Jegyzet

Nem, Putyin nem hisz a mágiában, illetve, Andrej Percev szerint azért mégis hisz egy kicsit, csak éppen mesterséges intelligenciának hívja. Vagyis, pontosabban fogalmazva: abban hisz valamiért, hogy az Oroszországi Föderáció előrébb jár ezen a téren a világ többi részénél (ami hatalmas tévedés) és az MI, akár egy varázspálca, meg fogja oldani az ország gazdasági problémáit. A kiváló elemző cikke a

Geopolitikai fontosságú a tény, hogy az Oroszországi Föderáció szíriai bázisainak evakuációjára kényszerül. Viszont a helyzet az, hogy ez az evakuáció nem is lesz olyan egyszerű. Sőt, az amerikai csapatok afganisztáni kivonulásánál sokkal bonyolultabb, sietősebb és kapkodóbb, pedig az sem volt egy komótos séta. Ma ezt a helyzetet elemezzük a Meduza és az ISW nyomán.

Grúzia forrong, éspedig nem kicsit, hanem nagyon, állandósultak az utcai zavargások, ugyanis a hatalmával visszaélő kormánypárt évtizedek munkáját, az ország esetleges európai uniós tagságát próbálja demagóg jelszavakat harsogva Moszkva-párti orientációra változtatni. Ezzel foglalkozik a Jamestown Alapítvány új tanulmánya.

Kérem, tegnap is, ma is a román sajtó legsötétebb bugyraiban kutakodtam, konkrétan a geopolitika.ro-n, melyhez az Egyesült Trákia Mozgalom oldaláról jutottam, és érdekes leletre bukkantam. Kiderült, miféle figurák Georgescu elnökjelölt támogatói. Nem elég, hogy elárulták a hazájukat még idén tavasszal, kétfelé is, de antiszemiták, kisebbségellenesek, és ami nagyon szép tőlük, mindezt örömmel írásb

Az nem komoly újdonság mostanában, ha lebukik egy orosz hírszerző az Amerikai Egyesült Államok területén. Az lassan mindennapos hír, lassan már fel se kapjuk rá a fejüket, elmúlt az Abel ezredesek és Kim Philbyk kora. Az is csak picit érdekesebb, ha a kémünk hölgynemű, az FSZB állománya legalább felerészben női ügynökökből áll. Az viszont már különös, ha a hölgy nem csak az FBI-nál adja fel magát,

Régi, ismert tény, hogy Oroszországnak szokása időnként jogot formálni mindenféle területekre. Ilyen volt a középkorban Livónia, ahonnan véres fejjel verték ki Rettegett Iván csapatait, ilyen volt Ingermanland, a mai Szentpétervár környéke és Karélia, amit sikerült megtartaniuk, ilyen Szibéria úgy általában, ilyen volt Lengyelország, amit elvesztettek, ilyen helyzetben van most Ukrajna, és épp for

Sokan mondják, még többen sulykolják, hogy a végéhez közeledik az ukrajnai háború, melyet szerintük – természetesen – Kijev fog elveszíteni, és aztán majd béke lesz. Nos, én ebben egyrészt nem hiszek, mármint az ukrán vereségben, másrészt ha mégis sor kerülne rá, utána maximum a temetőkben lenne béke, ott is csak a föld alatt, míg egyetlen ukrán ember él. Ami nem sikerült a harctéren, pótolnák par

Mikor néhány napja orosz, állítólag interkontinentális rakéta csapódott a dnyiprói „Juzsmas” gyárba (ahol korábban a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták készültek, volt, hogy évente 120 darab is), a világ egy részének kicsit beleremegett a nadrágja. Néhány lampaszos, tábornoki pizsamát is beleértve, a világ másik része viszont megőrizte hidegvérét.

A Zangezur-folyosó egy olyan kereskedelmi útvonal, amelyről egyelőre mifelénk kevés szó esik – nem is értem, miért – de amelyről a közeljövőben még sokat fogunk hallani. Hely hiányában nem tudom itt és most megmagyarázni teljesen a lényegét, de arról van szó, hogy ezt használva (illetve megépítve) az azeri-örmény-iráni övezetben, meg lehetne hatszorozni az áruforgalmat Európa és Kína között, illet

Úgy tűnik, meg kell világítanom a helyzetet, mert elég zavarosnak tűnik. Mikor ma dél körül az Index világgá kiáltotta, hogy „Putyin hajlandó tárgyalni a békéről” épp egy másik cikket írtam, csak közben erősen csóváltam a fejemet, mint a farkas a viccben, hogy hej, ez a mese is hogy megváltozott... aztán persze kiderült, hogy nem változott meg semmi.

