Tudomány

A fontos hírek időnként szerényen megbújnak a többi között, az, ami holnap felforgatja a világot, ma még egy pandabébi születése és egy forgalomelterelési értesítés között üldögél és mindenkinek elkerüli a figyelmét. Esetünkben ez nem teljesen igaz: az Egyesült Államok diplomáciájának felszámolásáról szóló tervek címlapra kerültek elég sok helyen, csak mintha senki sem vette volna észre a jelentős

Szokásomtól eltérően a mai írás nem friss és aktuális témával foglalkozik, a legjobb indulattal sem mondhatnám, hogy egy majd’ kétezer éves bírósági eljárásnak bármiféle hatása volna a mai eseményekre. Mégis érdemes foglalkozni ezzel a kérdéssel, ugyanis valódi tudományos ritkaságról van szó – ami szokás szerint több kérdést vet fel, mint amennyire választ kapunk a legújabb kutatások alapján.

Mint tudjuk – vagy nem tudjuk – a perzsa Xerxész a maga idejében, mikor Göröghonra fájt a foga, hatalmas, 1,2 kilométeres hajóhidat veretett a Hellészpontoszra, hogy azon keljen át a körülbelül nyolcszázezres seregével. Azonban a vihar szétkapta a hidat, mint Floki a lábtörlőt, amitől a perzsa uralkodó, aki nem kedvelte az engedetlenséget, igencsak megharagudott.

Persze, ilyen szó nem létezik, most találtam ki, de remélem, leírja azt a folyamatot, amelynek során felnőtt emberek szándékosan hazudoznak annak érdekében, hogy felebarátaik a közösségi oldalakon minél hülyébbek legyenek, amennyiben hisznek nekik. És hisznek, mert igen magabiztosan állítják az egetverő szamárságaikat. Mindenről, arról is, amiről nem is lehetséges hazudni.

Hogy Donald Trump miféle ember, azt tegnap este láthatta az egész világ, és senki sem mondhatja, hogy csak az Omo-tól lett ilyen. Életútja, szülei és nagyszülei felemelkedése valósággal predesztinálták a nem túl okos, de mérhetetlenül agresszív és önfejű üzletemberi karrierre. Hogy a politikai karrierre mi predesztinálta, azt nem tudni, de nem csodálnám, ha valamelyik három betűs orosz ügynökségne

Rég nem foglalkoztam már Alekszandr Geljevics Duginnal, Putyin legkülöncebb udvari bolondjával, aki néha azt játssza, hogy ő a „cár atyuska esze” – de az alapos szemlélőt nem képes megtéveszteni. Ugyan naponta publikál, időnként kilépve saját kiadványai köréből is, van, hogy vele íratják meg a RIA Novosztyi egyik vezető anyagát is, de sok újat még ebben az állandóan változó világban sem képes mond

Több, mint fontos nyílt levelet tett közzé az orosz emigráns ellenzék három prominens tagja a Washington Postban. Julija Navalnaja, Vlagyimir Kara-Murza és Ilja Jasin arra hívják fel a figyelmet, hogy az online technológiák nagyon könnyen a zsarnokság és azt elnyomás tökéletes eszközeivé válhatnak – ők ezt a saját bőrükön tapasztalták, és rövidesen bárki megtapasztalhatja az ő élményeiket. Attól t

Régi és rossz emlékű fogalom a revolver-újságírás, körülbelül a tizenkilencedik század második és a huszadik század első felében dívott ez a fajta bűncselekmény – mert a sajtóhoz nem sok köze volt. Annál több a zsaroláshoz: zuglapok álhírlapírói azért követeltek annak idején nagyobb összegeket gazdag emberekről, hogy ne írjanak róluk kompromittáló dolgokat, akár igazak lettek volna az állításaik,

Nagy ünnep van világszerte, vágják a hízott tulkot a politikai szélsőségesek, pártállásra való tekintet nélkül, csapra verik a hordót, ünnepelnek, vígan vannak. Tehetik, mert hejehuja, haj, itt van már a baj. Hónapokon belül ők fogják uralni a közbeszédet mindenfelé a világon, csak arra kell ügyeljenek majd, hogy egymást meg ne egyék roston sütve, mustárral, de ha erre vigyáznak: ők lesznek a vilá

Mint ismeretes, a sokat vitatott személyiségű Elon Musk vendégcikket írt nemrégiben a Welt am Sonntag című német lapba, amelyben a tech-milliárdos az AfD-t népszerűsíti. Alig két hónappal az országgyűlési választások előtt az amerikai vállalkozó azt írta, hogy Németország a gazdasági és kulturális összeomlás szélén tántorog: „Az Alternatíva Németországért (AfD) az utolsó reménysugár az ország szám

Hét vége is van, ünnepek is közelednek, minek borzolnám az olvasók idegeit a napi hírekkel? Megteszik a kollégák helyettem is, inkább elmesélek valamit, ami jóllehet egyáltalán nem titok, sőt, a történészek előtt nem is különösebben ismeretlen, nekem, mikor tegnap este rábukkantam az esetre, újdonságot jelentett – hátha kicsit bekerül a köztudatba.

