Szele Tamás: Hilarion az őserdőben

Néhány perce érkezett a hír, tehát a magyar sajtóban először van szerencsém közölni, hogy Hilarion metropolita, az Orosz Ortodox Egyház fenegyereke és hírhedett diplomáciai ügynöke pályafutásának új és talán végső állomásához érkezett: elküldték a brazíliai őserdőbe, de annak is a legeldugottabb részébe. Mégpedig legmagasabb rangú felettese, Kirill pátriárka küldte el. A történtekről a The Insider számolt be, de ezt ki kell majd egészítenem az események hátterével is, hogy teljes egészében világossá váljék, miről is van szó.

Kezdjük azzal, hogy Hilarion metropolitát az argentin–dél-amerikai ortodox egyházmegyébe küldték szolgálatra, amint azt Kirill pátriárka rendelete kimondja:

„Szolgálati helyéül kijelöljük Szent Péter és Pál apostolok templomát Santa Rosa városában, Brazíliában, valamint Szent János apostol és evangélista templomát Campina das Missões városában, Brazíliában, ahol köteles tartózkodni.”

Santa Rosa és Campina das Missões – kisvárosok Brazília déli részén, Rio Grande do Sul államban, távol a legnagyobb politikai és egyházi központoktól. Ugyanakkor a dél-amerikai orosz ortodox közösség számára ezek a helyek történelmi jelentőségűek: a Szent János-templomot Campina das Missõesban az Orosz Birodalomból érkezett bevándorlók alapították, és ez számít Brazília első orosz ortodox templomának, míg a Szent Péter és Pál-templom Santa Rosában később jött létre, amikor a közösség egy része a szomszédos, nagyobb városba költözött.

Az ám, de Campina das Missõesnek összesen 5882 lakosa van, Santa Rosának pedig 77 519, szóval ezek nagyon kis települések a metropoliszokhoz szokott metropolitának. A legközelebbi nagyobb város az állam székhelye, Porto Allegre a maga 1,38 millió lakosával, de oda meg nem mehet, ahogyan nem mehet Rio de Janeeiróba vagy Sao Paulóba sem, hiszen köteles a pátriárka parancsa szerint a kijelölt két településen tartózkodni. Mi lesz így szegény Hilarion magánéletével, sajátos szexuális vonzalmaival, melyeket Rióban vagy Sao Paulóban gond nélkül kielégíthetne, de ezekben a kisvárosokban – még Santa Rosa is csak alig kétszer nagyobb Szekszárdnál – képtelenség akár csak alkalmi partnerre is találnia. A lakosság errefelé egyébként még csak nem is portugál nyelven beszél, hanem egy különleges német tájszólásban kommunikálnek, a Riograndenser Hunsrückischt használják, hiszen német bevándorlók leszármazottai, amit kizárólag ők értenek meg. A szórakozási lehetőségek kimerülnek a Nemzeti Szójabab Vásár, a Bennszülött Zenei Fesztivál és természetesen az Oktoberfest által nyújtott mókákban, szóval lesz ez a száműzetés olyan kellemes a nagyvilági Hilarionnak, mint Rodostó volt Mikes Kelemennek.

Hilarion metropolita egészen a közelmúltig Csehországban szolgált. Május 24-én a rendőrség Karlovy Varyban megállította az autóját egy névtelen bejelentés nyomán, amely szerint kábítószert szállított; a csomagtartóban négy kis tartályt találtak fehér színű anyaggal. Hilariont és videósát letartóztatták, de két nap múlva elengedték őket.

Maga a metropolita tagadta, hogy köze lenne a kábítószer-kereskedelemhez, a letartóztatást „ellene kitervelt akciónak” nevezte, és hamarosan elutazott Csehországból Oroszországba, attól tartva, hogy újra letartóztatják.

A múlt hét végén azt nyilatkozta a RIA Novosztyi hírügynökségnek, hogy a közeljövőben Moszkvában szándékozik élni.

Ez lehetett a hiba: Kirill természetesen minden nap olvassa a RIA Novosztyit, és így szólhatott magában:

„Moszkvában akarsz élni? Itt, a nyakamon? Velem rivalizálni? Na, adok én neked Moszkvát! Fogd meg a sörömet...”

