Ígéretemhez híven folytatom a méreteiben talán legnagyobbnak nevezhető, orosz propagandát terjesztő álhír-aggregát elemzését, bár az eredmény részben kétértelmű lesz, részben meglepő, de a következtetést csak az írás végén szeretném levonni – mindenesetre a jelek arra mutatnak, hogy a Pravda, vagy régebbi nevén a Portal Kombat nagyon nem az, aminek kinéz, hanem valami sokkal veszélyesebb.

Most az Iránt érő második izraeli csapás részleteiről fogok beszámolni, az első, hajnali támadásról már írtam egy másik lapban. A tizenkét órája tartó támadás második hulláma meglepően eredményes, bár minden attól függ, mit tekintünk sikernek. Mindenesetre az iráni fegyveres erők nagyon érzékeny veszteségeket szenvedtek és kérdéses, hogy képesek lesznek-e a jövőben bármiféle harci cselekményekre,

Tegnap a TikTok félelmetesen primitív és épp ezért roppant hatékony algoritmusáról volt szó ezeken a hasábokon, ma a különböző platformok algoritmusairól úgy általában – és a kapcsolatukról a politikával. Mert bizony van a közösségi oldalak algoritmusainak politikai kötődése, mint az a The Insider elemzéséből ki is derül és ez a kötődés akarva-akaratlanul, de bizony szélsőjobboldali.

Kérem, én tapasztalt, sokat látott ember vagyok, de ma alaposan meglepődtem. Először is nem hittem volna, hogy egy ostoba képernyőfotó alapján elindulva – amin a „Pravda Luxembourg” fejléc volt látható – a világ legnagyobb orosz álhír-hálózatára bukkanok. Aztán meg azt sem hittem volna, hogy az orosz szolgálatok tökéletes amatőrökkel készíttetik az álhírlapjaikat. Végül pedig azt hittem volna a le

Ha az elmúlt időszak európai választásait – és az azokon született, gyakran meghökkentő eredményeket – tekintjük, könnyen felismerhető, hogy minél radikálisabb jelölt lett sikeres valahol, annál biztosabb, hogy találkozunk a kínai TikTok közösségi oldal nevével. Mit tud ez a platform, hogyan képes a legnagyobb csibészeket és félbolondokat is hatalomba segíteni? A Novaja Gazeta rájött, én pedig az

Elég rutinos sajtómunkásnak vélem magamat, és elég hosszú ideje harcolok Don Quijote módjára az álhírek ellen, de esküszöm, ha kell, bíróság előtt is, hogy ekkora szamárságot én még nem láttam. Ez minden álhír teteje, királya és non plus ultrája, ennél nagyobbat már nem lehet dobni... arról van szó ugyanis, hogy a Közép-Afrikai Köztársaságban állítólag a franciák (és más európaiak) lopnák a helyi

Tegnap egy nemzetközi konferencián jártam (amelynek nem voltak külpolitikai vonatkozásai), és a többi résztvevők közül néhányan, mivel tudták, mi a foglalkozásom, az iráni helyzetről kérdeztek.

Hölgyeim és uraim, a Wagner Maliból úgy megy, mintha jönne, jóllehet meg sem moccan, és ez olyan világszám, amit Senki Alfonz sem lenne képes utánuk csinálni. Moszkva tulajdonképpen „a maga nevére íratta” a Wagnert Prigozsin halála után, de arra nem gondolt, hogy ennek nem csak kellemes következményei lehetnek. A kellemetlenekről szól a Moscow Times legújabb tanulmánya. 

Nem a Düne világáról lesz szó, amelynek nézetem szerint amúgy is több köze van a  múlt század hetvenes évei radikális politikai mozgalmainak allegorikus mennybe menesztéséhez, mint a valódi sci-fihez, hanem nagyon is létező eszközök bemutatkozásához a valódi hadszíntéren: Izrael sikeresen bevetette az első működő lézeres légvédelmi rendszert, a Fénypajzsot.

Ha irodalmi mottót akarnék választani, akkor Karinthy Frigyeshez fordulnék ez esetben. Most még úgy is látom, hogy szokásom ellenére ezt muszáj lesz. Tehát azzal szeretném kezdeni, amit a Mester a műfordításról írt, melynek során Ady Endre egyik csodás strófájából reklámszöveg lesz. Lássuk a kezdést:

Hogy rövid legyek, Donald Trumpnak és alufólia-sisakos gárdájának a jelek szerint semmi sem elég. Alig pár nap alatt sikerült válságot okozniuk saját mozgalmukon belül a Trump-Musk ellentéttel, szükség- vagy lassan már hadiállapotot előidézniük Los Angelesben, de közben szorgosan dolgoznak a boszorkányüldözésen is.

