Szele Tamás: Újhullámos terrorizmus

A kifejezés eléggé profánnak tűnhet, de van némi létjogosultsága: ha a jelenlegi állapotokat tekintjük, elmondható, hogy az amerikai csapatok 2021-es, kaotikus kivonulása Afganisztánból, mely egyben a tálibokat segítette hatalmi pozícióba, nem új status quot, hanem – hosszabb távon nézve – újabb terrorhullámot generált, amelynek most már a tálibok is szenvedő alanyai.

Lévén, hogy az említett afganisztáni csoportnak államszervező képessége nem volt, sőt, valószínűleg erre vonatkozó tervei sem (úgy gondolhatták, hogy majd csak elmegy minden magától, ahogy korábban is), vezető hatalomként pedig inkább foglalkoznak a belső frakcióharcokkal, mint bármi egyébbel, kivéve a nők megalázását, nem is csoda, hogy már röviddel a hatalomátvétel után meggyűlt a bajuk az ellenük szervezkedő ISIS-K-val, vagyis az Iszlám Állam Khorasszáni Tartományával, amelyhez képest kegyetlenség szempontjából még a tálibok is levendula-illatú kávénénikék. Ez az azóta is tartó folyamatos harc, amiről onnan tudjuk, miszerint tart, hogy Kabul pár hetente bejelenti a végső győzelmet az ISIS-K fölött, kergette őket végül a kétes szövetségbe pont Moszkvával, de ugyanakkor egy különös állóháborúba is Pakisztánnal.

Azonban Pakisztánnak a tálibokon és Indián kívül is megvan a maga baja – a gerillákkal. Akik ugyan a legkevésbé sem tartoznak a tálibokhoz, de nagyon sokat tanultak a példájukból, és ma már komoly figyelmet fordítanak az online kommunikációra vagy a drónhadviselésre – tehát valósággal „újhullámos” terroristának nevezhetőek.

Lássuk, mit mond a Jamestown Alapítvány jelentése a pakisztáni belpolitikai- és terror-helyzetről.

Az Ittehad-ul-Mujahideen Pakistan (IMP) egyre komolyabb militáns fenyegetéssé válik, amely akár a Tehreek-e-Taliban Pakistan (TTP) riválisává is válhat. A szövetség egyesítette a széttagolt dzsihádista frakciókat, bevezette a dróntechnológiát, kifinomultabb médianarratívát alakított ki, és összehangolt támadásokat hajtott végre az állami biztonsági erők ellen.

A katonai műveleteken túl az IMP úgy alakítja át propagandáját, hogy dzsihádista, nyugatellenes és nacionalista témákat ötvöz. Ez a hibrid ideológiai narratíva erkölcsi és politikai keretbe helyezi az erőszakot, a toborzás fokozására törekszik, és célja a helyi lakosság támogatásának megszerzése, többek között a gazdaságilag stabil társadalmi rétegek körében is.

Az IMP kialakulóban lévő operatív képességei, határokon átnyúló kapcsolatai, a TTP-vel való egyre fokozódó rivalizálása, valamint a Jamaat-ul-Ahrarral és a beludzs lázadó csoportokkal való, jelentések szerint virágzó együttműködése Pakisztán nemzetbiztonsági helyzetének veszélyes változására utalnak.

Az Ittehad-ul-Mujahideen Pakistan (IMP) – amely a Hafiz Gul Bahadur Group (HGBG), a Harakat Inqilab-e-Islami Pakistan (HIIP) és a Lashkar-e-Islam (LeI) szövetségéből áll – jelentősen megváltoztatta Pakisztán belpolitikai állapotát, különösen Khyber Pakhtunkhwa tartományban.

2025. április 11-i megalakulása óta az IMP inkább egyfajta ernyőszervezetté fejlődött, mintsem önálló szervezetként működne. Olyan széttagolt militáns frakciókat foglal magában, amelyek összehangolják műveleteiket, megosztják egymással a hírszerzési információkat, szervezett digitális propaganda-kampányokat folytatnak, valamint drónokat vetnek be az állambiztonsági erők elleni fizikai támadások mellett.

Az HGBG a legtapasztaltabb és legdominánsabb frakció az IMP égisze alatt működő csoportok között. A csoport közvetlenül kapcsolódik Hafiz Gul Bahadurhoz, akit veszélyesebbnek tartanak, mint a Tehreek-e-Taliban Pakistan (TTP, vagy „pakisztáni tálibok”) vezetőjét, Mufti Noor Wali Mehsudot. Bahadurról köztudott, hogy különösen jól képes nagy jelentőségű műveletek végrehajtására, a szövetséges csoportokkal való együttműködésre a hírszerzési információk megosztása érdekében, valamint befolyásának fenntartására. Egy neves pakisztáni biztonsági elemző azzal érvelt, hogy Bahadur Mufti Noor Wali Mehsud „mestere” a militáns taktikák terén, és ezért sokkal veszélyesebb nála. Az IMP megalakulása tovább bővítette Bahadur befolyását, operatív hatáskörét és szervezeti infrastruktúráját a korábbi Szövetségi Irányítású Törzsi Területeken (FATA) és a szomszédos határvidékeken.

