#Oroszország

Oroszországnak számos olyan törvénye van, amely egyedülálló a világon. Ilyen például a „ruszofóbia ideológiáját” vagy az „LMBTQ ideológiát” tiltó paragrafus – a naiv, európai ember csak vonogatja a vállát, hogy hiszen ilyesmik nincsenek, minek tiltani őket? Most éppen a „gyermekmentességi ideológiát” készül betiltani a Duma, persze ilyen sem létezik, de hogy mi ezzel a valós céljuk, azt leginkább

Régen volt már általános orosz hírösszefoglaló a Zónán, ma – lévén, hogy a szenzációknak híján vagyunk – tekintsük át, hogyan látja az ISW a jelenlegi helyzetet a fronton és a hátországban egyaránt. 

Az orosz újságírás egyik legkiválóbb képviselője Andrej Percev, aki ugyan sok lapnak dolgozik – magam is így állok, de Percev munkabírását még én is csodálom – viszont hetente egyszer össze szokta foglalni a Riddle hasábjain azt a két hírt, ami szerinte a legnagyobb hatást gyakorolta az elmúlt napokban az orosz közéletet, közhangulatot. Lássuk, most mit talált fontosnak!

A „határok nélküli” orosz–kínai partnerség feszültté vált a Fekete-tengeren, ahol a Kreml gazdasági alárendelt státusza miatt fennáll a veszélye, hogy érdekei veszélybe kerülnek. Ezt a helyzetet elemzi a CEPA hasábjain Nino Lezhava és Leon Hartwell.

Előre jeleznem kell, hogy most kissé gyomorforgató ügyekről és hazugságokról, rágalmakról lesz szó, konkrétan arról az orosz konteóról, miszerint Ukrajna állítólag támogatná az illegális szervkereskedelmet. A valóságban erről szó sincs, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Detector Media alapos, tényfeltáró írása, melyet az alábbiakban mutatok be.

A harmadik ópiumháború már zajlik, és Oroszország fogja elveszíteni. Ráadásul még panaszkodnia sem lesz szabad emiatt, mert ha meg meri próbálni, felkopik az álla. A győztes természetesen Kína lesz, és csak találgathatjuk, beéri-e az orosz gazdaság teljes függőségbe taszításával – ez már most is jó úton halad – vagy esetleg lesznek területi igényei is.

Alig lehetne két, egymástól ennyire különböző és távol fekvő államot mutatni, illetve lehetne, mert Magyarország és a Tongai Királyság még messzebb fekszik egymástól, de szerencsére és egyelőre egyik sem áll hadban. Ukrajna viszont már 921 napja harcol és hősiesen helytáll, Tajvan pedig minden nap várja a kínai inváziót.

Tegnap már elkezdtem foglalkozni Pavel Durov letartóztatásának titokzatos esetével, melyben ma csak két fejlemény történt: meghosszabbították emberünk előzetes letartóztatását, és a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov kategorikusan tagadta, hogy Durov és Putyin (vagy az Elnöki Adminisztráció bármely tagja) találkoztak volna Bakuban.

Az orosz propaganda terjesztésének kétségtelenül az egyik legfigyelemreméltóbb módja a „jósok”, „mágusok” és „tisztánlátók” bevetése, ugyanis a lakosság babonásabb része lehet, hogy nem hisz a televíziónak, de nekik vakon fog hinni. És milyen érdekes: ezek a „bűbájosok” valahogy mindig azt mondják, amit Moszkva hallani szeretne. Ezt a jelenséget elemzi a Detector Media tanulmánya. 

Vannak hírek, amiktől az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, esetleg csak döbbenten bámuljon maga elé. Ilyen ez a mostani is. Arról van szó, hogy Ukrajnában tömeges, legalább hatvannégyszeres feltámadási eseteket tapasztaltak, és felesleges értesíteni a területileg illetékes püspökséget, ugyanis távolról sem csodákról van szó, csak ilyen az orosz katonai nyilvántartás.