Jóllehet már több, mint egy hete lezajlottak a lengyelországi választások, éspedig az ismert eredménnyel, csak most jut idő elemezni az orosz dezinformáció bennük játszott szerepét. Nos: mint azt az EU vs. Disinfo írja, a Kreml most sem adta fel, de mintha nem igazán tudták volna, melyik jelöltet kedveljék – így aztán mindegyiket egyformán utálták.

Majd azt is meg tetszenek látni, mi az a kayfabe, de annyit előre elárulok, hogy a Bölcsek Köve, az Élet Elixírje, a Vörös Oroszlán, a Tabula Smaragdina, a Prima Materia, valamint a 42, tehát az Élet, a Mindenség meg Minden. Vagyis színtiszta elmebaj, a huszonegyedik századi ember önáltató rögeszméje. Persze, nem ennek indult, de előbb jussunk el odáig, amikor (és amiért) egyáltalán szóba került.

Moszkva Afrika-politikája egyre izgalmasabban alakul és egyre nagyobb gazemberekre épül: nemrég Ibrahim Traoré Burkina Faso-i elnök viselt dolgait elemeztem ezeken a hasábokon, most pedig a Riddle: Russia nyomán Khalifa Haftar líbiai hadúrra kerítek sort – szíriai támaszpontjainak elvesztése után ugyanis a Kreml talán Líbiában reméli, hogy megvetheti a lábát, és onnan terjeszkedhet a Száhel-övezet

Az orosz IT-szektorral kapcsolatban két legenda tartja magát makacsul: az egyik, vatnik körökben terjedő verzió szerint az oroszok valóságos mágusok, ha számítógép közelébe kerülnek, nem ismernek sem határt, sem tűzfalat, bárhová bejutnak, mindent megoldanak és az orosz hardvereknek nincs párjuk sehol a világon. Ami mondjuk igaz is, csak épp nem jó értelemben.

Minden azzal kezdődött, hogy ma reggel rendelni akartam egy fekete zakót. Bűnös élvezet ez, nem mondom, rendes ember inkább kártyázza el a pénzét, vagy vigye ki a lóversenyre, de rá voltam kényszerülve a beszerzésre: hivatalos vagyok egy nemzetközi találkozóra és ott a fekete zakó az elvárt öltözék. Mely beszerezhető olyan háromezer forinttól félmillió körüli értékig.

Volt híd a második világháborúban, ami túl messze volt, legalább a Market Garden-hadműveletről forgatott, kiváló film címe szerint. Az orosz hadsereg is abban bízott eddig, hogy a kercsi híd, mely a Krímet köti össze Oroszországgal, túl messze van az ukrán erők számára, de fordulni látszik a kocka: könnyen meglehet, hogy holnapra már nem is fog állni Putyin kedvenc hídja, vagy ha mégis, használhat

A tegnapi, orosz támaszpontokat ért ukrán dróncsapásról már tudni ezt-azt (távolról sem eleget) és nem kétséges, hogy Hollywood előbb-utóbb majd meg is fogja filmesíteni az eseménysorozatot, hiszen a nem hétköznapi látványvilág tálcán kínálja magát. De mit mond a történtek jelentőségéről, következményeiről a Moscow Timesnak Igor Tyskevics ukrán politikai elemző?

Aki nem csak az európai történelmet ismeri, általában nehezen tudja visszafojtani kaján vigyorát, amikor Moszkvában a „történelmi, örök és megbonthatatlan” orosz–török vagy orosz–perzsa barátságról szónokolnak. No hiszen... volt egy olyan pillanat, amikor még az sem tűnt lehetetlennek, hogy a mai Irán szovjet tagköztársaság lesz. És nem Ordzsonikidze elvtárson múlott, hogy nem így alakult. Ezzel s

Mikor azt hinnénk, hogy valamelyest normalizálódik a helyzet Washingtonban, Elon Musk elhagyja az állami szolgálatot és talán Turmp elnök is kap pszichiáterétől egy kakasos nyalókát meg egy csattogós lepkét, hogy azt tologatva legalább egy ideig békén hagyja a világot, akkor üt be a ménkű. Az amerikai elnök legfrissebb tervét már nyugodtan nevezhetjük fasisztának – és sajnos Európából importálta.