M – Az alkuművész bemutatja: így add el kilóra Ukrajnát Putyinnak

Ha valaki eddig abban az illúzióban ringatta magát, hogy Donald Trump majd rendet tesz a világban, most már végképp ideje felébrednie. A legújabb „béketervének” kiszivárgott részletei láttán az ember hajlamos arra gondolni, hogy a volt amerikai elnök talán nem is a világbékét, hanem sokkal inkább a Kreml kényelmét tartja szem előtt. Trump javaslata ugyanis nem más, mint egy old scool deal: Putyin kap mindent, amit csak akar, Ukrajna pedig... nos, Ukrajna megkaphatja a lehetőséget, hogy megköszönje, hogy nem törölték le teljesen a térképről.

A terv lényege? Az Egyesült Államok hivatalosan ismerje el a Krím-félsziget orosz területként való elcsatolását, valamint de facto fogadja el az orosz megszállás alatt lévő luhanszki, donyecki, herszoni és zaporizzsjai régiók feletti uralmat. Ja, és persze, Ukrajna szépen felejtse el a NATO-hoz való csatlakozást. Cserébe mit kapna Kijev? Néhány kétes biztonsági garanciát egy „ad hoc” európai csoporttól, némi gazdasági segítséget homályos forrásokból, valamint a dnyeperi hidak használatát. Mintha egy kiflivel akarnának kompenzálni egy kifosztott pékséget. A dokumentum olyan módon kedvez Oroszországnak, hogy az embernek az az érzése: talán maga Putyin diktálta le telefonon Trumpnak, és az csak büszkén bólogatott a vonal túlsó végén.

Mert ki más gondolná komolyan, hogy a nemzetközi jog tiprását, a civil lakosság bombázását, a gyermekek elhurcolását, és a kórházak megsemmisítését békealapnak lehet tekinteni? Trump politikai pragmatizmusa valójában cinizmusba hajló tévút, amely a nemzetközi rendet egy Monopoly-táblává süllyeszti. A volt elnök érvelése egyszerű: „Miért keverednénk mások háborújába?” Csakhogy itt nem pusztán egy háborúról van szó, hanem egy szuverén ország megtámadásáról, egy világos agresszióról, amely előbb Ukrajnát, majd lehet, hogy Moldovát, Grúziát, és ki tudja, talán a Baltikumot is eléri.

Trump szerint viszont elég lenne egy kézfogás Moszkvával, egy gyors alku, és mindenki menne a dolgára. Ahogy azt már láttuk az észak-koreai vagy az afgán „megállapodásoknál”. Közben Ukrajna napról napra szenved. Áram nélküli esték, szétszaggatott családok, katonai kórházakban fekvő fiatal fiúk, és gyászba borult falvak követik egymást. A háborús bűnök dokumentáltak, a világ szeme látta Bucsa mészárlásait, Mariupol elpusztítását, Bahmut lerombolását. Trump viszont nem ezekről beszél, hanem arról, hogyan „menthetnénk meg a helyzetet”.

Mentsük meg? Aki menteni akar, az a sebesülteket menekíti, nem az agresszor imidzsét. Az európai szövetségesek is értetlenül állnak Trump terve előtt. Franciaország, Németország, de még a hagyományosan vérszegény diplomáciájú Olaszország is fenntartásokkal fogadta a dokumentumot. Az EU nem tárgyal, – legalábbis most még nem akar – olyan békéről, amelynek ára az érintett ország feldarabolása. A béke ugyanis nem az igazságtalanság szinonimája.

De persze, ha az ember Steve Witkoffot – Trump ingatlanos haverját – küldi Moszkvába Putyinnal egyeztetni, akkor valószínűleg nem Genf-szintű diplomáciára kell számítani. Witkoff egy negyedik találkozóra készül az orosz elnökkel, miközben az amerikai diplomaták kihagyják a londoni egyeztetéseket. A tételes lista, hogy ki mit kap, szinte egy eladói prospektus: Oroszország a megszállt területeket, gazdasági engedményeket, sőt, az amerikai energiaipari partnerséget is megkapja.

Ukrajna pedig? Egy dossziét, benne néhány „vizsgálandó lehetőséggel”. Ez nem béketeremtés – ez kapituláció csillogó csomagolásban. Trump valójában nem a békét hozná el, hanem a cinizmus diadalát. Egy olyan világot, ahol a hatalom, a befolyás, és a „deal-making” fontosabb, mint az emberi élet, a jog, vagy a szabadság. Egy olyan világot, amelyben Ukrajna sorsa már nem politikai kérdés, hanem adás-vétel tárgya.

Trump béketerve egy dolgot tényleg bizonyít: hogy a béke nem mindig jelent jót. Néha a béke valójában vereség, igazságtalanság, és árulás. Ukrajna megérdemli, hogy ne egy ingatlanmilliárdos politikai főpróbája legyen, hanem hogy a világ komolyan vegye a harcát.

Ha valami, akkor ez a „béketerv” azt mutatja meg, milyen káros is lehet a politikai showmanek beavatkozása a valós konfliktusokba. Ha Trump szerint ez a béke, akkor adjuk neki a Monopoly-táblát, és hagyjuk, hogy háborúzzon otthon a saját hotelszobái felett. Ukrajna viszont nem játszótér, és az ukrán nép sem Trump történelmi szerepjátékának statisztája. Ideje ezt végre felismerni.

M