Most, amikor az Európai Parlamentben nyíltan tárgyalják Magyarország kizárását a schengeni övezetből, de legalábbis a szabad utazás megakadályozását szeretnék elérni (az oroszok és belaruszok vízummentes és korlátlan beutazási lehetősége miatt, hogy ne árasszuk el Európát orosz kémekkel és szabotőrökkel), most, amikor ezt a kezdeményezést már hetven uniós képviselő aláírta, és csak paraszthajszál

Előre szólok, ez a mai írás hosszú lesz, viszont meglehetősen alapos. Bár Afrika jövőjét ebből sem lehet majd megtudni, de azt annál inkább, hogy miféle erők és miféle érdekek irányítják a kontinens újragyarmatosítását. Az érdekekről annyit, hogy szinte tisztán anyagiak, és ha megkapargatjuk a mázat Moszkva, Peking vagy Ankara ideologikus hablatyolásán, bizony kilátszik alóla a jó öreg, rozsdás ka

Hátborzongató elemzést közöl a Carnegie Alapítvány honlapja Judy Dempsey tollából, aki nagyon borúlátó az Európai Unió jövőjét illetően. Márpedig nem akárkiről van szó, a hölgy jelenleg a Carnegie Europe nem rezidens vezető munkatársa és a Strategic Europe blog főszerkesztője. A Merkel-jelenség (Das Phänomen Merkel, Körber-Stiftung Edition, 2013) című könyv szerzője. Szakmai múltja ennél is izgalm

Kevesen gondolnák, hogy Oroszország Ukrajna elleni inváziója, illetve az amiatt kiszabott szankciók milyen sokféle gazdasági ágazatot befolyásolnak: bajba kezd kerülni például a világ gyémántkereskedelme is. Erről a Jamestown Alapítvány honlapján értekezik Szergej Szuhanykin, bár nekem is lesz néhány szavam az ügyben, ezeket majd szokás szerint kurzívval jelölöm. Hát akkor lássuk, hogy is állnak e

Orbáni „béketervről” már hallottunk, az meglehetősen putyini szabású, látszik is rajta a moszkvai csín, de hiába házalta végig a fél világot ezzel a „nesze semmi, fogd meg jól” gondolatmenettel, senkinek sem kell, körülbelül annyira nem, amennyire a korábban javasolt kínai „béketerv”, abban is csak annyi állt, hogy Ukrajna adja meg magát, és akkor nem lesz háború.

Ha nem vigyáznak a franciák, még Jordan Bardella lesz a miniszterelnökük, aki poétikusan ifjú kora ellenére tulajdonképpen Marine le Pen kesztyűbábja – és még jó, ha csak az övé, és nem Konsztantyin Malofejevé, Dugin patrónusáé, a Cárgrád-médiabirodalom tulajdonosáé. A helyzetnek a Mihail Hodorkovszkij által finanszírozott Dossier Ceenter járt utána.

A modern hadviselésben minden korábbinál nagyobb szerepet játszik a propaganda – időnként úgy érzi az ember, hogy fontosabbá vált, mint maguk a harci cselekmények. Az ukrán Detektor Media az elmúlt hetek orosz propagandatevékenységét elemezte.

Mindig érdekesek Andej Percev heti orosz hírösszefoglalói, ugyanis ő belülről látja azt a nem túl barátságos birodalmat, ami mi kívülről meglehetősen gyanakodva figyelünk. Minden okunk meg is van a gyanúra, ha felidézzük az elmúlt pár (legalább tíz) év moszkvai döntéseit – semmi jóra nem számíthat a világ, ami onnan érkezne. De lássuk, mit talált ezen a héten fontosnak Percev?

Rossz hírek jönnek a Baltikumból, kellőképpen rosszak ahhoz, hogy megemlékezzünk róluk. Arról van szó, hogy az orosz hatóságok úgy döntöttek: kiterjesztik az ország területi vizeit a Balti-tengeren a Litvániával és Finnországgal közös államhatár közelében – derül ki az orosz jogi dokumentumok portálján közzétett kormányrendelet-tervezetből.

Beiktatták hát Putyint az Oroszországi Föderáció elnökének, úgy be van iktatva, mint a cövek, nehéz is volna kiiktatni a helyéből, már a kormányát is alakítja. Az meg alakul, ha kicsit furcsán is, valószínűleg még nem döntötte el Vlagyimir Vlagyimirovics, hogy pontosan mit akar, tehát egyelőre picit formátlan a testület, a mai nap híre, hogy Patrusev elnöki tanácsadó lesz, ami jelentős visszalépés