#Trump

Most, amikor a Kreml összes mamelukja ájultan ünnepli Donald Trump amerikai elnököt, mint a(z orosz) béke elhozóját, nem árt egy kicsit megnézni: korábban mennyire bizonyult sikeres békéltetőnek? Ebben segítségünkre van a Carnegie Alapítvány tanulmánya Mihail Korosztyikov tollából, mely bebizonyítja, hogy emberünk békegalambnak még csak nem is terepszínű, hanem sokkal inkább – tehetségtelen. Hossz

Úgy tűnik, fordulópontjához közeledik az ukrajnai háború. Hogy milyen lesz a kimenetele, azt ember nem képes megjósolni egyelőre, sajnos úgy tűnik, az Amerikai Egyesült Államok új vezetése nem a legigazságosabb megoldásra törekszik. Erről csak egy Churchill-idézet jut eszembe amit a müncheni konferencia után mondott a későbbi brit miniszterelnök.

Egyezzünk meg abban, hogy az autokráciáknak mindig szükségük volt, van és lesz erőszakszervezetekre. Az Egyesült Államok e pillanatokban még nem autokrácia, de viharos gyorsasággal közeledik ehhez az állapothoz, és emiatt Donald Trump nagy dilemmával kénytelen szembesülni. Ugyanis nem áll a rendelkezésére megfelelő csapat.

Hogy Donald Trump mire készül az Európai Unióval és Ukrajnával kapcsolatban, azt egyrést még csak találgatni lehet, másrészt bizonyos, hogy semmi jót nem várhatunk a tervezett amerikai–orosz tárgyalásoktól. A jelenlegi helyzetet Szergej Radcsenko, a Henry A. Kissinger Központ munkatársa foglalta össze a Moscow Times számára. Lássuk, mire jutott.

Vannak specifikusan orosz termékek, például a tulai szamovár, a matrjoska-baba, a sztyeppei illemhely, a vodka és az álhír. Mindegyiket készítik máshol is, de csak az orosz gyártmány az igazi, csak annak van meg az a sajátságos zamata és ősereje, amit csakis a termékeny orosz földben sarjadó bolondgomba képes biztosítani. Az igazi orosz fake news az elefántot is leveri a lábáról, ez bízvást állíth

Trump elnök vágyai nagyra törőek és kifejezetten birodalmi jelegűek, de az igen jó kérdés, hogy milyen anyagi forrásokból lehetne őket megvalósítani. Ezzel maga az elnök sem sokat törődik, ugyanis leköti saját gyarapodás, most éppen kriptovaluta és memecoin útján – erről közöl oknyomozó írást a WIRED magazin.

Szeretném előre leszögezni, hogy az alábbiakban ismertetett tanulmánnyal abban a kérdésben nem értek egyet, miszerint feltételezi, hogy Donald Trump épelméjű ember és tetteit valamiféle logika vezérli. Nekem személy szerint nem ez a véleményem, de hallgassuk meg azt is, amit a Carnegie Alapítvány kutatója, Stewart Patrick feltételez a megválasztott amerikai elnök meglepő területi igényeiről.

Nagy ünnep van világszerte, vágják a hízott tulkot a politikai szélsőségesek, pártállásra való tekintet nélkül, csapra verik a hordót, ünnepelnek, vígan vannak. Tehetik, mert hejehuja, haj, itt van már a baj. Hónapokon belül ők fogják uralni a közbeszédet mindenfelé a világon, csak arra kell ügyeljenek majd, hogy egymást meg ne egyék roston sütve, mustárral, de ha erre vigyáznak: ők lesznek a vilá

Ott még nem tartunk, hogy az Oroszországi Föderáció nyílt gyarmatosításba kezdjen Afrikában, de a befolyását egyre inkább igyekszik kiterjeszteni ezen a kontinensen, vagy legalábbis fenntartani ott, ahol a tekintélyét megtépázták mondjuk a tuareg lázadók. Mik az orosz terjeszkedés lehetőségei és korlátai a „fekete kontinensen” 2025 folyamán? Milyen a jelenlegi helyzet és mi várható?

Most, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke, és egyre különösebb nevek merültnek fel azzal kapcsolatban, kik lehetnek majd a kormányának tagjai, jogos a kérdés: de Qanonnal mi a helyzet? Ennek járt utána a WIRED magazin és nem túlzok, ha azt állítom, hogy vérfagyasztó eredményekre jutott.