Ma van pont ezer napja, hogy az orosz csapatok elindultak Kijevbe. Három nap alatt terveztek odaérni, de még mindig nincsenek ott, ugyanis a teljes körű inváziót az ukrán nép hősies ellenállása visszaverte – nos, majdnem mindenhol, de Ukrajna teljes területének 19 százaléka még mindig orosz megszállás alatt áll, és a helyzet egyre bonyolultabb.

Az amerikai választások javában tartanak és egyhamar nem is lesz értelmezhető eredményük, legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. Azonban még így, befejezetlenül is van világpolitikai hatásuk, mégpedig eléggé negatív – hogy ez miképpen lehetséges? Ezt mutatja be a Jamestown Alapítvány rövid elemzése. 

Boldogult úrfikoromban – nevezzük így – nem volt tévéhíradó győztes afrikai felszabadító mozgalmak nélkül, legalábbis az 1970-es években, az ember csak ült, nézte a tábortűz körül vígan táncikáló, énekelgető gerillákat és hát nem lehetett nem észrevenni, hogy kizárólag szovjet fegyverzetük volt, igaz, az sem valami híres. De az AK–47-es így is bekerült Mozambik címerébe, annyira általános volt arr

Gyakran idézem a Zónában is, máshol is Andrej Percev kiváló írásait, ugyanis nézetem szerint a legkiválóbb orosz politikai elemzők közé tartozik, aki úgy ismeri az Oroszországi Föderáció minden sarkát, mint a tenyerét. Népszerű is, keresett szerző is, bár azt hiszem, a keresettségnek azt a formáját, amiben tegnap részesült, nem igazán kívánja. Percev ugyanis körözési listára került. Mint anyalapja

Kezd keserű tragikomédiává válni az, amit a hivatalos orosz politika a népességszaporulat emelésének érdekében tesz, jobban mondva próbál tenni, a lehető legkevesebb sikerrel. Ráadásul az Orosz Ortodox Egyház is beáll mellé kontrázni, ami néha egészen abszurd eredménnyel jár. Egy ilyen esetről számol be a Moscow Times tegnapi írása is.

Azzal nem mondok újat, hogy a sarki jégsapka olvadása miatt egyre nagyobb problémák jelentkeznek az Arktisz térségében: új hajózási útvonalak nyílnak meg, de a nyersanyagforrások tömege is hozzáférhetővé válik, és ezekért nem szégyell konfrontációt vállalni sem az Oroszországi Föderáció, sem Kína, sem a NATO. Lássuk, hogyan értékeli a helyzetet a CEPA?

Először is szögezzük le: az épeszű kultúrember erőszakmentességre törekszik. Főleg ha újságíró: a sajtómunkás ugyanis legalább tízszer annyi verbális és fizikai erőszakkal találkozik, mint a legtöbb olvasója, szóval bőven elege van belőle. Az más kérdés, hogy ettől még nem lesz kevesebb az agresszivitás a világban – de legalább próbáljuk meg kerülni az ilyen eszközök alkalmazását.

Ó, az a tinó, aki ezt a zagyvaságot írta. Nem nevesítem, de mintha saját kéz is lett volna benne. A jövőbeni össz-európai ukrán katonaság lázálmát – ilyenkor tényleg ötletbörzékre gondol az ember, ahol az lesz a befutó, aki a legnagyobb baromságot találja ki – meg a hasonlókat már le se írom. Aki ezt beveszi, az vagy idióta, vagy idióta. Nincsenek kétségeim, hogy akadnak ilyenek. De nem olyan soka

Hej, ha ezt Zsenya Prigozsin megérhette volna... van egy olyan érzésem, miszerint életében azt ugyan sejtette, hogy nem ágyban, párnák között fog távozni az árnyékvilágból, de arra még csak nem is gondolt, hogy neki egyszer még kultusza lesz – Kínában. Persze, ennek is megvannak a maga okai, ha kicsit kacifántosak is: ezt járta körül a Foreign Policy írása.

Ördög van a falon, mármint odafestve, aztán meg is jelenhet ettől, ha nem vigyázunk. Minden propaganda lényege, hogy az elképzelhetetlent, a valószínűtlent rengeteg emlegetéssel valószínűvé és elfogadhatóvá teszi, aztán, ha már sokan elhitték, hogy lehetséges, jöhetnek az akciók a dolog ellen vagy mellett. Most például egy újabb amerikai polgárháború emlegetése a propaganda tárgya, és közepes össz