Jegyzet

Tegnap bemutattam, hogyan is áll Moldova a dezinformáció elleni harccal – nos, elmondható, hogy nemes szándékban és tisztánlátásban nincs hiány, legalábbis a műveltebb, európai szintű szakemberek és egyes politikusok részéről –de mi a helyzet a tettekkel? Nos, az aktív cselekvés terén mutatkoznak még bizonyos hiányosságok, ahogy a szocialista brigád naplója írná.

Olyasmivel fogunk ma foglalkozni, ami tanulságos ugyan, de kissé szomorú is – azzal, hogy Moldovának, mely az orosz propaganda első számú célpontjai közé tartozik, van-e álhír- és manipuláció-ellenes állami szerve, és van, hát miért nincs mégis? Mert az intézmény létezik ugyan, csak nem működik, illetve ha működik, azt nagyon ügyesen titkolják.

Írásunk előző részében már bemutattunk néhány eget verő, sőt orbitálisnak is mondható hazugságot a 2024-es év orosz sajtójából a The Insider nyomán, most folytatjuk a válogatást.

Vannak specifikusan orosz termékek, például a tulai szamovár, a matrjoska-baba, a sztyeppei illemhely, a vodka és az álhír. Mindegyiket készítik máshol is, de csak az orosz gyártmány az igazi, csak annak van meg az a sajátságos zamata és ősereje, amit csakis a termékeny orosz földben sarjadó bolondgomba képes biztosítani. Az igazi orosz fake news az elefántot is leveri a lábáról, ez bízvást állíth

Mint az közismert, ma hajnaltól körülbelül 268 magyarországi tanintézet kapott bombamerénylettel fenyegető e-mailt, mely a szokásos és előírásos következményekkel járt: az iskolákat kiürítették, a szakértők most is vizsgálják az épületeket, bár szerencsére mindez idáig robbanószerkezetet sehol sem találtak, a gyerekek megijedtek, a tanárok szintén, a szülők dühösek.

Trump elnök vágyai nagyra törőek és kifejezetten birodalmi jelegűek, de az igen jó kérdés, hogy milyen anyagi forrásokból lehetne őket megvalósítani. Ezzel maga az elnök sem sokat törődik, ugyanis leköti saját gyarapodás, most éppen kriptovaluta és memecoin útján – erről közöl oknyomozó írást a WIRED magazin.

Tegnap óta mindenképpen Donald Trump az Egyesült Államok új elnöke, ezt már a macska sem kaparja ki, mert letette az esküt. Az első intézkedései hajmeresztőek voltak, de erre is számítottunk, ezeket elemzi most az egész világsajtó, és kicsit mintha megfeledkeznénk arról, hogy az adminisztrációja sem ígérkezik akármilyennek: valóságos alkalmatlansági casting végeredményeként születhetett meg a fele

Tegnap az AfD eddigi tevékenységét és meglehetősen viharos történetét mutattuk be, de lássuk, hogy most, az előrehozott választások árnyékában mire számíthatunk tőlük? Sok jóra nem, az már biztos.

Mint az közismert, december 27-én a német elnök hivatalosan is feloszlatta a Bundestagot, és ezzel előkészítette a február 23-i előrehozott választásokat. A felmérések szerint az Alternatíva Németországért (AfD) a második helyen áll. A párt 11 éves története során populista mozgalomból ultrajobboldali erővé vált – szélsőséges elemekkel átszőtt szervezetté.

Moszkvában látszólag rendben, sőt, kissé unalmasan mennek a dolgok, Putyin a győzelemnapi parádé részleteit szervezgeti, Zjuganov, a Kommunista Párt elnöke feltűnősködik az Állami Dumában, lecserélték a Gulag-múzeum igazgatóját Zahar Prilepin egyik tanítványára... szóval, mintha minden a legnagyobb rendben volna és nem lenne háború. De van.

