Tudomány

Elon Musknak tényleg nincs szerencséje az utóbbi időben, és nem is várható, hogy visszatérnek a hajdani szép idők, mikor a fél világ tartotta zseniális, bár kissé különc újítónak és feltalálónak. A kormányzati szerepvállalása megmutatta valódi természetét, a karbonkvóták megszüntetése veszélyezteti a vállalkozásai jó részét, az Optimus robot sehogyan sem akar bemutatható állapotba kerülni... szóva

Kedves felebarátaim, ma értelmezni fogunk, és ez mostanság nem is olyan veszélytelen dolog, mint amilyennek látszik. Ugyanis a Szuverenitásvédelmi Hivatal ki- és bejelentéseit fogjuk értelmezni, ami csak kicsit rizikósabb, mint puszta kézzel darazsat fogni, de fájdalom, rá vagyunk kényszerülve, ugyanis nem szeretnénk hülyén meghalni.

Ha az elmúlt időszak európai választásait – és az azokon született, gyakran meghökkentő eredményeket – tekintjük, könnyen felismerhető, hogy minél radikálisabb jelölt lett sikeres valahol, annál biztosabb, hogy találkozunk a kínai TikTok közösségi oldal nevével. Mit tud ez a platform, hogyan képes a legnagyobb csibészeket és félbolondokat is hatalomba segíteni? A Novaja Gazeta rájött, én pedig az

Elég rutinos sajtómunkásnak vélem magamat, és elég hosszú ideje harcolok Don Quijote módjára az álhírek ellen, de esküszöm, ha kell, bíróság előtt is, hogy ekkora szamárságot én még nem láttam. Ez minden álhír teteje, királya és non plus ultrája, ennél nagyobbat már nem lehet dobni... arról van szó ugyanis, hogy a Közép-Afrikai Köztársaságban állítólag a franciák (és más európaiak) lopnák a helyi

Az orosz IT-szektorral kapcsolatban két legenda tartja magát makacsul: az egyik, vatnik körökben terjedő verzió szerint az oroszok valóságos mágusok, ha számítógép közelébe kerülnek, nem ismernek sem határt, sem tűzfalat, bárhová bejutnak, mindent megoldanak és az orosz hardvereknek nincs párjuk sehol a világon. Ami mondjuk igaz is, csak épp nem jó értelemben.

Minden azzal kezdődött, hogy ma reggel rendelni akartam egy fekete zakót. Bűnös élvezet ez, nem mondom, rendes ember inkább kártyázza el a pénzét, vagy vigye ki a lóversenyre, de rá voltam kényszerülve a beszerzésre: hivatalos vagyok egy nemzetközi találkozóra és ott a fekete zakó az elvárt öltözék. Mely beszerezhető olyan háromezer forinttól félmillió körüli értékig.

Aki nem csak az európai történelmet ismeri, általában nehezen tudja visszafojtani kaján vigyorát, amikor Moszkvában a „történelmi, örök és megbonthatatlan” orosz–török vagy orosz–perzsa barátságról szónokolnak. No hiszen... volt egy olyan pillanat, amikor még az sem tűnt lehetetlennek, hogy a mai Irán szovjet tagköztársaság lesz. És nem Ordzsonikidze elvtárson múlott, hogy nem így alakult. Ezzel s

Súlyos kérdéseket feszeget a romániai PressOne informatikai szakújságírója, Adrian Mihălțianu, aki nem mellesleg sci-fi író és sikeres vállalkozó is. Azt kérdezi, ami az ottani választások után és a lengyelországi választások előtt az Európai Unió alapkérdése is – nevezetesen, hogy lehetséges-e egyáltalán a demokrácia a mesterséges intelligencia korában?

Aki foglalkozott már építkezéssel vagy ipari termeléssel, az tudja, hogy a valóságban – a tervektől eltérően – néhány dolog egyszerűen nem létezik. Ilyen például a vízszintes, a függőleges, a párhuzamos, a derékszög és a határidő. Az ígéret pedig örökké megmarad szép szónak. A mi kicsiny európai viszonyaink között ez nem csoda, de lássuk, hogy megy ez Amerikában?