Az IMP retorikája szándékosan ötvözi a nyugat-ellenes érzelmeket, a nacionalista gondolkodást és a dzsihádista ideológiát, hogy szervezeti és operatív célokra árnyaltabb és hatékonyabb narratívát alakítson ki. A csoport frakcióihoz, különösen az Inqilab-e-Islami Pakistanhoz kapcsolódó médiaorgánumok aktívan publikálnak anyagokat, és folyamatosan tájékoztatják a közönséget az IMP tevékenységéről. A bejegyzések gyakran tartalmaznak felvételeket támadásokról, harcosok kiképzéséről, előkészítő foglalkozásokról, valamint kulcsfigurák hang- és videóbeszédeit iszlamista, dzsihádista és felforgató témákról. Általánosan nyugatellenes retorikája ellenére az IMP úgy tűnik, kerüli a külföldi dzsihádista elemek toborzását, illetve a transznacionális militáns csoportokkal való nyílt szövetkezést. Ez a megközelítés az afgán tálibokkal való koordinációt tükrözheti, akik továbbra is érzékenyen reagálnak más militáns csoportok határon átnyúló tevékenységére.

Az IMP egyre kifinomultabb operatív képességeket is tanúsított, integrált támadásokat ötvözve a felkelők propagandájának terjesztésével. 2026 első felében a csoport szervezettebb és kiszámítottabb stratégiát alkalmazott a biztonsági erők ellen. Ez magában foglalta az improvizált robbanószerkezetekkel (IED) végrehajtott támadásokat, rakétatámadásokat, mesterlövész-támadásokat, ellenőrzőpontok elleni támadásokat, biztonsági konvojok elleni lesvetéseket, valamint négyrotoros drónokkal végrehajtott támadásokat.

A csoport gyakran alkalmaz drónokkal végrehajtott támadásokat a hagyományos hadműveletei során, hogy taktikai előnyt szerezzen a gyengén felszerelt biztonsági erőkkel szemben. Ezeket a drónokat úgy alakították át, hogy kis méretű robbanótölteteket és gránátokat szállíthassanak, majd azokat ellenőrzőpontokra és biztonsági járművekre dobhassák le, ami pontosabb támadásokat tesz lehetővé. Ez az alkalmazkodás a regionális szintű gerillahadviselés szélesebb körű tendenciáját mutatja.

2025 júliusában az IMP több mint 90 támadást vállalt magára Khyber Pakhtunkhwa tartományban a biztonsági erők ellen. A jelentések arra is utalnak, hogy 2025 júniusában is meredeken megnőtt a szélsőségesek támadásainak és a biztonsági erők terrorizmusellenes műveleteinek száma. A HGBG volt a legaktívabb radikális frakció, amely gyilkos támadásokat hajtott végre az állambiztonsági alakulatok ellen. Az HGBG jelenleg négy öngyilkos merénylő-tábort működtet, és a vele szövetséges IMP-frakciók is biztosítanak emberi erőt a támadások fokozása és a militánsok befolyásának kiterjesztése érdekében. A 2026-os műveletek eddig ezeknek a tendenciáknak a folytatódását jelzik. Az IMP által végrehajtott és vállalt támadások többsége öngyilkos merénylőket, összehangolt fegyveres harcokat, drónok használatát és harci taktikákat foglal magában.

• Június 28-án az HGBG öngyilkos merényletet hajtott végre Mir Aliban, amelynek során az állambiztonsági erők 13 tagja vesztette életét, 29-en pedig megsebesültek.

• Május 10-én az IMP infografikus jelentést tett közzé az április 28. és május 8. közötti 10 napos műveleteiről, amelyben azt állította, hogy a kormány 48 emberét megölték és 34-et megsebesítettek. Az IMP azt is állította, hogy ezekben a támadásokban három biztonsági őrhelyet, három katonai járművet és egy napelem-rendszert semmisített meg.

• Május 19-én az IMP újabb infografikus jelentést tett közzé a május 9. és május 18. közötti 10 napos műveleti tevékenységéről, amelyben azt állította, hogy 60 ellenfelüket ölték meg és 25-öt megsebesítettek. Ez a jelentés utalt egy, a Khyber Pakhtunkhwa tartománybeli Bannu városában található rendőrőrs ellen elkövetett támadásra is, amelyben több mint 15 rendőr vesztette életét.