Nem véletlen a kiemelés a címben: régen kötéllel fogták a katonát, ma bottal fogják a szabotőrt, legalábbis az orosz szolgálatok. Ugyan elég naiv módszert alkalmaznak, de lám, így is akad épp elég ostoba ember, aki lépre megy és viszonylag alacsony összeg ellenében, sőt, akár ingyen is hajlandó támogatni az orosz diverziókat Európában – mi több, időnként végre is hajtani azokat. Erről szól a Novaj

Afganisztán komoly vasúti beruházásokat tervez, ami kifejezetten a saját belügye volna, ha így akar tönkremenni, ám szabadon megteheti, de a beruházás háttere több, mint pikáns, ugyanis az Afgán Államvasutak jelenleg összesen 25 kilométer hosszan húzódnak, az üzbég határon fekvő Hairatan és Mazari Sharif között, szóval erre mondanánk sportnyelven, hogy „innen szép győzni”.

Állandóan az Oroszországi Föderáció és Ukrajna közötti béketervekről pusmognak mostanság a világsajtóban, természetesen pártállás szerint vagy az egyik, vagy a másik fél maradéktalan győzelmét feltételezve, sőt, függővé téve a Trump és Putyin közötti várható tárgyalások kimenetelétől – amiben van ráció, de nem tudni egyelőre, mi lenne Trump előre beígért varázslata, ami „huszonnégy órán beül véget

Vlágyenka magyarországi kalandjairól most kell írni, még ma, mert holnapra már le fogják tagadni azt is, hogy volt ilyesmi – igen szép mellélövés volt pedig, és nem nélkülözte a magyar nemzeti jelleget sem, mármint, ha úgy tekintjük, hogy ennek része az „ide, falura jó lesz így is” mentalitás. És végső soron: igazából megfelelt, le se kellett volna cserélni.

Régi orosz népi bölcsesség, hogy „ahol nincs tűz, rakunk egyet”, és ezt úgy kell érteni, miszerint „ahol nincs baj, ott csinálunk”. Meg hát a saját termésű gond azért is jobb, mert könnyebb leküzdeni, elvégre magunk okoztuk. Valahogy így gondolkodhattak a Lubjanka téren, az FSZB központjában is, mikor hadat üzentek az összes orosz területen létező és nem létező szeparatista mozgalomnak. 

Ritka érdekes írást közöl az Afghanistan International című, valószínűleg kivételesen bátor munkatársakat alkalmazó lap. Afganisztánban és Iránban mindenképpen bátorság kell a sajtómunkához, még egy ártatlan apróhirdetésből is lehet vérbosszú – egyébként ez az orgánum az Iran International testvérkiadványa, és az iráni verziónál sem anyámasszony katonái dolgoznak. Hanem ehhez a most elővett cikkhe

Kérem, először is cáfolattal kell kezdenem. Nem, ismétlem, egyáltalán nem igaz, hogy Moszkvában terjed ez a bökversike. Már csak azért sem terjed, mert ezt a zöngeményt én találtam ki olyan három perc alatt, és oroszul egyáltalán nem hangzik ilyen jól. Viszont tény, hogy a Kremlnek jól jönnek Trump hagymázas birodalmi látomásai, mert elterelik az orosz állampolgárok (majdnem alattvalót írtam) figy

Most, mikor gyökeresen kezd átalakulni a Közel-Kelet politikai térképe és átrendeződnek az erőviszonyok, nagyon nem tűnik mindegynek, hova pozicionálja magát az új helyzetben Törökország. Erről írt rövid, de velős tanulmányt a Chatham House honlapjára Galip Dalay vezető munkatárs – úgy tessék olvasni az alábbiakat, természetesen, hogy ez egy vezető török értelmiségi véleménye, semmiképpen sem lapu

Szeretném előre leszögezni, hogy az alábbiakban ismertetett tanulmánnyal abban a kérdésben nem értek egyet, miszerint feltételezi, hogy Donald Trump épelméjű ember és tetteit valamiféle logika vezérli. Nekem személy szerint nem ez a véleményem, de hallgassuk meg azt is, amit a Carnegie Alapítvány kutatója, Stewart Patrick feltételez a megválasztott amerikai elnök meglepő területi igényeiről.

Napok óta adós vagyok ezzel az írással, mentse késlekedésemet, hogy egyrészt fontosabb hírekkel kellett foglalkoznom, másrészt meg őszintén be kell vallanom: alaposan utána kellett néznem, tulajdonképpen mi is okozza az átfogó moldovai-transznisztriai válságot, ami egyelőre még csak az energiáról szól, de nemsokára befolyásolni fogja a régió politikai életét is. Nos, a Gazprom alaposan megkeverte