Kezd keserű tragikomédiává válni az, amit a hivatalos orosz politika a népességszaporulat emelésének érdekében tesz, jobban mondva próbál tenni, a lehető legkevesebb sikerrel. Ráadásul az Orosz Ortodox Egyház is beáll mellé kontrázni, ami néha egészen abszurd eredménnyel jár. Egy ilyen esetről számol be a Moscow Times tegnapi írása is.

Állandó viták tárgya, hogy mennyire működnek az Oroszországi Föderáció elleni szankciók és mi értelmük van. Erről írt egy szösszenetet Andrej Szoldatov és Irina Borogan, akik az orosz titkosszolgálatok legkiválóbb szakértői – bár utóbbi időben keveset dolgoznak, aminek az lehet az oka, hogy szegény Szoldatov öreg és halálosan beteg édesapját letartóztatták és egy sarkkörön túli munkatáborba deport

Előre jeleznem kell, hogy most kissé gyomorforgató ügyekről és hazugságokról, rágalmakról lesz szó, konkrétan arról az orosz konteóról, miszerint Ukrajna állítólag támogatná az illegális szervkereskedelmet. A valóságban erről szó sincs, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Detector Media alapos, tényfeltáró írása, melyet az alábbiakban mutatok be.

Nincs még két élőlény, amelyik olyan messze élne egymástól természetes körülmények között, mint a jegesmedve és a pingvin, hiszen az egyik az Északi-sarkvidéken él, a másik a Délin. Legfeljebb az állatkertben találkozhatnak – és a Jamestown Alapítvány tanulmánya szerint Moszkva épp ilyesféle világnagy állatkertet próbál barkácsolni (a háború kellős közepén), ki akarja aknázni a Déli-sarkvidék olaj

Úgy tűnik, nincs világcég, amely ne esne bele abba a csapdába, hogy a saját mesterséges intelligencia-fejlesztéseihez ne akarná felhasználni a világhálón felgyülemlett információ-mennyiséget vagy inkább: adattömeget. Mint a Meduza írja, most éppen az Nvidiáról derült ki, hogy semmibe veszi a szerzői jogokat.

Rossz hírrel jövök ma, de mielőtt belekezdenék, szeretném jelezni: a vak véletlen műve, hogy a mai témámhoz is van köze Havas Henriknek, nem harcolok én ővele, csak éppen ezt a mostani esetet nem lehet nem megírni – és neki is van köze hozzá. Ugye, épp tegnap ejtettem róla pár kevéssé hízelgő szót más ügyben, ezért kell szólnom, hogy nem vele van bajom, nem „szálltam rá”, csak kihagyhatatlan a tör

Nem kevés problémát vet fel a mesterséges intelligencia betörése a mindennapi életbe, ha mind fel akarnám sorolni, kötet lenne belőle (jövőre esetleg egész könyvtár is). Most elég, ha a deepfake pornóval foglalkozunk, aminek több formája van, a leggyakoribb az, hogy egy ismert ember arcát MI segítségével pornográf képre simítják. És a dolgok természetéből következik, hogy ez többnyire hölgyekkel f

Először is azonnal elnézést kell kérnem Isaac Asimov szellemétől, mert a cím tőle származik – de meg tetszenek majd látni, mást nem is használhattam volna. Aki ezek után egy hardcore, klasszikus sci-fi történetre számít, annak csak félig van igaza: az eset mostanában történt, és egy jó kislányról szól a mese, akiről a mesterséges intelligencia-hasonmása elhitette sokakkal, miszerint rossz kislány.

Új korszak kezdődött a törvényszéki bizonyítási eljárások és eszközök világában, ugyanis rövidesen semmi szükség nem lesz a cselekmények helyszíni rekonstrukciójára: egyszerűen lemodellezik a helyszínt, lefuttatnak egy számítógépes szimulációt és már ki is derül, mennyire vétkes a vádlott. Természetesen egyelőre ezt csak a nagy horderejű eljárásokban alkalmazzák. A WIRED magazin utánanézett, hogya