Az IMP nem kizárólag a harcmezőn aktív. A digitális térben is jelentős szerepet játszik, ahol kifinomult médiaapparátus segítségével igyekszik ellenfeleit célba venni, propagandát terjeszteni, narratíváját megerősíteni, valamint pszichológiai fölényt elérni. Számos, az IMP-hez és annak alfrakcióihoz – köztük a Lashkar-e-Islamhoz, az Inqilab-e-Islami Pakisztánhoz és a HGBG-hez – kapcsolódó közösségi média-fiók aktívan megosztja és terjeszti a csoport ideológiáját, vagy a támadásairól és a vezetők beszédeiről szóló tudósításokat de az önálló kiadványait is.

Májusban az Inqilab-e-Islami Pakistanhoz kapcsolódó média egy kiáltvány-jellegű röpiratot osztott meg, amelynek célja egy szélesebb közönség elérése volt. Az IMP alapideológiája és narratívája határozottan elítéli a Nyugatot, és Pakisztán hadseregét ellenségként ábrázolja. A röpirat ötvözi a militáns és dzsihádista diskurzust az antiimperializmussal, a nacionalizmussal és a populizmussal, Pakisztánt a Nyugat rabszolgájaként ábrázolja, és három részből álló ideológiai stratégiát vázol fel a jelenlegi válság leküzdésére. Ennek három lépcsőfoka: toborzás, kiképzés és fegyveres dzsihád lenne. A dokumentum erkölcsi szempontból értelmezi a csoport harcait, és igyekszik igazolni az erőszakot.

A röpirat emellett a mozgalmat erkölcsös, fegyelmezett, a helyi lakossággal barátságos erőként ábrázolja, amely az indiai iszlám újjáéledésének és egyes dzsihádista személyiségeknek az igazi ideológiai örököse. A brosúra továbbá a csoport céljaként egy iszlám kormányzati rendszer létrehozását jelöli meg Pakisztánban. Ez a narratíva ötvözi a pakisztáni hazafias nacionalizmust az áldozatvállalás, a mártírság és az iszlám saría témáival, erősen merítve az afgán tálibok dzsihádról és iszlamizmusról szóló narratívájából.

A pakisztáni radikálisok belviszonyait a széttagolt TTP-frakciók között kialakuló feszültségek is alakítják. Az IMP szerepe és jelentősége megnőtt, ahogy a TTP-n belüli szakadások egyre láthatóbbá váltak. Május 20-án a Jamaat-ul-Ahrar Umati nevű csoportja összecsapott Kazimmal – a TTP kurrami helyi parancsnokával –, ami körülbelül 18 Jamaat-ul-Ahrar-fegyveres halálát eredményezte, köztük Mumtaz parancsnokét is. A Jamaat-ul-Ahrar vezetése már korábban is Mufti Noor Walit okolta a Jamaat-ul-Ahrar vezetője, Abdul Wali – más néven Omar Khalid Khorasani – 2022 augusztusában, a Paktika tartománybeli Barmal körzetben történt meggyilkolásáért.

A Kurramban történt legutóbbi események tovább rontották a TTP és a Jamaat-ul-Ahrar közötti kapcsolatokat. Utóbbi utasította harcosait, hogy ne bízzanak a TTP-ben, és közelebb került az IMP-hez. Most már fennáll annak a lehetősége, hogy a Jamaat-ul-Ahrar csatlakozik az IMP szövetségéhez. Ha ez bekövetkezik, a TTP jelentős mértékben elveszítheti befolyását Pakisztánban, miközben a gerillacsoportok közötti meglévő feszültségek fokozhatják a helyi szintű erőszakot a befolyás, a toborzás, az erőforrások és a dominancia terén.

Az IMP megjelenése a pakisztáni fegyveres csoportok világában egy jelentősebb átalakulást tükröz. A militáns mozgalmak egyre decentralizáltabbá válnak, és a szereplők egyre kifinomultabb módon alkalmazzák a dróntechnológiát és a digitális médiát. Az IMP túllépett a hagyományos felkelői mintákon, és olyan hibrid militáns hálózattá fejlődik, amely képes kihívást jelenteni az állami hatóságoknak Khyber Pakhtunkhwa konfliktus sújtotta területein. Ebben az összefüggésben az IMP egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a széttagolt és elégedetlen TTP-frakciók számára megbízható szövetségesként, lehetővé téve a csoport számára, hogy kiterjessze militáns hálózatát, befolyását és ellenőrzését a tartomány instabil területein és azon túl is.

Láthatjuk tehát: míg Afganisztánban az egyik terrorszervezet harcol a másikkal az állam feletti hatalomért, addig Pakisztánban a terrorszervezetek nem csak az állammal harcolnak, hanem egymással is, az államhatalom elleni harcban betöltött főszerepért. Ez bennük az újhullámos. Aztán majd, ha győzne valamelyik, egy héten belül újabb ellenfélre talál. Afganisztánban és Pakisztánban soha, azaz soha nem lesz béke.

Szele Tamás