Mivel Ukrajnában mindkét harcoló fél erejének végéhez közeledik – igen, az oroszok is! – az utóbbi időben egyre többször vetődnek fel mindenféle „béketervek”, melyek természetesen főleg Ukrajna számára elfogadhatatlanok. Az viszont bizonyosnak látszik, hogy ha és amennyiben lesz tűzszünet, netán valamiféle átmeneti béke is, akkor Kijevnek némi területi veszteségekkel kell számolnia (ami a miszlikb

Megmondom egyenesen: kilel a hideg, ha a nemzetközi sajtóban elém kerül Orbán Viktor neve vagy fényképe. Az kivétel nélkül mindig azt jelenti, hogy már megint én kell majd szégyelljem magamat helyette is, mert ő ugyan nem fogja, akármilyen ostobaságot követett el. A jelenlegi helyzet még a korábbi eseteknél is rosszabb: a Telegram orosz trolljai álltak be támogatni a magyar miniszterelnököt.

Az orosz diplomácia gyökeresen megváltozni látszik: habár továbbra is Lavrov irányítja, a külügyérek képzése egyre militánsabb, és ők maguk is inkább tűnnek Putyin elkötelezett harcosainak, mint hazájukat szolgáló tisztviselőknek. Erről írt rövid, ám velős tanulmányt a CEPA hasábjain az Andrej Szoldatov – Irina Borogan páros, az orosz szolgálatok elismerten legkiválóbb szakértői.

Úgy tűnik, meg kell világítanom a helyzetet, mert elég zavarosnak tűnik. Mikor ma dél körül az Index világgá kiáltotta, hogy „Putyin hajlandó tárgyalni a békéről” épp egy másik cikket írtam, csak közben erősen csóváltam a fejemet, mint a farkas a viccben, hogy hej, ez a mese is hogy megváltozott... aztán persze kiderült, hogy nem változott meg semmi.

Én csak annyit mondok, hogy érdekes idők jönnek, az Egyesült Államokban is, a világpolitikában is. Donald Trump megválasztott elnök olyan emberekből kezdi összeállítani kabinetjét, akiket még kormányközelbe sem volna szabad engedni, nemhogy magába a kormányba... ma csak kettőt mutatok be közülük, de még akadnak bőven hozzájuk hasonlók.

Míg az Európai Unió számára Donald Trump megválasztása hamleti kérdést jelent – lenni, vagy nem lenni, ugyebár, különös tekintettel a populista politikai vezetőkre, melyek valósággal hemzsegnek az öreg kontinensen – Washington és Moszkva jövendő viszonya ennél árnyaltabb. Mint a CEPA rövid tanulmánya rávilágít, Putyin egyáltalán nem biztos, hogy Trump nyakába fog borulni a közeljövőben, és ez ford

Ördög van a falon, mármint odafestve, aztán meg is jelenhet ettől, ha nem vigyázunk. Minden propaganda lényege, hogy az elképzelhetetlent, a valószínűtlent rengeteg emlegetéssel valószínűvé és elfogadhatóvá teszi, aztán, ha már sokan elhitték, hogy lehetséges, jöhetnek az akciók a dolog ellen vagy mellett. Most például egy újabb amerikai polgárháború emlegetése a propaganda tárgya, és közepes össz

Mikor kiderült, hogy Donald Trump választási kampányának adatait feltörte egy iráni zsoldban álló hackercsoport, még azon gondolkodtam: mit szeretnek az irániak Bidenen és/vagy Kamala Harrison? Aztán kiderült, hogy az ő kampányadataikat is feltörték, ráadásul ugyanaz a csapat. A kialakult helyzetet a WIRED magazin járta körül. 

„

Orbáni „béketervről” már hallottunk, az meglehetősen putyini szabású, látszik is rajta a moszkvai csín, de hiába házalta végig a fél világot ezzel a „nesze semmi, fogd meg jól” gondolatmenettel, senkinek sem kell, körülbelül annyira nem, amennyire a korábban javasolt kínai „béketerv”, abban is csak annyi állt, hogy Ukrajna adja meg magát, és akkor nem lesz háború.