– és úgy vágta át még egy másik kontinensre, sőt, féltekére is, hogy csak úgy nyekkent bele. Majd Campina das Missõesban vágyakozhat a Régi Baszmannaja utca után. Ha meg fel meri emelni a szavát, innen már könnyű áthelyezni mondjuk Pápua-Új-Guineába vagy Kelet-Timorra. A többiről meg majd gondoskodnak a helyi hívek és felteszik az étlapra, zsemlemorzsával (bár Brazíliában is éltek olyan törzsek, akik száz évvel ezelőtt még ették az embert, de azóta erről leszoktak).

2022 júniusáig Hilarion az Orosz Ortodox Egyház külkapcsolatokért felelős részlegének elnöki tisztét töltötte be, és Kirill pátriárka legszűkebb köréhez tartozott. Ezt követően ismeretlen okokból leváltották tisztségéből, kizárták a Szinódusból, és Magyarországra küldték szolgálni. Amikor a metropolita az Orosz Ortodox Egyház budapesti-magyarországi egyházmegyéjét vezette, szolgája, Georgij Szuzuki szexuális zaklatással vádolta meg a hierarchát.

Később Suzuki a The Insidernek adott interjúban elmesélte, hogy Hilarion rendszeresen találkozott az akkori magyar miniszterelnökkel, Orbán Viktorral, valamint annak helyettesével, Semjén Zsolttal is és lobbizott az Oroszországra kiszabott szankciók feloldása érdekében. Hilarion elutasította Georgij Suzuki zaklatással kapcsolatos vádjait, és személyi titkárának édesanyját vádolta meg zsarolással.

Itt érdekes dolgok következnek, legalábbis számunkra érdekesek: mit is mondott Suzuki Orbánról és Semjénről? Itt áll, megkerestem a forrást.

„Októberben érkeztem Budapestre. Az első napok mély benyomást tettek rám. Egy különszobában szállásoltak el. Később Hilarion felajánlotta, hogy sétáljunk egyet a városban. Azt hittem, hogy szerzetesi ruhát fog hordani, de hétköznapi ruhát viselt – zakót és nadrágot. Séta közben levette a zakóját, és nekem adta, hogy vigyem. Számomra ez volt az első kultúrsokk. Japánban még a nagyvállalatok vezetői sem bánnak így az alárendeltjeikkel. Elég hamar átköltöztettek a különszobámból az ő lakosztályába, majd megkezdődtek részéről a szexuális zaklatások.

Japánból való távozásomig azt hittem, hogy Hilarion mélyen hívő ember – teológiával foglalkozik, sokat tanult, könyveket ír, filmek forgatásában vesz részt. De mindez illúziónak bizonyult. Miután másfél évet éltem vele egy fedél alatt, elmondhatom, hogy a hitet a pénzkeresésre használja. Számára az egyház: üzlet.

Például nem volt egyértelmű véleménye az ukrajnai háborúról. Mindenkinek azt mondta, ami éppen abban a pillanatban számára előnyös volt. Ha európaiakkal beszélt, akkor a háborúellenes álláspontot választotta.

Véleményem szerint egyházi vezetőként gondoskodnia kellett volna a budapesti Nagyboldogasszony-székesegyház híveiről. De a valóságban gyakorlatilag nem is foglalkozott velük. Öt perccel a szertartás kezdete előtt érkezett mindig, és a prédikáció után szinte azonnal távozott.

Cserébe viszont minden hónapban személyesen találkozott Oroszország magyarországi nagykövetével. A nagykövetség munkatársaival pedig segédje, Vjacseszlav Li találkozott hetente. Mindezek a kapcsolatok informálisak voltak, és vagy az orosz nagykövetségen, vagy éttermekben zajlottak. Néha a munkatársak meg is látogatták a metropolitát saját lakásán.

