között két vegyes hadsereget lehet elhelyezni. Jelenleg ilyen csapatkoncentrációt nem észleltek ott. A fenyegetés azonban növekszik, és teljesen reális.

– Az utolsó tömeges katonai szerződéskötés az orosz hadseregben 2025 elején történt, amikor Donald Trump került hatalomra az Egyesült Államokban – emlékeztet a BBC orosz nyelvű szolgálatának katonai elemzője, Ilja Barabanov. – Az akkor megélénkülő béketárgyalások miatt az oroszok azt hitték, hogy a közeledik a háború vége, és siettek, hogy nagy egyszeri kifizetéseket kapjanak a szerződés aláírásáért. Úgy gondolták, hogy a mészárlás úgyis hamarosan véget ér, és mindenki épségben visszatér a polgári életbe. Ezt a lehetőséget az orosz propaganda tömegesen terjesztette is. Egy év alatt azonban világossá vált, hogy a konfliktus nem ért véget. Ma pedig az egész Z-közösség amiatt siránkozik, hogy nincs elég ember a fronton. Ugyanakkor tudjuk, hogy a Kreml a szeptemberi Állami Duma-választásokig nem mer újabb mozgósítási hullámba kezdeni. Az ukrajnai harcokhoz szükséges állomány teljes hiánya miatt pedig egy második front megnyitása a balti államokban Vlagyimir Putyin számára rendkívül meggondolatlan döntés lenne. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez közvetlen konfliktushoz vezetne a NATO összes tagjával. Tehát őszig nem lehet szó szárazföldi invázióról.

– Jelenleg nincs tudomásom arról, hogy bármilyen jel is utalna Oroszország támadásának előkészítésére egy vagy több NATO-tagállam ellen – mondja David Sharp. – A Leningrádi Katonai Körzet csapatai nagyon széles körben harcolnak Ukrajnában. Ráadásul ott még a kiemelt irányokban is hiány van emberből és felszerelésből. Nyilvános forrásokból annyit tudunk, hogy az Oroszországi Föderáció nyugati határai gyakorlatilag védtelenek. Ma egyszerűen nincs ki megtámadja Európát.

Roman Szvitan egyetért azzal, hogy az összes harcképes egység jelenleg bevetésre került. Az állandó állomáshelyeken csak a műszaki személyzet maradt, amely az infrastruktúra működéséért, az ellátásért és az utánpótlásért felel.

Reális forgatókönyv

– Az ukrán drónok NATO-országok légterébe való behatolásának ismeretében azt mondhatjuk, hogy a balti régió a hibrid háború csatatere lesz – mondja Ilja Barabanov. – Egy ilyen agressziós forgatókönyvben a balti országok célpontként szolgálhatnak az Oroszországi Föderáció hadseregének. De ma, ahogyan az ukrajnai gyakorlat is mutatja, még a fronttól elég távol eső logisztikai útvonalakat is lehetséges a levegőből ellenőrizni. Ezért például nincs értelme szárazföldi folyosót nyitni Kalinyingrád felé. A drónok elvágnák, és nem szolgálhatna az orosz enklávé ellátási útvonalaként.

– Bár jelenleg az Oroszországi Föderáció NATO-országok elleni szárazföldi hadművelete gyakorlatilag lehetetlennek tűnik – teszi hozzá Roman Szvitan –, a Kreml drónokkal, rakétákkal és repülőgépekkel megtámadhatja Észtországot és a régió többi országát, légi csapásokat mérve rájuk. A fő célpontokat fél tonnás robbanófejjel rendelkező rakétákkal, például „Kalibr”, H–101, H–555, stb. típusúakkal fogják megsemmisíteni. Először a légvédelmet semmisítik meg, hogy a légierő zavartalanul működhessen. Putyin megpróbálhatja megismételni az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni támadásának forgatókönyvét. Az Oroszországi Föderáció nagyon könnyen végrehajthat egy ilyen agressziót. Még elegendő légi támadóeszköze van.

Roman Szvitan véleménye szerint Oroszország az elfogott ukrán drónok segítségével indíthat agressziót a NATO-országok ellen. Ma az orosz hadsereg nagy számú, radioelektronikus harci rendszerekkel hatástalanított ukrán drónnal rendelkezik. Ezeket a drónokat, amelyek formálisan ukrán tulajdonban vannak, például Észtország felé lehet irányítani. Eközben azokat egy orosz operátor fogja irányítani, például Moszkvából. Ugyanígy a Szentpétervár felé repülő ukrán drónokat is le lehet téríteni a pályáról rádióelektronikus harci eszközök segítségével, és átirányítani az európai államok felé.

– A balti államoknak a lehető leggyorsabban meg kell erősíteniük a légvédelmi képességüket – tanácsolja Roman Szvitan – Ukrajna példáját követve olyan frontális és objektumvédelmi légvédelmi rendszereket kell létrehozniuk, amelyek képesek ballisztikus rakétákat és nagy hatótávolságú támadó drónokat lelőni.

– Sajnos az orosz csapatok valamelyik EU-tagállamba történő katonai behatolásának forgatókönyve jelenleg sokkal reálisabb, mint bármikor korábban – állítja Alekszandr Kovalenko. – És a probléma az, hogy egyetlen európai ország sem áll készen arra, hogy visszaverje az Oroszországi Föderáció agresszióját, ha az bekövetkezik. Az, hogy Oroszország nem fog lemondani az EU/NATO-országokba történő behatolási terveiről, már most is több mint nyilvánvaló, és a kérdés, hogy hol és mikor teszi majd ezt, rendkívül aktuális. Ha az Óvilág még viszonylagos biztonságban is van, keleti határai – soha nem látott mértékben – már bekerültek a veszélyzónába.

Ezt mondják tehát a szakértők, de mielőtt bárki kétségbeesne és/vagy elkezdene felkészülni egy orosz megszállásra, gondoljunk bele: mind egyetértenek abban, hogy míg tart a háború Ukrajnában, addig elképzelhetetlen bármilyen támadás az Európai Unió, illetve a NATO tagállamai ellen, mert Moszkvának nincs kivel és mivel támadnia. Azonban ebből ne azt a téves következtetést vonjuk le, hogy az ukrajnai háború az európai béke alapfeltétele és addig alhatunk nyugodtan, míg az zajlik, ugyanis örökké ott sem tarthatnak a harcok.

A megoldás az, hogy az Oroszországi Föderáció fegyveres erőit le kell győzni, ha lehet, Ukrajnában, éspedig minél alaposabban, hogy jó időre elmenjen a Kreml kedve minden háborúskodástól.

Örökre úgy sem fog elmenni: ha abbahagyná az állandó, imperialista harcokat, nem Kreml volna a neve és nem Moszkvában állna.

Szele Tamás