Lezárult a romániai elnökválasztási kampány, hála az Égnek, ugyanis ez még az ottani történelemben is a leghosszabb volt ebben a műfajban, és kezdenek megjelenni az eddig titkosított elemzések. Az alábbiakban ismertetem az OpenMinds vizsgálatának eredményeit, melyekből világosan kitűnik, hogy Moszkva nem kevés pénzt ölhetett a romániai szavazók befolyásolásába, és csak azért nem járt sikerrel, mer

Azt a legtöbben sejtjük, hogy valami nincs teljesen rendben vezetőink esze tokjával. Akár Donald Trump, akár Vlagyimir Putyin, akár Orbán Viktor döntéseit nézzük, az ember időnként az ítélőképesség teljes hiányát tapasztalja, a hosszú távú gondolkodás mellőzését, és gyerekes sértődékenységet, ami azonban hihetetlen önbizalom-túltengéssel párosul.

Értem én, hogy harcban áll a magyar kormány a tőle független sajtóval, de amint látom, ez egy nagyobb háború része, melyet a tényekkel és a logikával vív, évek óta, meglehetősen reménytelenül, bár kétségtelenül nagy erők bevetésével, költséget nem kímélve. Most csak egy apróságra hívnám fel a figyelmet: a Nézőpont Intézet egészen új módon sikerült meghatározza a propaganda fogalmát.

Tagadhatatlan tény, hogy az egész világon soha nem látott mértékben tombol a politikai hazugság és manipuláció. Alkat kérdése, ki mennyire ad hitelt ennek: van, aki majdnem teljesen immunis rá, van, aki Qanonnal kel és Trump fényképével fekszik, van, aki hűséget esküszik Putyinnak vagy a helyi autokratájának, más viszont a politikai misztikának vagy a konteóknak hisz vakon.

Valamikor, hajdanában, ha az embernek nem volt pénze, elment, munkát keresett, szerződést kött, elvégezte a vállalt feladatot, és ezért pénzt kapott. A mai online munkaerő-piac állapotát tekintve mostanság valószínűbb, hogy ha munkát keres – vagy akár kínál – akkor mesterséges intelligenciát használó csalók markába kerül, akik még a maradék fillérjeitől is megszabadítják, és vissza fognak élni sze

Az Overload egy orosz dezinformációs hadművelet, ami még most, ezekben a pillanatokban is zajlik, és az a lényege, hogy az orosz propagandát már létező emberek vagy sajtóorgánumok szellemi termékének álcázzák, a nagyobb hitelesség elérése (és a célpontok jó hírének rontása) kedvéért. A módszer nem védhetetlen, és nem is túlzottan sikeres, de hatalmas károkat okoz, és míg a közösségi oldalak úgy mű

Kérem, nagy dolog az adatbiztonság. Most már saját magamtól is biztonságban vagyok.

Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza igazgatója és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára szomjazik az igazságra. Én most és itt megitatom, mert nem bírom nézni, ahogyan szenved – de lehet, nem fog neki ízleni az ital, amit tőlem kap. Arról én már nem tehetek: talán nem kellett volna bolondnak, de legalábbis ostobának néznie az olvasóit.

Kínával viszonylag keveset foglalkozik mostanság a napi sajtó, mert a Tajvan körüli áldatlan állapotokat kivéve leginkább csak gazdasági hírek érkeznek onnan, bár ha valaki alaposabban utánaolvas, megérezheti, hogy komoly válság felé közeledik a Középső Birodalom. Azonban ezt a felszínes jelek nem mutatják, mindenki úgy tesz, mintha minden rendben volna.

Vannak nagyon jó kérdések az életben, például az, hogy hol van a szél, mikor nem fúj, miért nem lehet a hegy lábára zoknit húzni és honnan jön az orosz propaganda. Honnan is jöhetne, ha nem Oroszországból? Márpedig, kérem, onnan a szankciók miatt nem jöhet ki, aztán mégis itt van a nyakunkon mindenfelé: az előbb meg akartam mosni a kezemet, de a csapból is kiszólt Putyin, előre rettegek a toalett

Kicsit tisztázni kell a ritkaföldfémek helyzetét, ugyanis eléggé különös nézetek terjednek velük kapcsolatban. A sajtó egy része, mely nem szeret utánajárni a dolgoknak, valahogy úgy emlegeti ezeket az elemeket, mint ahogy korábban a kőolajat vagy az uránt, valami homályos kincsként, aminek köze van a jövőhöz és mindenképpen borzalmasan sokat kell érjenek, mert hát a nevükben is benne van, hogy „r