Néhányszor tanúja voltam Hilarion nem hivatalos találkozóinak a magyar miniszterelnökkel, Orbán Viktorral. De gyakrabban, körülbelül havonta egyszer, találkozott a miniszterelnök-helyettessel, Semjén Zsoltal, szintén nem hivatalosan vagy nyilvánosan. Hilarion olyan szoros kapcsolatban állt Semjénnel, hogy egymást is meghívták otthonukba. Egyszer teát szolgáltam fel, amikor a metropolita vendége volt a miniszterelnök-helyettes és felesége. A feleségének annyira ízlettek a hagyományos japán édességek, amelyeket én készítettem, hogy még a receptjüket is elkérte tőlem.

Mindezek a találkozók négyszemközt zajlottak. De időnként Hilarion elmesélte nekem és más munkatársainak, miről beszélt a magyar tisztviselőkkel. Gyakran szóba került, hogy Magyarország hogyan segíthetne az orosz üzletembereknek és oligarcháknak – például tartózkodási engedélyt adhatna nekik bizonyos befektetésekért cserébe, vagy lobbizhatna a szankciók feloldásáért. Eurómillió forgott a szó. Hilarion emellett nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Kirill pátriárka ne kerüljön a szankciók hatálya alá. Még a hírekben is láthattuk, hogy Magyarország többször is megakadályozta felvételét a szankciós listákra.

Hilarion gyakorlatilag hidat teremtett az orosz és a magyar hatóságok között. Mindez mind a magyaroknak, mind magának Hilarionnak komoly anyagi hasznot kellett hozzon.

A metropolita mindkét fél részéről számos kiváltságban részesült. Például diplomata rendszámú autója volt, noha semmilyen kapcsolata nem volt az orosz nagykövetséggel. Egyszerűen csak nem akart állni a dugóban. Amikor pedig a metropolita külföldre repült, a kormányzati terminált használta. Ráadásul nagyon gyorsan, mindössze néhány hónap alatt megkapta a magyar állampolgárságot.

Ezen kívül Hilarion metropolita folyamatosan találkozott orosz üzletemberekkel és oligarchákkal. Ezeknek a találkozóknak formálisan mindig ugyanaz volt a célja: az, hogy támogassanak valamilyen egyházi szükségletet. Valójában azonban ezek az összegek Hilarion saját fényűző életvitelét szolgálták. Ez az életmód messze állt a szerzetesi egyszerűségtől. Nagyon drága autói, drága házai és drága holmijai voltak. Vállalkozókkal vacsorázott drága éttermekben, akikkel arról beszélt, hogy az egyház nehéz időket él át, és szüksége van a támogatásukra. A vacsorát természetesen a beszélgetőtársai fizették."

Ez bizony csúnya történet. Az még érthető, hogy Hilarion próbált lobbizni Kirill érdekében, aki ugyan utálja őt, mint Harangláb egyházfi a Helység Kalapácsában a kukoricagölödint, és fogadjunk, hogy emberünk is ugyanígy érez Kirill iránt – de az egyházi érdek magasabb rendű. Az már húzósabb, hogy oligarchák érdekében is lobbyott, de a legnagyobb baj az, hogy – sikerült neki. Kirill nem került fel a szankciós listára (no, de mostantól felkerül!), kapott, teljesen szabálytalanul ugyan, de magyar állampolgárságot, és ha nincs ez a Suzuki gyerek, minden sikerült volna neki. De hát könnyű Katát táncba vinni, ha ő is akarja, és ha Katát Viktornak vagy Zsoltnak hívják: még könnyebb.

De mit válaszolt Hilarion Suzuki vádjaira? Az is megvan, kérem.

Hilarion budapesti és magyar metropolita, az Orosz Ortodox Egyház püspöke (világi nevén Grigorij Alfejev) elutasította George Suzukinak, egykori titkárának szexuális zaklatással kapcsolatos vádjait, és azokat pénzszerzési kísérletnek nevezte. A metropolita azt gyanítja, hogy a titkár édesanyja küldte hozzá a fiát, hogy kompromittáló anyagot gyűjtsön és zsarolhassa őt. A pap azt állítja, hogy Veronika Suzuki „valójában nem George édesanyja”, és hogy ez „csak távozásuk után derült ki”. Mint állította:

„Azzal, hogy a fiát beépítette hozzám, ő maga is be akart épülni, és az élete hátralévő részét az én költségemen akarta leélni. Amikor pedig rájött, hogy ez nem fog menni, kidolgozott egy tervet, hogyan szerezzen tőlem nagy összeget bűncselekmény útján.”

