Szele Tamás: Változások a Zónán

Nehéz döntést kellett hoznom a Zóna főszerkesztőjeként, tulajdonosaként és egyetlen alkalmazottjaként egyaránt: leültem mindhárom minőségben saját magammal és némi vita után azért sikerült egyetértésre jutnunk. Nem mindenki fog örülni annak a változásnak, ami a lap életében mától bekövetkezik, de kérem az olvasókat, higgyék el nekem: ez sajnos elengedhetetlen.

Egy kis Zóna-történet

Kezdjük azzal, hogy hét éve létezik a Zóna és mostanáig teljesen ingyenes volt. A lap megjelenése folyamán akadtak kihagyások, szünetek, amelyek annak voltak köszönhetőek, hogy különböző hackerek három alkalommal is szó szerint feltörték és szétrombolták a szerkesztőségi rendszert. Az első esetben kínaiak tették, a másodikban felderíthetetlen, kik, a harmadikban – ez járt a legtöbb pusztítással – a majdnem bizonyosan orosz zsoldban dolgozó, ám magyar Hano.

A legutóbbi újrainduláskor úgy tűnt, révbe ér a lap, bár akkor már egyedül írtam és szerkesztettem (korábban sok kolléga is megfordult nálunk, de a gyakori fizetésképtelenség miatt ki is fordultak a laptól, nem csak be). A Zóna európai uniós projektekben vett részt, egyre növekedett az olvasottsága, méreteihez és lehetőségeihez képest nyugodtan mondhatjuk: legjobb formáját hozta.

A válság kezdete és elhatalmasodása

Azonban mára mégis reménytelenné vált az orgánum anyagi helyzete. Vagyis inkább az enyém: míg az uniós projektek tartottak, azok bevétellel is jártak, de ezeknek decemberben vége volt (örök időkig tartó projekt nem létezik), és ezzel együtt az én bevételeimnek is elmaradt jóval több, mint a fele. Van nekem másik munkahelyem is, a Huppa című napilap, de annak a korábbi támogatása meg februártól szűnt meg, a lap ugyan megmaradt, de adományokból tartjuk fenn – igen szerényen.

A Zóna mindeközben nagyjából nullszaldós maradt: nem hozott pénzt, de valamennyit vitt, ugyanis a mindennapi munkának is van önköltsége, internet-előfizetés, a nemzetközi sajtó online előfizetései, fordítószoftverek és képgenerátorok használati díja formájában, tehát amikor nincs bevétel, akkor is van kiadás, nem is kevés.

Egyelőre ott álltam tehát az átlagbér felénél kisebb bevétellel, ellenben komoly kiadásokkal, tehát sürgősen álláskeresésbe kezdtem. Mármint olyan harmadik állást kerestem, amiből eltarthatnám magamat és a másik két munkahelyemet is, míg jóra nem fordul a helyzet. Nos: hét hónap alatt egyetlen értékelhető ajánlatot sem kaptam, bárhogyan is hirdettem, annak dacára, hogy egyébként volt hónap ebben a periódusban, amikor majdnem három millióan olvasták az írásaimat a két orgánumban együtt (az átlagos olvasottságom olyan havi másfél-kétmillió – de ne feledjük, ez a facebookos megtekintések száma).

Azzal vigasztaltam magamat, hogy a választások előtti bizonytalan helyzetben nyilván nem számíthatok megbízásokra, hiszen a munkaadók számára is homályos a jövő. Nos, ez a választások utáni bizonytalan helyzetben is csak annyit változott, hogy még a maradék bevétel is brutálisan lecsökkent egy régebbi, adminisztratív tévedés miatt. Itt tartunk most: már nincs az a spórolás vagy szerénység, ami szinten tudná tartani az állapotokat. Az állapotok most már egzisztenciális szinten kétségbeejtőek.

A válság kezelése

Nincs más megoldás, valamit ki kellett találnom. A vagonkirakás vagy a szén- esetleg uránbányászat 58 évesen és már nem is túl egészségesen nem mondható opciónak. Azt a döntést hoztam, hogy mivel a napi 15-20 gépelt oldalnyi (flekknyi) két írás és főleg az ezek elkészítésével járó háttérmunka úgyis 12-16 órányi munkával jár, ugyan képes vagyok ennél többet dolgozni, de egyelőre abból próbálok gazdálkodni, amim van.

