#hazugság

Elég rutinos sajtómunkásnak vélem magamat, és elég hosszú ideje harcolok Don Quijote módjára az álhírek ellen, de esküszöm, ha kell, bíróság előtt is, hogy ekkora szamárságot én még nem láttam. Ez minden álhír teteje, királya és non plus ultrája, ennél nagyobbat már nem lehet dobni... arról van szó ugyanis, hogy a Közép-Afrikai Köztársaságban állítólag a franciák (és más európaiak) lopnák a helyi

Nem sok elmúlt dologra emlékszik térségünk oly kevés kegyelettel és nosztalgiával, mint a nagy Szovjetunióra. Minálunk jobban már csak a volt szovjet tagköztársaságok többségében utálják az emlékét, mely alól a Baltikum kivételt képez: ott az ellenszenv mértéke minimum tízszeres. Épp ezért meglepő a hír, mely szerint a Kreml bizonyos körei azt állítják, hogy a Szovjetunió meg sem szűnt!

Sokan hiszik, hogy az orosz kémek, hírszerzők mind egy szálig valamiféle szuperemberek, akik fejben játszanak ötdimenziós sakkpartikat és harminckét nyelven képesek elcsavarni bármelyik szupermodell fejét, miközben feltörik a dokumentumok kvantumtitkosítását is – sőt, ezt védőháló nélkül is képesek egyszerre megtenni, egy szál kötélen és trapézon, a kupolában!

Tagadhatatlan tény, hogy az egész világon soha nem látott mértékben tombol a politikai hazugság és manipuláció. Alkat kérdése, ki mennyire ad hitelt ennek: van, aki majdnem teljesen immunis rá, van, aki Qanonnal kel és Trump fényképével fekszik, van, aki hűséget esküszik Putyinnak vagy a helyi autokratájának, más viszont a politikai misztikának vagy a konteóknak hisz vakon.

Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza igazgatója és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára szomjazik az igazságra. Én most és itt megitatom, mert nem bírom nézni, ahogyan szenved – de lehet, nem fog neki ízleni az ital, amit tőlem kap. Arról én már nem tehetek: talán nem kellett volna bolondnak, de legalábbis ostobának néznie az olvasóit.

Elon Musk hosszú ideig valamiféle tech-ikonnak számított, aki körül több volt a legenda, a mítosz, mint a reális eredmény, csak hát emberünk szó szerint kezdi kimutatni a foga fehérjét. Szó sincs az ő esetében „zseniális feltalálóról” (voltaképpen nem is talált fel semmit, már létező találmányokat menedzselt), sokkal inkább az elmebaj határán egyensúlyozó kalandor-vállalkozóról, aki a politika ter

Mint korábbi írásainkból kiderült, az orosz állami média évente több, mint 3,6 millió álhírt közöl, szerény becslések szerint. Most is egy ilyen esetről lesz szó, ugyanis az orosz Biztonsági Tanács egyik képviselője felelevenítette az USAID állítólag 5 milliárd dolláros szerepvállalását az ukrajnai Euromajdan tüntetések „szervezésében”.

Persze, ilyen szó nem létezik, most találtam ki, de remélem, leírja azt a folyamatot, amelynek során felnőtt emberek szándékosan hazudoznak annak érdekében, hogy felebarátaik a közösségi oldalakon minél hülyébbek legyenek, amennyiben hisznek nekik. És hisznek, mert igen magabiztosan állítják az egetverő szamárságaikat. Mindenről, arról is, amiről nem is lehetséges hazudni.

Azzal kell kezdenem, hogy ez az írás egy másodközlés, ugyanis már megjelent két nappal ezelőtt a Huppán, de egyrészt a nagy érdeklődésre, másrészt a közérdekre, harmadrészt az Európai Unió dezinformáció ellen hirdetett küzdelmére tekintettel itt, tehát a Zónán is közreadom, ugyanis ékes példája a magyar kormánymédia által terjesztett dezinformációnak.

Senki sem tagadhatja, hogy a mostani, információs kor legveszélyesebb jelensége a politikai manipulációra használt félretájékoztatás. Minden állam, minden politikai tömb védekezik ellene az összes rendelkezésre álló eszközzel, és még így is érvényesül Mark Twain gondolata, mely szerint ha a hazugság kap huszonnégy óra előnyt, az igazság sosem fogja utolérni.

Mint ismeretes, Vlagyimir Putyin decemberben „Közvetlen Vonalat” tartott, erre évente egyszer kerül sor (mikor el nem marad). Egy olyan rendezvényről van szó, ami átmenet a lakossági fórum és a nemzetközi sajtótájékoztató között. Ezzel még nem lenne baj, de, mint a The Insider elemzése kiderítette, az orosz elnök ennek során finoman szólva is nagyokat mondott. Lássuk tehát Putyin elnök néhány hazu

Kínos nekem ezzel a kérdéssel foglalkoznom, ha létezik olyan, hogy „szekunder szakmai szégyen”, azt érzem most, de valakinek ezt is meg kell tennie, különben minden marad a régiben. Én tehát most Havas Henrik helyett szégyellem magamat, akivel ugyan soha nem találkoztam személyesen, nem is törekszem erre, de mégis méltatnom kell egy sajtószakmainak tekinthető teljesítményét.