A pap szerint a nő még 2023 őszén is eljött hozzá Magyarországra, és a fián keresztül pénzt zsarolt ki tőle. A metropolita biztos abban, hogy a Suzuki család minden lépését azzal a céllal tervezték, hogy megszerezzék ezt a 384 ezer eurót.

Hilarion azzal vádolta Veronika Suzukit, hogy „ő maga nem dolgozik, és nem engedi, hogy Georgij becsületesen keressen pénzt”. Azt is elmondta, hogy Suzuki hosszú évekig „lelki” kapcsolatban állt a hírhedt, mára már kiközösített volt szerzetessel, Szergej Romanovval, akit szélsőségesség és öngyilkosságra buzdítás miatt elítéltek, és most nem engedik az ukrajnai háborúban szolgálni, még építőmunkásként vagy ápolóként sem.

Ebből elég is ennyi, ez civódás, hajtépés, hisztike, vesszenek össze vagy béküljenek ki, de legyen a magánügyük. Hanem tegyük fel az alapvető kérdést: miért akarta minél messzebbre száműzni Kirill Hilariont?

Ismervén a körülményeket, ennek több oka is van. Az első és legfontosabb az, hogy azért, mert lebukott a Suzuki-ügyben. Ha valaki Moszkvában akar kicsapongó és pazarló, életet élni annak ellenére, hogy metropolita, épp megteheti, mert el lehet rejteni a nyomokat. Végső soron ha valaki Moszkvában tud, vagy, ami még rosszabb, beszél túl sokat, akkor azt el lehet intézni, a Moszkva folyó fenekén épp elég ilyen ember álldogál betoncsizmában. Mások meg a nyolcvanadik emeletről esnek ki hasonló okokból. Viszont Hilarion Budapesten, Karlsbadban (Karlovy Varyban), Prágában, mindenfelé csapongott és űzött fényt, ami nagyon és kellemetlenül látszott. El kellett volna dugni, ha lehet, Moszkvában, hogy felejtsék, valami csendes kolostorban, csakhogy itt jön a második ok: a Kirillnél fiatalabb és sokkal nyugatosabb, világiasabb Hilarion riválisa volt Kirillnek! Ami odáig ment, hogy képesek voltak abszurd ostobaságokon is hitvitába keveredni, például azon, hogy a repülő csészealjakban utazó földönkívüliek az Úr angyali hírnökei-e (ezt állította Hilarion) vagy inkább Belzebub démonai (Kiril meg ezen az állásponton volt). Az fel sem merült bennük, hogy esetleg nincsenek repülő csészealjak, vagy a túlvilági hatalmaknak nincs hozzájuk közük. És igen: ha M oszkvában marad, Hilarion egyházi berkeken belül eljuthatott volna a népszerűségnek arra a szintjére, hogy Kirill pozícióját komolyan veszélyeztethesse.

Nem volt más megoldás: Hilarionnak mennie kellett: másik kontinensre, másik féltekére, és ha sokat okoskodik, akár meg ezt az árnyékvilágot is elhagyathatják vele, elvégre nem sokan fognak érdeklődni az iránt, hogy hova tűnt egy orosz metropolita Rio Grande do Sul őserdejében. Ha eltűnik, hát eltűnik, hirtelen, mint erdőben a vadnyom.

Ennek a történetnek az a bája, hogy nincs benne pozitív hős. Korrupt és kicsapongó emberek kergetőznek benne hatalmas pénzek nyomában – bármelyikük is veszít, mindenképpen nyer ezzel a világ.

Mindenesetre Hilarion most misézhet a pumáknak, az ocelotoknak és a bőgőmajmoknak.

És még így is lehet, hogy jobban járt, mintha Kirillnek és Putyinnak misézne. Bár ő ezt egészen biztosan nem így látja.

Szele Tamás