Tehát mától a Zónán megjelenő minden második írás fizetős lesz a Patreon rendszerén keresztül.

Ne tessenek megijedni, nem olyan veszélyes ez. Nagyon régóta van Patreon-oldalam, ha nem is mindig túl jövedelmező, sőt, régebben a Zóna írásai is kikerültek rá, az utolsó újraindulás óta azonban csak a Forgókínpadon megjelenőket teszem ki – ezek olvashatóak a Huppán is. Eddig teljesen ingyenes volt, jobban mondva önkéntes támogatásokon alapult, most ez is picit megváltozik majd.

Mostanáig azért volt ingyenesen olvasható a Patreon-oldalam, mert amikor (sok évvel ezelőtt) elindítottam, majdnem mindenki félreértette. Azt hitte a tisztelt olvasóközönség, hogy valamiféle atomtitkokat közlök ott, méregdrágán, és hiába magyaráztam, miszerint pont ugyanaz jelenik meg ott, ami a Huppán és a Zónában, ráadásul ez utóbbi lapok ingyenesek, néhány hétig naponta húszasával írtak a Messengeren mindenféle emberek, hogy tekintsem sanyarú sorsukat és nekik, de csak nekik tegyem ingyenessé a Patreont is, nem mondják el senkinek. Mindezt akkor tették, amikor teljesen ingyenes volt... be kellett látnom, hogy hiába magyarázok: meghagytam az egészet ingyenesnek, becsületkassza-alapon. Akadtak, nem is kevesen, akik küldtek pénzt, a feliratkozóknak körülbelül az egynegyede ilyen volt.

Most azonban rákényszerülök, hogy legyenek a Patreon-oldalon kizárólag pénzért elérhető tartalmaim is, de szerencsére ez nem annyira veszélyes, mint ahogyan hangzik.

Megpróbálom úgy beállítani az opciókat, hogy egyszeri összegbe kerüljön az írás elolvasása, és ez is legyen tetszés szerinti. Ha nem sikerül, akkor mérsékelt havi előfizetési díjat állítok be.

Ne feledjük: nem minden írás lesz fizetős, hanem csak minden második.

Ez azért van így, mert ha csakis pénzért lehetne olvasni a Zónát, az új olvasók el se dönthetnék, tetszik-e nekik vagy sem, szükségük van-e rá vagy sem – így viszont nem árulok zsákbamacskát, mindenki látja, mi van a gyékényen, miféle portékával kereskedek. És csak az veszi majd meg, aki akarja.

Hogyan fog ez kinézni a gyakorlatban?

Úgy, hogy a Zóna lapfelületén és Facebook-felületén megjelenik majd az írás címe és felvezetése (szaknyelven: leadje), valamint illusztrációja (mint eddig), a lapfelületen pedig az első egy-két-három bekezdés után lesz egy kék színű betűkkel szedett mondat, mely szerint „az írás Patreon-felületemen folytatódik”, és aki tovább kívánja olvasni, az erre a kék feliratra klikkelve odajut. Innentől már tőle és a Patreontól függ, mennyit szán a műélvezetre és/vagy informálódásra, valamint a lehetőségek között lesz az is reményeim szerint, hogy havonta vagy alkalmanként kíván fizetni a nyájas olvasó.

Egyelőre tehát itt tartunk: ha nem lenne kétségbeejtő a helyzet, nem szánom el magam erre a lépésre, de nincs más választásom. És... azért nem mindegyik írás lesz fizetős, csak a felük.

A mai elemzéssel ki is próbálom, tehát a következő írás így jelenik majd meg, legyen ez a próbaüzem. A holnapi ingyenes lesz, a holnaputáni megint ilyen, fizetős, és így tovább.

Hátha működni fog. Sajnos olyan idők jönnek, amikor a régi, teljesen ingyenes online sajtómodell egyre kevésbé lesz életképes.

Akkor – lássunk neki.

Szele Tamás