#Ukrajna

A legjobb módja az energiaháború elkerülésének, ha magát a háborút kerüljük el – de épp Ukrajna esete bizonyítja, hogy egy fegyveres konfliktust nem képes csak a védekező fél elhárítani, békés magatartásával. Ha nem rendelkezik megfelelő elrettentő erővel, az agresszor mindenképpen meg fogja támadni, és máris kész a baj.

Ez a harc eleve vesztes, csak a megszállók elleni gyűlöletet erősíti a történelemhamisítás. A srácok úgyis tudják, hogy hazudnak nekik. El a kezekkel a gyermekektől!

A Krím most borotvaélen táncol – és kétoldalt is éles pengék várják a bukását. A tánc már nem tart sokáig.

Donald Trumppal most vigyázni kell, mert a Grönland nevű hintaló nélkül ment haza és ilyenkor nyűgös. Iránnal is megint összerúgta a port. Azért remélhetőleg meglesz Európa nélküle is valahogy.

Most össze kell fognunk és minden erőnket meg kell feszítenünk. Még szerencse, hogy Európa legnagyobb hivatásos hátramozdítója már hivatalát vesztette, mert képes lett volna kifocizni Magyarországot az alakuló európai védelmi szövetségből. Valószínűleg ez is volt a terve.

A háborúban nem az a legfőbb cél, hogy Dávid minél nagyobbat üssön Góliáton. Elég kisebbet is ütnie: csak tudnia kell, mikor és hol lesz a leghatásosabb a csapás. Mikor az óriást már nem bírják a lábai: orra esik, bármennyire is akar még harcolni.

Putyinnak ebben a helyzetben azonnal tárgyalásokat kellene kezdeményeznie, és legalábbis tűzszünetet kéne kötnie, kerül, amibe kerül.

Ezek azok a főbb problémák, amikkel a jövendő brit miniszterelnöknek szembe kell néznie – fogalmazzunk úgy, hogy bármennyit is kap, nem lesz túlfizetve.

A Napnál is világosabb: Jurij Poitának igaza van. Ami úgy totyog, mint a kacsa, úgy hápog, mint a kacsa és úgy is repül, mint a kacsa: az kacsa. Sőt, ez speciel pekingi kacsa. De vigyázzunk vele: megfeküdheti a gyomrunkat.

Nagyon érdekes téma került az érdeklődés fókuszába az utóbbi napokban: a drónirányítás és a GPS zavarásának problémája. Ez nem kis részben a konstancai kikötőt ért dróntámadásnak volt köszönhető. A helyzet az, hogy míg az egy héttel korábbi drónincidensen, melynek során Galați egyik tízemeletes épületét találta egy orosz repülő drón, még kevesen csodálkoztak, a pár nappal ezelőtti, konstancai eset

A megoldás az, hogy az Oroszországi Föderáció fegyveres erőit le kell győzni, ha lehet, Ukrajnában, éspedig minél alaposabban, hogy jó időre elmenjen a Kreml kedve minden háborúskodástól.

Ne feledjük: ezek szerint Magyarország Achilles-sarkát Paksnak hívják.

Putyinnak is, a rezsimjének is mennie kell, minél előbb, annál jobb. És ha nem akar menni, eshetne is. Ki, stílszerűen a Kreml Szpasszkaja-bástyájáról.

Van egy olyan érzésem, hogy ebből béke nem lesz, sőt, fegyverszünet sem: de az látszik a törekvésekből, hogy kezdünk közeledni a Putyin-féle orosz rémtörténet végéhez. Mindenesetre annyi biztos, hogy ezt a mesét már a főszereplői is unják.

Azt hiszem, már tudom, kiről fogják elnevezni egy orosz rendszerváltás után a kalinyingrádi repülőteret. És ezért Immanuel Kant sem haragudna.

Nos, ennyi esze van az amerikai elnöknek. Ennyire meggondolt, megfontolt és előrelátó elme. Nem lenne szabad még egy fakockát vagy egy üveggolyót sem a kezébe adni, mert az előbbit nem értené, az utóbbit elrontaná.

Az Oroszországi Föderáció igazán megtehetné, ha már olyan büszke csapatainak harci szellemére és képességeire, hogy legalább ezt a háborút (meg az összes többit is) a saját erejéből vívja meg és nem hagyatkozik ártatlan perui szakácsok, mérnökök és taxisofőrök kierőszakolt véráldozatára.

Egyelőre, paradox ugyan, de az lenne a megoldás, ha lelassítanánk a támadó, MI-vezérelt drónrendszerek célzási rendszereit.

Én mondom, nincs szebb állat, mint a megbokrosodott faló.

Az egyetlen kérdés, amit Kijev feltehet Washingtonnak: egyáltalán emlékeztek arra, hogy mi még mindig harcolunk?